Buzsákyt Mourinho még nem kereste

Buzsáky Ákos, az angol másodosztályban szereplő Plymouth Argyle középpályása nem titkolja, régi vágya teljesülne, ha leszerződtetné egy Premier League-ben szereplő csapat. Az angol sajtó szerint az álomból valóság lehet, hiszen az élvonalban jelenleg negyedik Bolton Wanderers állítólag 1,25 millió fontot sem sajnálna a 24 esztendős magyar futballistáért. Buzsáky az [origo]-nak adott interjújában az angliai légióséletről és egykori edzőjéről, José Mourinhóról is beszélt.

- Tényleg megkeresték Boltonból?
- Személyesen senki nem keresett meg, én is csak az újságokban olvastam a Wanderers érdeklődéséről. Azt nem tudom, hogy a klubommal felvették-e a kapcsolatot, de nem is foglalkozom ezzel. Persze megtisztelő, hogy egy élcsapattal hozták a nevemet összefüggésbe, de sűrűn előfordulnak ilyen és efféle találgatások, nézze csak meg Gera Zoltán esetét, mennyi Premiership-együttessel összeboronálták az utóbbi időben.

- Gondolom, nem lenne nehéz rábeszélni egy januári klubváltásra.
- Türelmes vagyok, hiszen jól érzem magam Plymouthban, rendszeresen játszom, kedden is kezdő voltam a Luton elleni, 1-0-ra megnyert bajnokinkon. Az edzőm számít rám, fontos játékosnak tart, de a formámon még tudnék javítani. A célom persze az, hogy minél több meccset nyerjünk meg. Jelenleg a kilencedik helyen állunk a 24 csapatos Championshipben, de a rájátszást érő hatodik pozíciótól mindössze három pontra vagyunk. Persze régi álmom válna valóra azzal, ha már télen az angol első osztályba szerződhetnék. Úgy gondolom, főképp december végén fognak majd felgyorsulni az események.

- Októberben a szurkolók a hónap legjobbjának választották, mostanság viszont megesett, hogy csak csereként kapott lehetőséget. Most akkor kulcsember vagy sem?
- Én is olvastam, hogy a drukkerek többsége rám szavazott, s nagyon boldog voltam. Plymouthban nagyon szeretik az emberek futballt, pláne most, hogy a csapatnak jobban megy, ilyenkor minden játékosért odavannak. Hogy miért voltam párszor csere? Nagy a keretünk, 24 csapatos a bajnokság, tehát rengeteg meccset játszunk, s van egy fajta egészséges cserélődés nálunk, egy-két játékos beszáll, ugyanennyien kikerülnek. Az elmúlt 13 meccsből egyébként mindössze kétszer voltam csere, ami nem rossz szerintem, egyébként pedig elfogadom az edzőm döntését. Valójában nem is gondolkodtam ezen, nem foglalkoztatott, hogy kétszer csak a kispadról szállhattam be a játékba, hiszen rendkívül hosszú a szezon.

- Már jó ideje Angliában futballozik, milyen az élet a szigetországban légióskodásának korábbi helyszínéhez, Portugáliához képest?
- Portugália mediterrán ország, az egy teljesen más világ volt, s bár az élet szempontjából jobban szerettem ott lenni, a focit körülvevő hangulat itt teljesen más, semmi pénzért nem cserélném el az itteni élményeimet.

- José Mourinho az edzője volt az FC Portónál, találkozott netán azóta a portugál szakemberrel?
Nem, hiszen amióta a Chelsea edzője, szinte érinthetetlen és megközelíthetetlen.

- Mit gondol róla, milyen szakember?
- Szerintem az eredményei pontosan kifejezik, mennyire nagy tréner, nagyon ért a játékosok nyelvén, ő a legjobb edző, akivel valaha dolgoztam. Benne van az ereiben a mesterség, amit ő tud, azt nem lehet tanulni.

- Az angliai honfitársakkal tartja a kapcsolatot?
- Főképp Gyepes Gabival szoktunk összejárni, de a többiekkel is beszélek, amikor a csapataink egymás ellen játszanak.

- Fájó pont lehet karriere jelenlegi szakaszában a válogatottság. Mit gondol, jobbak önnél a Bozsik Péter- és a Várhidi Péter-féle kerettagok?
- Nem szeretnék állást foglalni ebben a kérdésben, de ha megnézzük, ki hol játszik, s hogy innen, a sokak által igen erősnek tartott angol másodosztályból nem tudok bekerülni, nos, ez sok mindent elárul. Gera Zoli oszlopos tagja a csapatnak, szintén az Király Gábor - igaz, ő most két hétig az élvonalban van -, rajtuk kívül még én vagyok az, aki rendszeresen pályára lép a Championshipben. Mindeközben mások, akik gyengébb bajnokságban játszanak, meghívót kapnak... Ettől eltekintve örülök, hogy nyert a csapat Kanada ellen, és én is úgy vélem, hogy jót tesz a fiatalítás a magyar focinak.

- Sok játékost bírálat ért, hogy nem tesz meg mindent a nemzeti csapatért. Ön milyen hozzáállással fogadná a meghívót?
- Mindent megteszek azért, hogy behívjanak, és amikor korábban játszottam a válogatottban, akkor is mindig, mindent megtettem a csapatért. Valójában én nem ismertem olyat, aki ne adta volna ki magából a maximumot. Egy biztos, én várok a meghívóra a leendő kapitánytól, és nekem mindig megtiszteltetés lesz, ha számolnak velem a magyar csapatban.

Juha Pál