A nyáron még úgy tűnt, minden feltétel adott ahhoz, hogy az Atlético Madrid ebben a szezonban végre elérje az évek óta hiába kitűzött célt, a Bajnokok Ligáját: César Ferrando személyében egy fiatal, ambiciózus edző érkezett a gárdához, akinek az elnökség minden kívánságát teljesítette, ami az új játékosokat illeti (így került a klubhoz többek között Leo Franco, Antonio López, Luis Perea, Pablo, Colsa és Salva).
A keret tehát elég erősnek tűnt legalább a negyedik hely megszerezéséhez, de csak papíron: a szezont ugyanis nem kezdte túl fényesen az Atlético, mely igencsak hullámzó teljesítményt nyújtott az ősszel, és nem tudott elmozdulni a középmezőnyből, elsősorban azért, mert Fernando Torresen kívül, aki szorgalmasan lődözte a gólokat, senki sem tudta állandósítani jó formáját.
A helyzet azóta sem változott sokat, a csapat továbbra sem képes leszállni arról a hullámvasútról, amelyre még szeptemberben ült fel: a bajnokság kezdete óta mindössze három alkalommal fordult elő, hogy a madridiak két egymást követő bajnokit képesek legyenek megnyerni (igaz, az viszont csak egyszer esett meg, hogy zsinórban két meccsen ne szerezzen pontot a gárda).
Már az együttes decemberi szereplése is jelezte, hogy tartósan jó formáról nem beszélhetünk: a CA Osasuna és az RC Deportivo ellen is sikerült győzniük hazai pályán Torreséknek, idegenben viszont kikaptak az Athletic Bilbaótól és a Real Betistől is. Januárban tovább romlott a helyzet: mindössze négy pontot szerzett a csapat ugyanennyi mérkőzésen (a szurkolóknak az ősi rivális Real Madridtól, a Vicente Calderón stadionban elszenvedett 3-0-s vereség fájt különösen).
Nyilvánvaló volt, hogy erősítésre van szükség, ha a csapat életben akarja tartani BL-álmait. A téli átigazolási időszakban sikerült is igazolni egy nagy nevet, de a Birmingham Citytől megszerzett Jesper Grönkjaer egyedül nem tudta megoldani a csapat gondjait. Igaz, érkezésével annyit javult a helyzet, hogy szélsőjátékával valamelyest tehermentesíteni tudja az ellenfelek védőivel legtöbbször egyedül (igaz, általában sikerrel) viaskodó Fernando Torrest.
A dán érkezése a csapat eredményein is meglátszott: februárban és márciusban összesen kilenc mérkőzést játszott az Atlético, amelyek közül ötöt megnyert, és mindössze kettőt veszített el. "Természetesen" mindkét kudarcot idegenben szenvedte el a gárda, a Villarreal CF és a Racing Santander otthonából távozott pont nélkül Ferrando együttese.
Az egész szezonban a Madridon kívüli szereplés a csapat Achilles-sarka: az eddig lejátszott 16 idegenbeli találkozója közül csupán kettőt nyert meg az Atlético, viszont nem kevesebb, mint tíz vereséget szenvedett úgy, hogy ezeken a mérkőzéseken mindössze 12 gólt lőttek a piros-fehér-kékek. Hazai pályán összehasonlíthatatlanul jobban megy az Atléticónak: 16 mérkőzésük közül 11-et megnyertek Torresék, és mindössze a már említett, Real elleni városi rangadón szenvedtek vereséget.
Nemcsak a csapat, a játékosok sem képesek egyenletes teljesítményre a bajnokságban: Fernando Torres pazar formában van, már 16 gólnál tart, amivel a negyedik helyen áll a góllövőlistán Samuel Eto'o, Diego Forlán és Ricardo Oliveira mögött (azaz a Primera División legjobb spanyol csatára), rajta kívül viszont senki sem tudja állandósítani jó formáját. Torres csatártársa, Salva eddig hatszor volt eredményes a bajnokságban, ami nem sok egy korábbi gólkirálytól. De akkor mit mondjunk a többiekről?
A házi góllövőlista harmadik helyén a védekező középpályás, Colsa, valamint két védő, Pablo és Antonio López áll három-három találattal. Összesen hét játékos szerzett gólt a bajnokságban a csapatból, ami a legkevesebb az első osztály együttesei közül.
Pánikra persze nincs okuk a szurkolóknak, hiszen az Atlético 32 forduló után a kilencedik helyen áll a tabellán, hátránya mindössze három pont a hatodik, azaz már UEFA-kupa indulást érő pozícióban tartózkodó RCD Espanyollal szemben, azaz a második számú európai kupába még könnyen odaérhet Ferrando gárdája.
Az első számúba, azaz a Bajnokok Ligájába viszont könnyen lehet, hogy nem fog, hiszen a negyedik helyen álló Sevilla FC mögött öt pont az együttes lemaradása, ami nem tűnik ledolgozhatónak hat mérkőzés alatt. Ráadásul a madridiakra a hátralévő fordulókban több rangadó is vár: Torreséknek pályára kell lépniük még az RC Deportivo ellen is, az utolsó előtti fordulóban pedig a Santiago Bernabéu stadionba hivatalos a csapat.