Idén is meglepetéscsapat a Rennes

A Stade Rennes az előző idényben megismételte története legjobb helyezését: a breton gárda ugyanúgy negyedik lett, mint 1948-ban és 1965-ben, ráadásul ezzel kivívta a nemzetközi kupában való szereplés lehetőségét. A francia sajtó a romániai szakvezető, Bölöni László dicséretétől volt hangos, és mivel a klub a nyáron megfelelően pótolta a távozott kulcsembereket, minden adott volt, hogy a csapat folytassa a remeklést - ehhez képest öt forduló után az együttes az utolsó előtti helyen áll, és már 16 gólt kapott...

A breton klubot már a 2003-2004-es idényben is sokan követendő példának állították a racionális játékospolitika és a tudatos fiatalítás miatt (akkor az együttes a kilencedik lett a bajnokságban), de Bölöni László munkája igazából az előző pontvadászatban érett be. A Stade Rennes sokáig a középmezőny első felében vitézkedett, azonban a hajrára az idegenbeli találkozókon is összekapta magát, és ennek köszönhetően egyre feljebb nyomult a tabellán - végül a negyedik helyen fejezte be a Ligue 1-et. Márpedig ez az egyesület történetének legjobb helyezése volt, ilyen előkelő pozícióban eleddig csak kétszer tudott végezni a Rennes, 1948-ban és 1965-ben, arról nem is beszélve, hogy ez a helyezés egyben UEFA-kupa-indulást jelentett a klub számára.

Nem csoda, hogy az együttes legjobbjai iránt megnőtt az érdeklődés a sztárcsapatok részéről, de a bretonok sportigazgatója, Pierre Dréossi minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy megtartsa a kulcsembereket. Ez többé-kevésbé sikerült is: előbb a svéd játékmester, Kim Källström hosszabbította meg egy évvel a szerződését (és kötelezte el ezzel magát 2008-ig a klubhoz), majd pedig a gólkirályi címet megszerzett helvét támadót, Alexandre Freit is sikerült szerződéshosszabbításra bírni - ő 2007-ig írt alá a Rennes-hez.

Ugyanezt azonban nem sikerült elérni Olivier Sorlinnél és Toifilou Maoulidánál: mindkét labdarúgónak lejárt a kontraktusa, és inkább a távozás mellett döntöttek, ráadásul mind a ketten az AS Monacóhoz írtak alá.

A feladat tehát adott volt: szükség volt egy új jobbszélsőre (Maoulida helyére), illetve egy új támadó középpályásra Sorlin pótlása érdekében. Ráadásul most az előző évekkel ellentétben nem folyt be túl sok pénz játékoseladásból a klubkasszába, bár az eddig kölcsönben szerepelt Frédéric Piquionne-ért az AS Saint-Etienne hárommillió eurót fizetett.

Dréossi azonban így is teljesítette a feladatot, és mindkét posztra igazolt új játékost, mégpedig olyat, aki megfelelő pótlásnak tűnt. A középpálya jobb oldalára az SC Bastia marokkói focistája, Juszef Hadzsi érkezett, akit Bölöni jól ismert még Nancyból, ahol két évig dolgoztak együtt - Hadzsit most 1,6 millió euróért, vagyis viszonylag olcsón sikerült megszerezni. Nála jelentősen drágább volt a támadórészlegbe érkezett elefántcsontparti John Utaka, akit hatmillió euróért vettek meg az RC Lenstól, ahol többnyire csatárként szerepelt, azonban Bölöni inkább középpályásként vette őt számításba. Ráadásul a sportigazgató még egy játékost szerződtetett "bónuszként": a svájci utánpótlás-válogatott balhátvédjét, Alain Rochat-t az FC Nantes, a Palermo és az FC Sochaux elől sikerült megszerezni a Neuchatel Xamaxtól, ráadásul ingyen.

Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a csapat ott folytassa a szereplését, ahol az előző idényben abbahagyta, és ez még akkor is igaz volt, ha a nyitó fordulóra Hadzsi megsérült, és így nem állt Bölöni rendelkezésére. A Lille OSC elleni idegenbeli vereség nem is volt olyan nagy katasztrófa, hiszen a bretonok a legutóbbi szezonban is elsősorban remek otthoni szereplésüknek köszönhetően végeztek előkelő helyen, ám a második körben jött a hideg zuhany: az FC Nantes 3-0-ra nyert a Route de Lorient stadionban - és amikor a harmadik játéknapon a Le Mans UC otthonában egy négyest kapott a gárda, sokan már Bölöni menesztését jósolták. Az Olympique Marseille hazai legyőzése a javulás reményét ígérte, de az ötödik játéknapon az AS Nancy (éppen Bölöni egykori csapata) 6-0-ra verte a Rennest, amely így öt találkozón összesen 16 gólt kapott - ez elképesztően sok.

A pocsék szezonrajtra nehéz magyarázatot találni, hiszen mint írtuk, a keret nem gyengült meg, a távozókat (legalábbis papíron) sikerült megfelelően pótolni. A védelem gyengélkedése is érthetetlennek tűnik, bár az kétségtelen, hogy a hátsó alakzat még egyáltalán nem állt össze: csak Abdeszlam Uaddu játszott mindegyik mérkőzésen, hol Adaílton, hol pedig Grégory Bourillon volt a partnere a védelem tengelyében, a csapatkapitány Cyril Jeunechamp eleinte bal-, majd jobbhátvédként szerepelt, és a nagy fogásnak beharangozott Rochat sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket - a Nancy ellen például már az első félidőben le kellett cserélni. Az átigazolási időszak utolsó napjaiban a Rennes meg is szerezte a Tottenham Hotspur svéd válogatott balhátvédjét, Erik Edmant, így aztán háromra emelkedett a klubál lévő svéd focisták száma.