Csatárt keresnek a Kanárik

Az FC Nantes hívei már a szezon előtt is kissé aggódva várták a pontvadászatot, elvégre a Kanárik a nyáron kisebbfajta kiárusítást tartottak, szinte valamennyi kulcsemberüket eladták, de a drukkerek akkor még bíztak abban, hogy az új szerzemények megfelelően pótolják a távozottakat. A gárda azonban csak szenved a Ligue 1-ben, és a Lille elleni vereség már sorozatban az ötödik pont nélküli mérkőzése volt, így az együttes a kiesőjelöltek közé csúszott vissza.

A legutóbbi pontvadászatban elért hatodik pozíció azt jelezte a vezetőség számára, hogy jó úton halad a projekt, és a tervezett fiatalítás meghozta eredményét. Kétségtelen, hogy az előző idényben több saját nevelésű labdarúgó is biztos csapattaggá lépett elő, és a teljesítményükre sem lehetett panasz, ugyanakkor a szezon közben visszacsábított veterán román támadó, Viorel Moldovan 11 gólja nélkül a csapat aligha szerepelhetett volna ilyen jól.

Ennek ellenére vele nem hosszabbítottak szerződést a nyáron, mint ahogyan elengedték szinte a teljes védelmet (Jean-Hugues Ateba-Bilayi, Sylvain Armand, Nicolas Gillet és Mário Yepes távozott), a középpályáról Stéphane Ziani és Mathieu Berson ment el, a csatársort pedig Marama Vahirua távozása gyengítette még tovább. A helyükre érkezett labdarúgók leginkább a fiatal ígéret kategóriába tartoztak, ráadásul Loic Amisse edzőnek nem volt sok ideje a csapatépítésre az UEFA-Intertotó-kupa miatt, így a bajnoki rajt nem sikerült valami jól, és öt forduló után a Kanárik győzelem nélkül álltak a tabellán.

A szakvezető egyébként a nyári átigazolási időszak utolsó napjaiban szeretett volna még egy középpályást szerződtetni, és a kiszemeltjei is megvoltak: a jelöltek között a cseh Slovan Liberec utánpótlás-válogatott játékosa, Jan Polák (akinek vezérletével a csehek kiverték az Intertotó-kupából az FC Nantes-ot), illetve az Olympique Marseille mellőzött labdarúgója, Sylvain N'Diaye szerepelt. Azonban egyik jelöltet sem sikerült szerződtetni, Polákot ugyanis klubja nem engedte el, míg N'Diaye úgy döntött, hogy marad az OM-nél, és megpróbálja beverekedni magát a csapatba - ami sikerült is neki.

A helyzet tehát nem tűnt valami rózsásnak a Kanárik számára, ám szeptemberben az együttes elkapta a fonalat, és öt bajnokijából négyet is megnyert, így a tizedik játéknapot követően a Nantes a hetedik pozíciót foglalta el, ami máris jobban hangzott. Úgy tűnt, hogy Amisse végre megtalálta az ideális taktikát és kezdő tizenegyet, ám hamar kiderült, hogy ennyire azért mégsem jó a csapat: a tizedik fordulóban a Paris-SG ellen aratott győzelem óta ugyanis a gárda képtelen nyerni, és nyolc mérkőzésen mindössze két pontot szerzett, aminek köszönhetően ismét a kiesőjelöltek között találta magát.

Pedig az ősz elején valóban úgy tűnt, hogy a szakvezető rálelt a megoldásra. Az első fordulókban a Kanárik még 3-5-2-es felállásban szerepeltek, de a hatodik játéknapon áttértek a klasszikus 4-4-2-re, és ez meghozta az első győzelmet. Összeállt a szezon előtt többé-kevésbé ideálisnak tartott kezdő tizenegy, amelyben az új szerzemények közül két hátvéd (a hátsó alakzat bal oldalán a kolumbiai Alexander Viveros, középen pedig a paraguayi Julio López Cáceres), illetve egy csatár, Mamadou Bagayoko szerepelt. Elsősorban azonban a két középső középpályásra figyeltek fel a szakemberek: a saját nevelésű Emerse Faé és Jérémy Toulalan ugyanis egyaránt kiválóan futballozott; különösen Toulalannak ment remekül a játék, az RC Strasbourg ellen pedig megszerezte pályafutása első élvonalbeli találatát is.

A jelenlegi hullámvölgy elsődleges oka nem is ebben a csapatrészben keresendő, hanem leginkább a csatársorban, a Nantes-nál ugyanis csak a sereghajtó Istres, illetve a Bastia szerzett kevesebb gólt. A támadórészlegben Bagayoko helye biztos, a mali támadó eddig mindössze egy bajnokit hagyott ki, és négy góljával vezeti a házi góllövőlistát, ideális társát azonban mind ez idáig nem sikerült megtalálni. A másik nyári igazolás, a román Florin Bratu egyelőre nagy csalódás, de a saját nevelésű Hassan Ahamada, Shive N'Zigou és Grégory Puyol sem nyújtott meggyőző teljesítményt

Így aztán nem csoda, hogy a nantes-iak a télen elsősorban egy gólerős csatárt szeretnének igazolni. Három afrikai támadó szerepel a kiszemeltek listáján: a másodosztályú FC Lorient labdarúgója, Bakary Koné, a svájci Neuchatel Xamax focistája, Mobulu M'Futi, illetve a szenegáli Mamadou Diallo. Utóbbi játékos már a rutinosabb labdarúgók közé tartozik, hiszen augusztusban múlt 33 éves, és pályafutása során megfordult többek között a német MSV Duisburgban, a norvég Lilleström SK-ban és Valerenga IF-ben, a török Zeytinburnusporban, az amerikai Tampa Bay Mutinyben, legutóbb pedig az algériai USM Algirban kergette a labdát. Vele már meg is kezdődtek a tárgyalások, és úgy tűnik, hogy ő januártól a Kanáriknál folytathatja - de hogy ez megoldás lesz-e a Nantes problémáira, egyelőre a jövő zenéje.