A Bundesliga 2005-ös álomcsapata

Az elmúlt évhez hasonlóan az idén is összeállítottuk Európa négy legerősebb pontvadászatának álomtizenegyét. A válogatásnál (a mutatott teljesítmény mellett persze) mindössze három megszorítást alkalmaztunk: csak azokat a játékosokat vettük figyelembe, akik egész évben ugyanabban a bajnokságban szerepeltek, valamint a csapat hadrendjének lehetőleg az adott liga leggyakoribb vagy legeredményesebb formációját kellett mintáznia, azaz a valóságban is elképzelhető legyen egy ilyen összetételű gárda.

A Bundesliga álomcsapata az, amely általában a legszűkebb körből kerül ki, legalábbis ami a klubokat illeti, és ez alól az idei esztendő sem kivétel. A tizenegy futballistát ezúttal öt klub delegálja, amelyek közül a Borussia Dortmund és a Hamburger SV egy-egy játékost adott a csapatba, a többiek a megszokott élklubokból, vagyis a Bayern Münchenből, a Werder Bremenből és az FC Schalke 04-ből kerültek ki.

Az első kakukktujás éppen a kapusposzton akad, aminek elsődleges oka, hogy a sztárcsapatok kapusainak általában kevés dolguk akad, így aztán teljesítményüket is sokkal nehezebb megítélni, nem csoda, hogy a Kicker ranglistáján is általában a kiesőjelöltek vagy a középmezőnyben szereplő együttesek hálóőrei végeznek az élen. Az előző szezonban ezt az elismerést a Borussia Dortmund portása, Roman Weidenfeller érdemelte ki, és ő az őszi osztályzatok alapján sem áll rosszul, neki volt tehát a legjobb átlagteljesítménye - jellemző egyébként, hogy Oliver Kahn (Bayern München) egyik fél évben sem tudott az első ötbe kerülni.

A védelemben viszont már jönnek a jól ismert és megszokott nevek. A Bayern München brazil bekkje, Lúcio már tavaly is szerepelt álomcsapatunkban, a selecao középhátvédje most is vezeti a Kicker ranglistáját, és kétségtelen, hogy játéka jelentősen letisztult a korábbi évekhez képest: ugyan kevesebbet megy előre a támadásoknál (bár így is négy gólt szerzett az idén), de védőfeladatát is jobban látja el.

Társa a védelem tengelyében nálunk a Hamburger SV belga focistája, Daniel van Buyten, aki Lúcióhoz hasonlóan igazi vezéregyéniségnek számít klubjában, a HSV-nál ő viseli a csapatkapitányi karszalagot is, és Lúcióhoz hasonlóan sokszor ér fel az ellenfél kapuja elé. Jobb oldalon a Bayern francia védőjét, Willy Sagnolt tartottuk a legjobbnak, aki érdekes módon eddig egyszer sem tudott bekerülni álomcsapatunkba, pedig a maga posztján a világ legjobbjai közé tartozik; a bal szélen pedig a tavalyi esztendőhöz hasonlóan az FC Schalke 04 szerb focistája, Mladen Krstajic szerepel: az alapvetően középhátvédként számon tartott játékos ballábas mivoltának köszönhetően klubjában is egyre többet szerepel a védelem bal oldalán.

A középpályások kiválasztásánál az első számú nehézséget az okozta, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt a támadó és a védekező focisták között, de szerencsére a Bayern Münchenben Felix Magath az idén már inkább offenzívabb szerepkört adott Michael Ballacknak, ami megkönnyítette a helyzetünket. A legjobb német labdarúgónak tartott középpályás nemcsak hogy sok gólt szerzett az idén (pontosan tucatnyit), de általában döntő fontosságú találatokat ért el, szükség esetén pedig a védekezésből is kivette a részét.

Ez a Schalke 04 braziljáról, Lincolnról kevésbé volt elmondható, viszont a dél-amerikai támadásépítésben kétségtelenül a Bundesliga egyik legjobbja. A védekezést pedig megoldja helyette Fabian Ernst, aki az év első felében még a Werder Bremen játékosa volt, és a nyáron szerződött a Schalkéba - mindkét fél legnagyobb megelégedésére.

A középpályát az év egyik nagy felfedezettje, Tim Borowski teszi teljessé, a brémai labdarúgó az idén már 11-szer talált be, ezenkívül tucatnyi gólpasszt adott. Pedig elsősorban a védekezés a feladata.

A csatárok kiválasztása megint nem volt nehéz: Roy Makaay és Miroslav Klose kiemelkedik a Bundesliga támadói közül a rúgott gólok számát és az átlagteljesítményt figyelembe véve is. Klosénél 2005-ben valóban nem volt nála jobb német csatár, elsősorban ősszel ontotta a gólokat, míg Makaay leginkább tavasszal, főleg az előző idény utolsó fordulóiban volt ellenállhatatlan.

az álomcsapat: Weidenfeller - Sagnol, Lúcio, Van Buyten, Krstajic - Borowski, F. Ernst, Ballack, Lincoln - Klose, Makaay.