Az időjárás is hatással volt a Zaragozára

A Real Zaragoza igen hullámzóan szerepelt a bajnokságban. A tavalyi kupagyőztes jól kezdte a szezont, sokáig a tabella első felében tanyázott, a Király-kupából viszont már a második fordulóban kiestek a kék-fehérek. A tél pocsékul sikerült Víctor Munoz csapatának: november és február között mindössze három bajnokit nyert az együttes, és jelentősen visszaesett a táblázaton. Márciusban azonban a Real otthona, a La Romareda-stadion felett is kitavaszodott: a gárda stabilizálta helyét a középmezőnyben.

A Real Zaragoza szurkolói bizonyára nagyon sajnálják, hogy nyáron szünetel a spanyol bajnokság - kedvenceik ugyanis annál jobban szerepelnek, minél szebb idő van. Novemberig, amíg sütött a nap, jól szerepelt Víctor Munoz együttese: első öt hazai bajnokijukat megnyerték Sávióék, és versenyben voltak az UEFA-kupás helyekért, sőt a nemzetközi porondon is álltak még a kék-fehérek, hiszen bejutottak a csoportkörbe. Az egyetlen kudarc éppen abban a sorozatban érte a csapatot, amely tavaly a legtöbb örömet szerezte a drukkereknek. A Király-kupában, amelynek címvédőként vágott neki a gárda, már a második fordulóban kiesett a Zaragoza, miután 2-1-re kikapott a Gimnastic Tarragonától.

A csapat lendülete éppen addig tartott, ameddig a jó idő: november közepén az együttes "téli pihenőre vonult", amely egészen február végéig tartott; az ebben az időszakban lejátszott 13 bajnokijából csupán hármat tudott megnyerni a Munoz-gárda, nyolcat pedig elveszített. Furcsa módon az UEFA-kupa-szereplésre nem hatott ki a lehűlés: a csoportkör utolsó két játéknapján a csapat remekelt. Előbb hazai pályán legyőzte az addig veretlen ukrán Dnipro Dnipropetrovszkot, majd Bruges-ből hozott el egy pontot, így - éppen a belgákat megelőzve - csoportja harmadik helyén végzett a Zaragoza, és bejutott a legjobb 32 közé.

A csapat szerencséjére a következő kupameccsre már viszonylag jó időben, február közepén került sor, és a kék-fehérek ennek megfelelően is szerepeltek: a félelmetes isztambuli pokolban verték 1-0-ra a Fenerbahcét, majd hazai pályán is győztek 2-1-re, és továbbjutottak. A Fener-meccsek után a bajnokságban is végre sikerült nyernie a gárdának: a Villarreal CF 1-0-s legyőzése véget vetett a rossz sorozatnak, mely elég hosszú volt ahhoz, hogy a szurkolók és a vezetőség fejében is megforduljon az edzőcsere gondolata, de ahhoz a jelek szerint túl rövid, hogy sor is kerüljön a váltásra. A klub elnöke, Alfonso Soláns megbízott Víctor Munozban (annak ellenére is, hogy az UEFA-kupa nyolcaddöntőjében a bécsi FK Austria idegenben szerzett több góllal elbúcsúztatta a spanyolokat), és hitt abban, hogy a remek pszichológus hírében álló mester rendet tud rakni a játékosok fejében.

A főnöknek - mint a főnököknek általában - igaza is lett, hiszen a csapat márciusban szinte nem tudott hibázni: a Real Sociedad elleni idegenbeli zakót hat, veretlenül megvívott találkozó követte. A La Romaredából a Racing Santander 1-0-s, a CD Numancia 4-1-es vereséggel, az Atlético Madrid és a Valencia CF pedig egy nagyon nehezen kivívott döntetlennel távozott. Ez a hazai szereplés nem számított különösebb szenzációnak, hiszen a legjobb zaragozai labdarúgók hagyományosan jól szerepelnek hazai pályán, az viszont még a csapat leghűségesebb híveit is meglepte, hogy kedvenceik egymás után két idegenbeli mérkőzésüket is megnyerték: a Sevilla FC ellen 1-0-ra, Mallorcán pedig 2-0-ra nyert a gárda, ilyenre évek óta nem volt példa az együttes életében.

A "sorozat" hamar véget ért, hiszen utolsó három, vendégként lejátszott találkozóján nem szerzett pontot a Zaragoza; az RCD Espanyol, az Athletic Bilbao és a Real Betis stadionjából is üres kézzel tértek haza a kék-fehérek, hazai pályán a CA Osasuna ellen pedig nem kevesebb mint öt gólt lőttek Munoz játékosai, ami rekordtermés a szezonban. A Real Zaragoza javított tavalyi 13. pozíciójához képest, amivel a vezetőség is elégedett. Elsősorban a csatársor teljesítménye ad okot boldogságra az elnök és a szurkolók számára egyaránt: a csapat 52 gólt lőtt, aminél például a hatodik helyen álló Sevilla FC játékosai kevesebbszer találtak be.

A házi gólkirály természetesen David Villa (a másodosztály két évvel ezelőtti gólkirálya, akit kinézett magának a Valencia) lett 15 találattal, de figyelemre méltó a brazil Sávio tíz gólja is, különösen azért, mert a korábban a Real Madridban is szerepelt játékos a bajnokság jelentős részében a középpályán kapott lehetőséget. Kettejük teljesítménye természetesen felkeltette a tehetősebb klubok érdeklődését, így Soláns úrnak a nyáron minden bizonnyal kemény csatákat kell folytatnia, hogy a két gólvágó a következő szezont is Zaragozában kezdje.