1997-98: Hrutka és Szűcs Bundesliga-aranya

A magyar labdarúgásban nagyon sokáig nem lehetett külföldre igazolni legálisan, majd a későbbiekben csak egy bizonyos életkor és válogatottságszám elérése után szerződhetett profiklubba az itthon játszó labdarúgó. A rendszerváltás után aztán megszűnt ez a tilalom, és megfelelő ajánlat esetén bárki idegenlégiósnak állhatott, aminek köszönhetően megkezdődött a magyar focisták külföldre áramlása. Az első fecskék már a nyolcvanas évek elején útra keltek, de a folyamat csak a kilencvenes években indult be.

Belgium mellett Izraelben találhattunk még jelentős magyar kolóniát az élvonalbeli focisták között, a Szentföldön tíz honfitársunk szerepelt ebben a szezonban.

Az élre természetesen a Beitar Jerusalem triója kívánkozik, hiszen Sallói István, Hamar István és Pisont István együttesen 39 gólt szerzett, vagyis ők hárman érték el a csapat találatainak több mint felét. Különösen Sallóinak ment jól a játék, aki 16 alkalommal volt eredményes (a Hapoel Beer Shevának egy meccsen négy gólt rúgott), pedig jó néhány összecsapást ki kellett hagyni sérülés miatt.

Pisont mindössze két góllal maradt el tőle, de ő inkább a fontos találatok mestere volt: az utolsó két fordulóban egyaránt az ő góljával nyert a csapat. Hamar kilenc dugóig jutott, és összességében véve a magyar trió kulcsszerepet játszott abban, hogy a Beitar megőrizte bajnoki címét.

Horváth Csaba is egyedülálló bravúrt hajtott végre a szezon során: a középpályás ugyanis összesen három együttesben lépett pályára. A sort a Maccabi Ironi Ashdod nyitotta, ahol azonban csak egy találkozón szerepelt, mert átigazolt a Hapoel Beer Shevába. Innen tíz összecsapással később távozott, hogy a Hapoel Jerusalemben kössön ki, amelynek színeiben 13 mérkőzés alatt még gólt is sikerült szereznie!

A Maccabi Ironi Ashdodnál egyébként volt még egy magyar játékos, Balogh Tibor, aki ugyan nem szerepelt együtt Horváthtal, de 15 találkozó során pályára lépett a gárdában, és kétszer volt eredményes.

A Hapoel Beer Shevában sem Horváth volt az egyetlen magyar futballista, itt Zsivótzky Gyula hat bajnoki erejéig szerepelt, a középpályáról azonban nem tudta kiszorítani az ifjú tehetséget, Youssi Benayount. A Hapoel Ashkelon drukkerei 15 alkalommal nézhették meg Tomka Jánost csapatukban, a Hapoel Petah-Tikva gárdájában Márton Gábor 27 meccsen egy gólt szerzett, míg a Maccabi Tel-Avivban Nyilas Elek 20 mérkőzésen két találatig jutott - mindkét gólját az utolsó fordulókban érte el.

A Beitar légiósai mellett Komódi László zárta a legjobb szezont, hiszen ő a Hapoel Kfar Saba középpályásaként hat gólt szerzett, és ezzel második lett a házi góllövőlistán.

Pár év elteltével ismét akadt magyar játékos a holland bajnokságban, ráadásul rögtön kettő is. Torma Gábort a Cercle Bruges-től vette meg a Roda JC a szezon elején, és a csatár eleinte kezdőnek számított a csapatban, de később a kispadra szorult. Összességében véve így is szerepelt 19 találkozón, és öt gólig jutott a pontvadászatban, aminél azért valószínűleg többre számítottak tőle - persze a csapat is rosszul szerepelt, csak a 14. lett, és a bajnokság során három edzőt is elfogyasztott.

A KEK-ben jobban ment Tormának a játék, itt négy gólt ért el, mind a négy találatot az első körben szerezte az izraeli Hapoel Beer Sheva ellen.

A holland bajnokság másik magyar légiósa Szekér István volt, aki némi meglepetésre került a Willem II gárdájába, ahol nyolc összecsapáson játszott a bajnokságban - ami persze nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az együttes középső védelmét a finn Sami Hyypiä és a cseh Tomás Galásek alkotta: előbbi jelenleg a Liverpool FC-ből, utóbbi pedig az Ajax Amsterdamból kiszoríthatatlan.

Nőtt az Ausztriában szereplő honfitársaink száma is, hiszen Klausz László mellé Sáfár Szabolcs és Tiefenbach Tamás is csatlakozott az osztrák élvonalban. Sáfár és Klausz az Austria Salzburgban szerepeltek, kettejük közül csak a kapus számított alapembernek, hiszen ő öt forduló kivételével mindegyik találkozón ott volt a kapuban. Klausz ezzel szemben csupán 14 mérkőzésen lépett pályára, és négy gólt ért el.

Mivel a Mozart-város csapata nem tudta megőrizni bajnoki címét, így ők nem lehettek elégedettek szereplésükkel, az Austria Lustenau csatára, Tiefenbach Tamás viszont annál inkább: a volt újpesti támadó együttese ugyanis elérte célját, és bennmaradt a legjobbak között, amihez Tiefenbach kilenc góllal járult hozzá - ebből hatot az utolsó hét fordulóban ért el.