A kiesés ellen küzdhet a Messina

Az FC Messina a nyáron csaknem negyven év után jutott fel ismét az élvonalba. A szicíliai kiscsapat sem patinás hagyományokkal, sem különösebben ismert játékosokkal nem büszkélkedik, így a rajt előtt szinte mindenki a kiesőjelöltek közé sorolta. A csapat gyorsan cáfolta a pesszimistákat, hiszen öt forduló után veretlenül a tabella második helyén állt Bortolo Mutti gárdája. Sokan már egy Chievo-szintű csodáról beszéltek, ám a Messina azóta jelentősen visszaesett, és könnyen lehet, hogy a bajnoki hajrá a kiesés elleni ádázt küzdelemről szól majd a csapat számára.

Tavaly ősszel még egész Olaszország az FC Messináról, az újonc remekléséről beszélt. A nyáron óriási meglepetésre feljutott, az élvonal egyik legkisebb költségvetésével és leggyengébb játékoskeretével rendelkező kiscsapat parádésan kezdte a bajnokságot: a piros-sárga mezes gárda szeptemberben legyőzte az AS Romát és az AC Milant, és öt forduló után három győzelemmel és két döntetlennel, azaz veretlenül állt a tabella második helyén.

A szakírók már egy új Chievóról, a veronai kiscsapat három évvel ezelőtti diadalmenetéhez hasonló csodáról cikkeztek, sokan azt sem tartották elképzelhetetlennek, hogy Bortolo Mutti együttese az idény végén a nemzetközi kupaszereplést is kiharcolja. A pesszimisták (vagy realisták?) viszont azt hangoztatták, hogy a Messinát csak az újoncok szokásos kezdeti lelkesedése repítette nem várt magasságokba, és a szárnyalás hamarosan zuhanórepülésbe csap át. Hamar kiderült, hogy utóbbiaknak lett igazuk, ugyanis a csapat a hatodik és tizenötödik forduló között lejátszott tíz bajnokijából mindössze egyet tudott megnyerni (a Reggina ellen, hazai pályán), miközben öt vereséget is szenvedett.

A 2004-es naptári év végére így Mutti gárdája visszaesett a 14. helyre, ami persze hatalmas csalódás volt a kezdeti remeklés után, de tulajdonképpen megfelelt a papírformának. Éppen ezért a vezetőség sem esett pánikba, fel sem merült a tréner menesztésének lehetősége, Pietro Franza elnök bízott abban, hogy a rutinos szakember fel tudja rázni a csapatot annyira, hogy ne legyenek kiesési gondjai.

Ehhez némi erősítésre is szükség volt a télen (legalábbis Franza szerint), így a Messina januárban két új játékost is szerződtetett. Természetesen nem a csatársorba, hiszen a legelső csapatrésszel nem voltak különösebb gondok az ősszel: Riccardo Zampagna, Arturo di Napoli és Nicola Amoruso is megfelelő teljesítményt nyújtott, hanem a középpályára, illetve a védelembe. A Messina új hátvédje Filippo Cristante lett, aki a másodosztályú Piacenzától érkezett, de korábban több éven keresztül szerepelt az élvonalban. A másik új fiú még nagyobb fogásnak számított, hiszen sikerült kölcsönvenni a télen valóságos kiárusítást tartott AS Romától a tehetséges középpályást, Gaetano d'Agostinót.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a két játékos érkezése egy csapásra véget vetett a Messina vesszőfutásának. Cristante a 21. fordulóban, az AS Roma, d'Agostino három nappal később, az AC Milan ellen mutatkozott be az együttesben, amely mindkét találkozóját elveszítette. Akárcsak a következő, Chievo Verona elleni hazai bajnokit. A három vereséget két döntetlen (az egyik a Juventus FC ellen), majd egy újabb kudarc követte, így február végén már a kiesőhelyek közvetlen közelében tartózkodott a csapat.

Akkor azonban megrázták magukat a játékosok, és két győzelemmel hallgattatták el az elégedetlen, edzőváltást sürgető hangokat: a Lazio ellen hazai pályán 1-0-ra, majd Reggio Calabriában 2-0-ra nyert a Messina, nem kis részben újonnan igazolt futballistáinak köszönhetően. A rómaiak ellen a jobbhátvéd, és a középpályás is remekelt, a Reggina ellenében pedig éppen ők szerezték a szicíliaiak góljait (mindketten azon a találkozón voltak először eredményesek új együttesük színeiben). A Bologna FC elleni hazai döntetlen és a szoros palermói vereség sem számított tragédiának, úgy tűnik tehát, a csapat kilábalt a hullámvölgyből. Nyolc fordulóval a bajnokság vége előtt a Messina a 13. helyen állt, öt ponttal megelőzve az osztályozós helyen álló Chievót, és hattal a kieső pozíciót elfoglaló Sienát.

A helyzet tehát nem súlyos, de könnyen azzá válhat, hiszen a gárdára meglehetősen nehéz meccsek várnak még: a piros-sárgák a hátralévő fordulókban játszanak az FC Internazionale és a Sampdoria ellen is, és bizony egyik találkozónak sem ők lesznek az esélyesei. Az utolsó négy fordulóban pedig az Atalanta, a Cagliari, a Brescia és a Livorno ellen lép pályára a csapat, a szárdok kivételével tehát csupa, a kiesés elleni harcban érintett gárda néz majd farkasszemet Zampagnáékkal. Mutti még a szezon előtt azt nyilatkozta, szerinte 40-42 pont bizonyosan elég lenne csapatának az áhított bennmaradáshoz. Jelenleg éppen 40-nél jár a Messina, azaz jó esély van rá, hogy a gárda - akárcsak az ősszel - ismét meglepjen mindenkit, és a következő szezont is az élvonalban kezdhesse.