A Schalke Lincoln nélkül is jól rajtolt

A Schalke 04 az előző szezonban megint nagyon közel állt ahhoz, hogy végre megszerezhesse története nyolcadik bajnoki címét, amely az első Bundesliga-elsőség lenne a klub számára - de a hajrában a gelsenkircheniek elbukták az aranyérmet, és "csak" másodikak lettek. Az új idényben ennek megfelelően megint az első hely a célkitűzés, és a rajt nem is sikerült rosszul, pedig a brazil játékmester, Lincoln nem léphetett pályára.

Az FC Schalke 04 menedzsere, Rudi Assauer az elmúlt években mindent megtett annak érdekében, hogy csapata végre bajnokságot nyerjen: eleinte külföldről szerződtetett sztárokat Émile Mpenzától kezdve Ebbe Sandig, majd a német riválisok kulcsjátékosait csábította Gelsenkirchenbe (gondoljunk csak a korábban Brémában szerepelt Aíltonra vagy Mladen Krsztajicsra), de a bajnoki elsőség csak nem jött össze.

Pedig áprilisban még úgy tűnt, hogy a nagy álom megvalósulhat, amikor a 25. fordulóban az együttes hazai pályán legyőzte a nagy rivális Bayern Münchent, akkor a gelsenkircheniek előnye három pont volt a tabellán. Ebből "sikerült" 14 pontos hátrányt összeügyeskedni a bajnokság végére; a hajrában több olyan mérkőzést is elbukott az együttes, amelyet korábban magabiztosan hozott, míg a bajorok nem tudtak hibázni. Ha a szezon előtt azt mondták volna a szurkolóknak, hogy kedvenceik ezüstérmesek lesznek, akkor valószínűleg belementek volna, így viszont keserű volt a szájuk íze.

Ezzel együtt Assauer továbbra sem tett le arról, hogy aranyérmet nyerjen a klub, és mindez meglátszott az átigazolási piacon mutatott tevékenységben is. A Schalke elsősorban olyan labdarúgóktól vált meg, akik kiegészítő embernek számítottak: a legfájóbbnak talán a fiatal csatár, Mike Hanke távozása volt, aki az előző idényben öt gólt ért el, ő azonban mindenképpen el akart menni, mert több játéklehetőségre vágyott, és a VfL Wolfsburg hajlandó volt érte 3,5 millió eurót fizetni.

Nils Oude Kamphuis vagy Sven Vermant viszont csak elvétve szerepelt a legutóbbi pontvadászatban, így távozásuk nem okozott túlságosan nagy vérveszteséget, különösen, hogy érkezőkben sem volt hiány. Arról nem is beszélve, hogy az új szerzemények közül csak egyetlen játékosért kellett pénzt kiadni, a többiek ingyen érkeztek. Különösen nagy fogásnak ígérkezett a Werder Bremen középpályása, Fabian Ernst, aki az előző két idényben a Kicker osztályzatai alapján a Bundesliga legjobb középpályása volt - őt szerződése lejártával ingyen igazolták le a brémaiaktól, akárcsak egy évvel korábban Aíltont és Krsztajicsot.

A kiesett SC Freiburg bosnyák középpályásának, Zlatan Bajramovicsnak a megszerzése is jó üzletnek tűnt, elvégre érte több más egyesület is érdeklődött. A legnagyobb felhajtás azonban a válogatott csatár, Kevin Kuranyi megszerzését kísérte; nem véletlenül, mégiscsak a Nationalelf jelenlegi első számú támadójáról van szó. Érte végül 6,9 millió eurót fizettek a VfB Stuttgartnak, de így egy igencsak erős keret állt össze, amit a ligakupa megnyerésével támasztott alá a klub.

A trófea elhódítása végül azonban túlságosan is sokba került, hiszen a presztízsen és az önbizalom növelésén kívül túl sok előnye nem volt, hátránya viszont annál inkább, mivel a fináléban a csapat játékmestere, Lincoln, illetve Kuranyi is piros lapot kapott, ami eltiltással járt. A csatárt csak egy mérkőzésen kellett nélkülözni, a brazilt viszont négy hétre tiltották el, vagyis három bajnokiról és egy kupameccsről.

Eközben ráadásul Aílton távozása is egyre valószínűbbé vált, a balhés támadó ugyanis nem jött ki valami jól Ralf Rangnick edzővel, és végül el is adták a török Besiktas JK-nak hárommillió euróért. Így viszont szükségessé vált még egy csatár leigazolása, ami nem ment valami könnyen, főleg, hogy Rangnick mindent maga szeretett volna intézni, ami kisebb feszültséget generált a vezetőségben.

A tréner leginkább a Liverpool FC cseh focistáját, Milan Barost látta volna szívesen együttesében, és ezt több helyen le is nyilatkozta - az elnökség viszont tisztában volt vele, hogy a klub anyagi lehetőségei ezt a transzfert nem teszik lehetővé. Assauernek végül sikerült megértetnie a szakemberrel, hogy neki csak az első csapat felkészítése a feladata, a többit bízza másra, a konfliktust tehát sikerült rendezni, és végül Rangnick is elégedett lehetett, mert második számú kiszemeltjét, a dán Sören Larsent végül megvette a klub.

A svéd Djurgadens IF-től szerződtetett játékosért 2,3 millió eurót fizettek a kék-fehérek, de a skandináv csatár jó vételnek bizonyult, hiszen rögtön az első fordulóban fontos gólt ért el csereként beállva. Az 1. FC Kaiserslautern elleni nyitányon Rangnick Sandot szerepeltette Lincoln helyén a játékmesteri pozícióban, de a csapat csak szenvedett, és szerencsével nyerte meg a találkozót - a következő körben, a Borussia Dortmund elleni derbin Sand már ismét a csatársorban játszott, és a gelsenkircheniek akkor Kuranyi duplájával gyűjtötték be a három pontot.

Már ez a két találkozó is mutatta a Schalke erősségét: a csapat többféle taktikával is tud játszani, és a keretben majd minden posztra van legalább két, hasonló képességű játékos. Ezzel együtt az aranyérem megszerzése rendkívül nehéznek ígérkezik, de Assauer nem adja fel...