1971: Interkontinentális-kupát nyert a Nacional

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt december 29-én!

1962-ben ezen a napon született Wynton Rufer, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) által az évszázad óceániai labdarúgójának megválasztott új-zélandi csatár. A fiatal támadó hazájában a Wellington Diamond Unitedben és a Miramar Rangersben focizott, majd 1981-ben profiszerződést írt alá az angol Norwich Citynél. A munkavállalási engedélyt azonban nem kapta meg, így édesapja szülőhazája, Svájc felé vette az irányt. Szerepelt az FC Zürich (1982-87), az FC Aarau (1987-88) és a Grasshopper-Club csapataiban, a Szöcskékkel országos kupát is nyert (1989).

A Bundesligába 1989-ben már kiforrott játékosként érkezett, pályafutása legszebb és legsikeresebb éveit a Werder Bremennél töltötte (DFB-kupa-győzelem 1991-ben és 1994-ben, KEK-siker 1992-ben, bajnoki cím 1993-ban). Sok veterán európai klasszishoz hasonlóan ő is megfordult a J-League-ben, 1995-től két szezonon keresztül erősítette a JEF United Icsihara együttesét. Japánból Németországba tért vissza, 1997 elején a másodosztályú 1. FC Kaiserslautern hívta soraiba, de a második német kaland már csupán a levezetést szolgálta. Az új-zélandi válogatottban 38 mérkőzésen 17 gólt szerzett, szerepelt az 1982-es világbajnokságon. 1999-ben költözött haza szülőföldjére, ahol két éven keresztül még focizgatott, de inkább már edzőként dolgozott az első új-zélandi profi klubnál, a Football Kingznél, amely az ausztrál bajnokságban szerepel. Alapítója WYNRS-nek, a Wynton Rufer Schoolnak, amely az ország egyik legjobb utánpótlásműhelye. 1998 óta tagja a FIFA Játékos Bizottságának (többek között Pelével, Franz Beckenbauerrel, Sir Bobby Charltonnal, Michel Platinival és George Weah-val egyetemben).

1971-ben ezen a napon játszotta az Interkontinentális-kupa döntőjének második felvonását a görög Panathinaikosz és az uruguayi Nacional. (A Bajnokcsapatok Európa-kupájának azévi kiírásában az Ajax Amsterdam diadalmaskodott, de a hollandok nem voltak hajlandóak kiállni a mérkőzésre, így ugrott be az athéni klub kontinensünk képviseletében - a szerk.). December közepén Athénban 1-1-es döntetlent (a gólszerzők Totisz Filakurisz és Luis Artime voltak) játszott a két klub, így a montevideói visszavágónak egyértelműen a dél-amerikaiak voltak az esélyesei. A Nacional mestere, Washington Echamendí csupán egy helyen volt kénytelen változtatni athéni csapatán, az ott kiállított Moráles helyett Mamelli került a csapatba (Manga - Masnik, Brunel, Ubinas, Montero Castillo, Blanco, Cubilla, Maneiro, Espárrago, Artime, Mamelli). A másik oldalon már több dolga volt Puskás Ferencnek, aki nem kis meglepetésre BEK-döntőbe vezette az athéni zöld-fehér klubot. Bekerült az együttesbe Mitropulosz és Kamarasz (Tomarasz és Filakurisz a kispadon kezdett), így az Ikonomopulosz - Mitropulosz, Kapszisz (a friss Európa-bajnok Mihalisz édesapja, Antimosz öngólt vétett a BEK-döntőn), Szurpisz, Atanaszopulosz, Kamarasz, Domazosz, Elefterakisz, Dimitru, Antoniadisz, Kuvasz tizenegy futott ki a Centenario stadion gyepére. A mérkőzésen Artime szerezte meg a vezetést (34.), de az alig egy perce pályán lévő, Kamaraszt váltott Filakurisz gyorsan egyenlített (44.). A két játékos gólpárbaját (Athénban is ők voltak eredményesek) és a kupát végül az argentin légiós és a Nacional nyerte, mivel Artime a 74. percben is bevette a görögök kapuját.