A középmezőny nem elég az Atlético-drukkereknek

A legutóbbi bajnokságban a hetedik helyet szerezte meg az Atlético Madrid, aminél mindenképpen többet vártak a vezetők és a szurkolók is. A jobb szereplés érdekében az elnök a nyáron nem sajnálta a pénzt, az új vezetőedző, César Ferrando szinte minden játékost megvehetett, akit csak akart. A keret jelentősen erősödött a holtszezonban, de úgy tűnik, csak papíron. Bár 14 forduló után a hatodik helyen állt az Atlético, a hátránya tizenhárom pont az éllovas Barcelonával szemben, a góllövés pedig szinte kizárólag Fernando Torresnek megy, a többiek adósak a találatokkal.

Bajnoki címet talán még a legfanatikusabb szurkolók sem vártak az idén az Atlético Madridtól, de a Bajnokok Ligája-selejtezőt érő negyedik hely kiharcolása reális célnak tűnt, különösen a nyári erősítések láttán. Igen jól csengő neveket szerződtettek ugyanis a fővárosiak, a kispadra pedig egy fiatal, ambiciózus edző került César Ferrando személyében. Leo Franco, Pablo, Luis Perea, Antonio López, Colsa és Salva mindenképpen erősítésnek számít, de talán ennél is fontosabb volt a gárda és szurkolói számára, hogy a húszéves csapatkapitány, Fernando Torres nemcsak Madridban maradt, hanem a klubnál is, és nem fogadta el a Real királyi ajánlatát.

Ferrandónak a rajt előtt húsz azonos képességű játékos állt rendelkezésére, a szezon előtti esélylatolgatások többsége úgy hangzott, hogy a csapat kerete a Barcelona, Real Madrid, Valencia trióénál némileg gyengébb ugyan, de a gárda a Deportivóval versenybe szállhat a negyedik helyért. A magas elvárásoknak egy ideig meg is tudott felelni az együttes, hiszen a piros-fehér-kékek hét forduló után a negyedik pozíciót foglalták el a tabellán, Fernando Torres pedig holtversenyben a harmadik helyen állt a góllövőlistán. A kapitány négyszer köszönt be október közepéig, a csapat pedig csupán két vereséget szenvedett négy győzelem és egy döntetlen mellett.

Rögtön a nyitófordulóban sikerült nyerni, mégpedig hazai pályán a Málaga ellen 2-0-ra, majd ugyanezt az eredményt érték el Torresék edzőjük egykori együttese, az Albacete otthonában is. E két győzelmet a Barcelona elleni 1-1 követte, ami szintén igen jó eredménynek számított (különösen, ha azt nézzük, hogyan szerepeltek a katalánok a folytatásban). A veretlenség a negyedik fordulóban, a Levante otthonában szakadt meg, de a kisiklást hamar feledtette a gárda, hiszen 1-0-ra győzött a Vicente Calderón stadionban a Villarreal ellen. Ismét egy idegenbeli vereség (a Real Sociedad ellen 0-1), és egy otthoni diadal következett (az áldozat a Racing Santander, a végeredmény pedig 1-0 volt), úgy tűnt tehát, a csapat elérheti a kitűzött célokat.

Ez persze még megvalósulhat, de csak akkor, ha több olyan hullámvölgyet nem produkál a gárda, mint amilyenbe a nyolcadik forduló után került. Október 23-a óta ugyanis mindössze két győzelmet arattak a madridiak (a kiesőjelölt Numanciát, és legutóbb az Osasunát sikerült legyőzni hazai pályán), pedig hét bajnokijuk is volt ebben az időszakban. Becsúsztak kínos kudarcok (a Sevilla otthonában esélye sem volt a pontszerzésre Ferrando csapatának, és a Real Zaragoza elleni hazai döntetlen sem kívánkozik a klub dicsőségtablójára), viszont igazi bravúrokat is elért a gárda, hiszen pontot szerzett például a bajnok Valencia otthonában.

A kétarcúság jellemzi tehát a csapatot, a szurkolók szerint túlságosan egy emberre, Fernando Torresre épül az együttes játéka, és ha a fiatal csatár nincs jó formában, az egész csapat gyengén teljesít. Márpedig Torres nem csillog úgy, ahogy tőle megszokhattuk. Ugyan lőtt nyolc gólt 14 forduló alatt, de ez kevés ahhoz, hogy egyedül vezesse csapatát a közvetlen élmezőnybe. A Barcelonánál Samuel Eto'o-nak, a Real Madridban pedig Ronaldónak is jobban megy a góllövés, mint az Atlético-szurkolók kedvencének, ráadásul a kameruninak és a brazilnak megvannak a megfelelő társai, akik kiszolgálják, míg Torres esetében ez nem mondható el.

Az Atlético ugyanis 17 gólt lőtt az eddigi 14 bajnokiján, ami meglehetősen kevés egy élcsapattól. A válogatott csatáron kívül csak egy olyan játékos van a fővárosiak keretében, aki kettőnél többször talált volna be az ellenfelek kapujába (az egykori gólkirály, Salva Ballesta), és duplázni is csupán két játékos tudott: a középhátvéd (!), Pablo Ibánez és a középpályás Gonzalo Colsa. Rajtuk kívül Nano lőtt még gólt, a többiek egyelőre "hallgatnak".

A szerzett gólok száma különösen akkor drámaian kevés, ha összevetjük a Barcelona, a Real Madrid, vagy a Valencia termésével. Frank Rijkaard csapata 30, Mariano Garcia Remón együttese 22, Claudio Ranieri gárdája pedig 21 alkalommal késztette középkezdésre ellenfeleit. Nem is csoda, hogy a vezetőség a téli átigazolási időszakban mindenképpen szeretne egy gólerős csatárt igazolni. Erre nagy szükség is lesz, különben az Atlético ismét a középmezőnyben végez majd, azaz az idén sem lépi át saját árnyékát, és nem tudja lerázni magáról a középcsapat titulust.