A futballsztár Matthäus edzőként is bizonyíthat

Ha a sikertelen Bajnokok Ligája-döntőket leszámítjuk, Lothar Matthäus játékosként mindent elért, amit lehetett. A világ- és Európa-bajnok, sokszoros bajnok, kupa- és UEFA-kupa-győztes német klasszis, akit vasárnap a Magyar Labdarúgó Szövetség hivatalosan is kinevezett a magyar válogatott szövetségi kapitányaként, trénerként eddig egy sikertelen bécsi és egy nagyon sikeres belgrádi időszakot mutathat fel. Az igazi csúcsra Magyarországon a vb-szereplés kivívásával érhet fel.

Minden idők egyik legjobb, de kétségkívül legeredményesebb német labdarúgója, Lothar Matthäus magyar szövetségi kapitányként a 2006-os világbajnokságra való kijutást jelölte meg végső célként. A szakember felbukkanása a magyar kispadon felemás érzést váltott ki szurkolóból, játékosból, edzőből egyaránt, így megpróbálunk egyfajta rezümét összeállítani a klasszis eddigi életének fontosabb mozzanataiból. Mindenki maga döntse el, jó vagy rossz választás.

Matthäus talán a világ labdarúgásának összességét figyelembe véve is az egyik legeredményesebbnek mondható. A klasszis 1961. március 21-én látta meg a napvilágot, Erlangenben, s pályafutását a helyi FC Herzogenaurach együttesében kezdte meg. Tizennyolc éves korában Európa akkori egyik legjobb klubcsapata, az aranylabdás dán Allen Simonsen nevével fémjelzett Borussia Mönchengladbach szerződtette, s hogy nem epizodistának, arról a statisztika árulkodik. Lothar az első szezonban 28 bajnokin lépett pályára, négy gólt szerzett, meghívták a válogatottba, amellyel 1980-ban, azaz 19 évesen Európa-bajnoki aranyérmet szerzett.

Megkezdődött ezzel egy feledhetetlen pályafutás, amely végül 150 válogatott fellépést eredményezett, az első, 1982-es vb-szereplést (Matthäus csereként, a Chile elleni 4-1-es győzelemmel debütált a világbajnokságokon) még négy vébé követte, ezt rajta kívül csak a mexikói Antonio Carbajal mondhatja el magáról. Összesen 25 vb-mérkőzésen játszott, ezt valószínűleg még hosszú ideig nem dönti meg senki (hacsak a 23 mérkőzéssel második helyen álló Paolo Maldini nem reaktiválja magát 2006-ban).

Miután a Möchengladbach színeiben mindössze egy bronzéremre futotta, Lothar 1984-ben a elfogadta a Bayern München ajánlatát. Négy szezon során 116 meccsen lépett pályára, 57 gólt lőtt, háromszor bajnoki arany- (1985-87), egyszer ezüstérmet nyert (1988). Pályafutása csúcsán, immáron az 1986-os vb-második hellyel tarsolyában szerződött az olasz Inter együttesébe, amelyet 1989-ben aranyéremhez, két évvel később UEFA-kupa-győzelemhez segített (Klinsmannal és Brehmével egyetemben), majd az olaszországi világbajnokságon talán a viadal legjobbjaként aranyéremig menetelt a Nationalelffel is.

Matthäus sikerei játékosként

- világbajnok (1990)
- kétszeres vb-második (1982, 1986)
- Európa-bajnok (1980, 1991))
- kétszeres BL-döntős (1987, 1999)
- 2-szeres UEFA-kupa-győztes (1996)
- UEFA-kupa-döntős (1980)
- 7-szeres német bajnok (1985, 1986, 1987, 1994, 1997, 1999, 2000)
- hétszeres német bajnoki ezüstérmes (1988, 1993, 1996, 1998)
- német bajnoki bronzérmes (1984)
- 3-szoros német kupagyőztes (1986, 1998, 2000)
- 3-szoros német kupadöntős (1984, 1985, 1999)
- 4-szeres Ligakupa-győztes (1997, 1998, 1999, 2000)
- olasz bajnok (1989 )

Hihetetlen játékintelligenciája, tudása és karmesteri szerepe miatt gyakorlatilag a kapusposzt kivételével bárhol bevethető volt, ahogy múlt az idő, s kopott gyorsasága, úgy került a támadó-irányító középpályás szerepkörből egyre hátrébb a csapatszerkezetben.

115 Serie A-s meccsel a háta mögött 1992-ben ismét a Bayern Münchenbe szerződött, s újabb nyolc szezonon keresztül a bajorok egyik legjobbja volt. Három bajnoki arany, két német kupa- és négy Ligakupa-elsőség mellett tagja volt a Bordeaux elleni UEFA-kupa-győztes együttesnek 1986-ban, igazából csak azt fájlalja, Bajnokok Ligáját nem tudott nyerni. Az emlékezetes Manchester United elleni, 2-1-es vereséggel zárult fináléban lecserélése után már a kispadon ült, amikor az utolsó percben Sheringham és Solskjaer megfordította a meccs állását... A kamera csak őt mutatta, a "nagy vesztest".

Levezetésképpen még a New York/New Jersey MetroStars együttesében játszott néhány mérkőzést, majd 2000-ben, 39 évesen vonult vissza az aktív játéktól. A válogatottban 150 mérkőzésen lépett pályára, 23 gólt szerzett; a Bundesligában 464/121 a mérlege. Pályafutása során mindössze egyszer került a kiállítás sorsára, még az 1996-97-es szezonban, a Bayern együtteséből.