Sztárportré: Cristiano Ronaldo

A kilencvenes évek második felétől kezdve kétségtelenül David Beckham volt a leghíresebb és a legnépszerűbb játékos a Manchester Unitedben, és 2003-as klubcseréje után sokan úgy vélték, hogy a jobb oldali középpályás pótlása szinte lehetetlen feladat lesz a Vörös Ördögöknek. Sir Alex Ferguson azonban pár nappal később szerződtette Cristiano Ronaldót, aki Beckham hetes számú mezét kapta meg. A fiatal portugál napok alatt belopta magát a MU híveinek szívébe, manapság pedig már a klub egyik legnagyobb sztárja - és még mindig csak 21 esztendős.

A legutóbbi véget ért szezonban pedig egyértelműen a manchesteriek egyik legjobb játékosa volt, pedig az idény nagyon rosszul kezdődött számára - nem a pályán, hanem a magánéletében. 2005. szeptember 7-én ugyanis elhunyt a régóta súlyos betegséggel küzdő édesapja, a hírt pár órával az oroszok elleni vb-selejtező kezdete előtt kapta meg. Ennek ellenére pályára lépett Moszkvában, és bár a szeptember 10-i, Manchester City elleni bajnokit kihagyta, négy nappal később a Villarreal CF elleni idegenbeli BL-mérkőzésen már ismét játszott.

A szezon hátralévő részében ismét remekelt, szokásához híven megint tavasszal futballozott ellenállhatatlanul: februárban négy napon belül kétszer is két gólt ért el a Premier League-ben (duplázott a Fulham FC és a Portsmouth FC ellen is), abban a hónapban őt választották meg a legjobb játékosnak az angol élvonalban, s a pontvadászatot végül kilenc góllal fejezte be, vagyis annyiszor volt eredményes, mint az előző két bajnokságban együttvéve. De bevette a Ligakupa fináléjában a Wigan Athletic kapujába is, a Profi Labdarúgók Szövetsége pedig beválasztotta a bajnokság álomcsapatába.

Ennek ellenére a szezon vége felé az angol lapok egyre többet cikkeztek arról, hogy szeretné elhagyni az Old Traffordot. A hír alapját elsősorban az adta, hogy a pletykák szerint az egyik edzésen összetűzésbe keveredett csapattársával, Van Nistelrooyjal, aki ismét azt reklamálta, hogy Ronaldo túlságosan is önzően futballozik. A Valencia CF és a Juventus FC kapva kapott volna az alkalmon, hogy megszerezze a világ egyik legjobb jobb oldali középpályását, de végül nem ő, hanem a holland lett az, aki otthagyta a Manchester Unitedet.

Pedig a nyáron még az sem volt elképzelhetetlen, hogy ő húzza a rövidebbet, főleg a vébén történt események miatt. A németországi tornán természetesen alapember volt a portugáloknál, Irán ellen gólt is szerzett. A hollandok elleni találkozón sérülés miatt gyorsan le kellett cserélni, de a nyolcaddöntőben az angolok ellen már ismét pályán volt, és sokak szerint látványos reklamálásának volt köszönhető, hogy Wayne Rooney piros lapot kapott.

A portugálok végül kiverték Angliát és negyedikek lettek, és a történtek után sokan azt gondolták, Ronaldót gyűlölettel fogadják majd Manchesterben. Ám az esetnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, a portugál pedig pazar teljesítményével gyorsan visszaküzdötte magát a MU híveinek kegyeibe. Ősszel az egyik húzóembere volt a Vörös Ördögöknek, fél szezon alatt 12 gólt szerzett és négy gólpasszt adott - nem véletlen, hogy novemberben és decemberben is őt választották meg a hónap játékosának a Premier League-ben.