Ismét középcsapattá érett a Lens

Az előző két idényben elért nyolcadik helyezés után az RC Lensnál optimistán várták a jelenlegi pontvadászatot, abban bízva, hogy a kissé megerősített együttes előrébb léphet a tabellán, és akár az európai kupaszereplést is kiharcolhatja. Ebből azonban semmi nem valósult meg, sőt még a kiesés réme is fenyegette a gárdát, az időben végrehajtott edzőcserének köszönhetően azonban a lens-iak végül visszaverekedték magukat a középmezőnybe.

A klub a legutóbbi esztendőkben amolyan klasszikus középcsapattá vált a francia bajnokságban, és leginkább az afrikai légiósai miatt került az érdeklődés előterébe. Az RC Lens ugyanis még a gall bajnokságban megszokottnál is több futballistát foglalkoztatott a fekete kontinensről, aminek eredményeképpen az Afrika-kupa rendre problémát jelentett a klub számára, a tornát ugyanis rendre az év elején rendezik, amikor javában zajlik a francia pontvadászat.

Így aztán tavaly nyáron az egyesület igyekezett elsősorban francia focistákat igazolni, ezért az afrikai származású labdarúgók száma kissé csökkent a keretben. A játékosállomány azonban így is viszonylag erős maradt, és a szezon jól is kezdődött a piros-sárgák számára, három forduló után vezette a tabellát, ezt követően viszont (részben a védelmet sújtó sérüléshullám miatt) alaposan visszaesett.

A gárda egy 12 mérkőzésből álló nyeretlenségi sorozatot produkált az ősz folyamán, aminek köszönhetően a kiesőjelöltek közé esett vissza, ám az elnökség akkor még kitartott a tréner, Joel Muller mellett, aki immár több mint négy éve dolgozott az egyesületnél. Eleinte úgy tűnt, hogy a bizalom megteszi jótékony hatását, hiszen amilyen váratlan volt a győzelem nélküli széria, olyan meglepő módon az év végén egymás után két találkozót is nyert a gárda, és máris feljött a tizedik pozícióba.

A javulás azonban nem bizonyult tartósnak, és az új év elején megint jöttek a vereségek, amikor pedig az AS Saint-Etienne ellen a ligakupából is kiesett a gárda, akkor a tulajdonos, Gervais Martel ultimátumot intézett a vezetőedzőhöz: a következő három összecsapáson jelentős javulást várt a csapattól.

Miután pedig az ominózus három találkozó közül rögtön az elsőn kikapott az együttes az AS Monacótól, Mullert felállították a kispadról. A csapat élére ideiglenes jelleggel a pályaedző, Francois Gillot került, aki anno játékosként is megfordult a Sang et Ornál (1985 és 1993 között játszott Lensban, egyéves strasbourgi kitérővel), a szakmai stábba pedig csak a jelenlegi pontvadászat előtt került. Bemutatkozása a kispadon nem sikerült valami jól, hiszen első mérkőzésén vezetőedzőként hazai pályán kapott ki a gárda az újonc SM Caentől, ezt azonban egy váratlan veretlenségi sorozat követte: a következő öt mérkőzésből négyet megnyert a csapat, és ezzel egy csapásra elhagyta a kiesőzónát.

Pedig Gillot nem sokat változtatott a gárdán: kétségtelen, hogy neki már rendelkezésére állt a téli átigazolási szezonban leigazolt brazil focista, Jussié, akiért 3,5 millió eurót fizetett az egyesület (többet egyetlen gall gárda sem költött új focistára a télen), és az új szerzemény rögtön be is került a kezdő tizenegybe.

Igaz, posztját csak nehezen sikerült megtalálni: eleinte szerepelt előretolt ékként, illetve amolyan visszavont csatárként is, de végül a középpálya jobb oldalán állapodott meg, és mostanában már rendszeresen ott szerepel. A legjobban tehát a középpályás sort rázta fel az új mester, a korábbival ellentétben itt nagyobb lett a rotáció, és hol Seydou Keita, hol Jérome Leroy, hol pedig Eric Carriere maradt ki a kezdők közül.

A csatársorban sem voltak immár bérelt helyek, a korábban leginkább csak csereként lehetőséget kapott Olivier Thomert sokkal többet játszhatott, hol John Utaka, hol pedig Daniel Cousin helyén. Összességében mondva Gillot erénye leginkább az volt, hogy nagyobb versenyhelyzetet teremtett a gárdán belül, és ez a jelek szerint jót tett a focisták teljesítményének.

Az eredmények jelentős javulása pedig az edző számára is meghozta a jutalmat: a klub ugyanis szerződéshosszabbítást ajánlott a szakembernek, aki áprilisban három évre aláírt, vagyis immár véglegesen elfoglalhatta a vezetőedzői posztot. Az utolsó előtti fordulóban a csapat már a kilencedik helyen állt, vagyis fennállt a lehetősége, hogy ismét a nyolcadik pozícióban zárjon, vagy akár még javítson is azon (ami végül össze is jött, hiszen a gárda a hetedik helyen zárta a Ligue 1 küzdelmeit), és a jelek szerint a következő szezonra megint nagy tervekkel vághat neki a gárda.

Erre utal, hogy a vezetőség mindent megtesz annak érdekében, hogy végleg megszerezze a Liverpool FC-től kölcsönkapott középpályást, Alou Diarrát, és erősítsen a kereten. A kiszemeltek között van például az AC Ajaccio középpályása, Yohann Demont, az egykori nagy közönségkedvenc, a friss BL-győztes cseh Vladimír Smicer, illetve az RSC Anderlecht elefántcsontparti támadója, Aruna Dindane is.