Takács Ákos belőtte magát a köztudatba

Fifikásabb gólt biztosan rúgtak már a magyar futballválogatott évszázados történetében, de nagyobbat aligha annál, mint amely Takács Ákos nevéhez fűződik. A Ferencváros 23 éves középpályása szombaton, a Málta ellen 4-0-ra megnyert világbajnoki selejtező harmadik gólját szerezte, bődületes, 30 méteres bombával, melyet követően a labda a jobb pipánál vágódott a lécről a gólvonal mögé. Ezzel a találattal az ötszörös válogatott játékos minden bizonnyal bevonul a történelemkönyvekbe, de ha ez talán egy picit túlzás is, a köztudatba egészen biztosan. Mert tény, hogy szombat este óta a fél ország Takács hálószaggató góljáról beszél.

A meccs összefoglalója - Takács bombagóljával

"Hiába állítanám azt, hogy oda szántam a labdát, ahol végül is kikötött, úgyse hinnék el. A társaim például azt mondták a meccs lefújása után, hogy lecsúszott a lábamról a labda" -emlékezett vissza góljára vasárnap Takács a válogatott edzőtáborában, aki a szerdai, Svédország elleni újabb vb-selejtezőre készül a kerettel.

- Tényleg lecsúszott?
- Merem hinni, hogy nem, s különben Geráék sem komolyan gondolták, hogy lecsúszott, csak zrikáltak egy kicsit. Valójában mindenki gratulált.

- A mai magyar futballban egy ilyen bombagólnál jóval kevesebb is elegendő ahhoz, hogy valakit elvigyen egy nyugati proficsapat. Nem keresték meg szombat este óta?
- Ezzel most nem foglalkozom, előbb lejátsszuk a még hátralévő selejtezőket, s akkor ráérünk ilyesmivel törődni. Ez különben is a menedzserem, Bognár Nándor dolga.

- Egyébként elevenítse fel, kérem, hogyan is született ez a csodagól!
- Huszti Szabitól kaptam labdát a máltai térfél közepén, s abban a pillanatban elhatároztam, hogy rálövöm. Már 2-0-ra vezettünk, nekem is megjött az önbizalmam, ilyen állapotban könnyebben vállalkozik reménytelennek tetsző akcióra az ember. Igyekeztem úgy "lekészíteni" magamnak a labdát, hogy szépen le tudjam szorítani, összpontosítottam, s rászúrtam. Az eredmény a legmerészebb várakozásomat is felülmúlta...

- Kívülről, a sokadik televíziós ismétlésnél is látszott, hogy a labda attól a pillanattól kezdve, hogy elhagyta a jobb lábát, végig fölfelé tartott, amíg nem találkozott a léccel a jobb felső saroknál. És még önre mondják azt, hogy védekező középpályás?
- Miért, tényleg az vagyok! Attól, hogy most rúgtam egy gólt - az elsőt a válogatottban -, még nem lettem hirtelen játékmester vagy csatár. Nekem továbbra is a fáradhatatlan küzdeni tudás, a jó fizikum, a szerelőkészség az erősségem. A Fradiban hol jobbhátvédet, hol védekező középpályást, esetleg beállóst játszom.

- Amikor belép a válogatott edzőtáborának kapuján, meg tud feledkezni arról, milyen áldatlan állapotok uralkodnak a zöld-fehéreknél?
- Egy másodperc alatt! Onnantól kezdve csak a válogatott létezik. Ha lehet, a Fradiról most ne is nagyon beszéljünk.

- Pedig úgyszólván ferencvárosi nevelésnek számít, hiszen kilenc éve a zöld-fehérek játékosa...
- Ez igaz, de a válogatott más. Csodálatos közösséget alkotunk, s csak az jár a fejünkben, hogy kijussunk a világbajnokságra.

- Nem akarom elkeseríteni, de ennek elenyésző az esélye. Öt, illetve hat pont a hátrányuk Svédországgal és Horvátországgal szemben, s lesz még például Málta-Horvátország és Svédország-Izland meccs, ami majdnem biztos három-három pontot jelent az esélyesebb válogatottnak, mi pedig utazunk Bulgáriába, s fogadjuk a svédeket és a horvátokat. Nincs ember, aki fogadna arra, hogy kilenc pontot szerzünk, márpedig ennyi kellene...
- Ismétlem, nem számolgatunk, ameddig matematikai sanszunk van, küzdeni fogunk. És még utána is. Mert ez egy fiatal csapat, s jó lenne együtt maradni a következő ciklusra. Érezhető a fejlődés, mióta Lothar Matthäus a kapitány. Nagyon remélem, hogy ha esetleg kiesnénk, akkor is ő marad a szakvezetője a válogatottnak.

- Ennyire szereti?
- Én hihetetlenül tisztelem Lothart, s meggyőződésem, ő a megfelelő ember erre a posztra.

- Azért az ön pályafutására is ráillik, hogy villámkarrier...
- Való igaz, tavaly májusban mutatkoztam be az NB I-ben, akkor még Pintér Attila volt az edzőnk, mellesleg 1-0-ra kikaptunk az Újpesttől. Ám igazából László Csabánál vertem gyökeret az első csapatban.

- Igaz, hogy osztrák gimnáziumban érettségizett?
- Igaz, de ez nem ausztriai iskola volt, hanem magyarországi osztrák gimi. Elég jól beszélek is németül.

- Lotharral tehát az anyanyelvén érintkeznek?
- Igen, és ezt jó néven is veszi.

- Jól láttam, hogy most először élvezte a játékot a válogatott a vb-selejtezőkön?
- Jól bizony. S nagyon remélem, a svédek ellen is élvezni fogjuk.

Ch. Gáll András