Vágólapra másolva!
Hetente jelentkező új sorozatunkban olyan egyesületek rövid történetével ismertetjük meg olvasóinkat, amelyek ugyan nem tartoznak a sztárklubok közé, azaz nem nyertek sok bajnokságot, kontinentális kupákat, viszont ennek ellenére több klasszist, ismert játékost neveltek, adtak a futballvilágnak.

1992-ben a Platense vezetése egy később világsztárrá lett játékosról maradt le. Az az idő tájt az Estudiantesben tündöklő, 18 éves, szélvészgyors támadó az előszezont a klubnál gürcölte végig, ám végül a Racing Clubban folytatta pályafutását, azaz tétmérkőzésen nem viselte az egylet szerelését. Később Spanyol- és Olaszországban érte el legnagyobb sikereit, a válogatottban 55 mérkőzésen tíz gólt szerzett.

Claudio López, merthogy róla van szó, a labdarúgás történetének 18. legdrágább játékosaként, 2001-ben 34 millió euróért hagyta el Valenciát a Lazio kedvéért. Az 1992-93-as idényben a Platensében futballozott egy 1986-os világbajnok is, a korábban Comóban légióskodott Claudio Borghi személyében.

Egy másik világklasszisról viszont nem maradt le a Buenos Aires-i egylet, ellenben a válogatott igen. Egy hetvenes években a francia Rouenban futballozott argentin védő hazatérő családjában akadt egy fiúcska, aki apjával, Jorgéval ellentétben mindig csatár akart lenni. A srác a Platensében kezdte pályafutását, ahol még jóval 17. születésnapja előtt, 1994. június 12-én játszotta első argentin bajnokiját. Egy évvel később, öt mérkőzéssel a háta mögött, visszatért Franciaországba, ahol az AS Monacónál kapott szerződést.

Ki gondolta volna akkor, hogy három esztendő múlva David Sergio Trézéguet világbajnok lesz! A jelenleg szintén Olaszországban futballozó Santiago Solari is eltöltött egy rövid időt a klub utánpótlás-csapatánál. Trézéguet-vel egyszerre került a felnőttek közé Eduardo Coudet is, aki ugyan közel sem volt olyan tehetséges, mint a később franciává lett David, de már több mint tíz éve stabil élvonalbeli játékos. Legnagyobb sikereit a River Plate-nél értel el, ahol többször is bajnok lett, de futballozott Európában, a Celta Vigóban is.

Akikre mindig büszkék lesznek a Platensénél:
Santiago Vernazza (1928. szeptember 26.)
Ángel Amadeo Labruna (1918. szeptember 28.)
Marcelo Espina (1967. április 28.)
Darío Scotto (1969. szeptember 1.)
Raúl Alfredo Cascini (1971. április 7.)
David Sergio Trézéguet (1977. október 15.)
Eduardo Coudet (1974. szeptember 12.).

Pályafutások során szintén viselték a Platense mezét:
Luis Rongo, Raúl Frutos, Julio Cozzi, Carlos Bulla, Blas Armando Giunta, Carlos Alejandro Alfaro Moreno, Claudio Borghi, Santiago Solari, Claudio Spontón, Esteban Fuertes, Lucas Pusineri, Luis Alberto Islas.

Mindent egy helyen az Eb-ről