Platense: argentin kiscsapat nagy sztárokkal

Hetente jelentkező új sorozatunkban olyan egyesületek rövid történetével ismertetjük meg olvasóinkat, amelyek ugyan nem tartoznak a sztárklubok közé, azaz nem nyertek sok bajnokságot, kontinentális kupákat, viszont ennek ellenére több klasszist, ismert játékost neveltek, adtak a futballvilágnak.

A klubtörténet első ünnepelt csillaga Santiago Vernazza volt, aki 1947 és 1950 között ontotta a gólokat a Platense érdekében. A saját nevelésű, fiatal csatár (19 esztendősen mutatkozott be a bajnokságban) gyorsan belopta magát a köztudatba, az 1949-es bajnokság góllövőlistájának harmadik helyén végzett játékost esztendővel később 250 ezer dollárért szerződtette a River Plate. Vernazza 1957-ig erősítette a Milliomosokat, majd nyolc évig Olaszországban légióskodott (játszott az AC Milanban is).

"Guito" távozása után Oscar Coll volt a Platense legeredményesebb játékosa, a csatár a Vernazza-transzfer "ráadásaként" érkezett a Rivertől. Nem bizonyult rossz dublőrnek, hiszen érkezése évében ötödik, majd 1952-ben második volt a liga legeredményesebb játékosainak rangsorában. (Vernazza sem bánta meg a klubcserét, hiszen első riveres évében gólkirályi címet szerzett.)

A hatvanas évek elején az argentin labdarúgás egyik legnagyobb alakja Ángel Amadeo Labruna is viselte a klub mezét. A River emblematikus csatára (292 gólt szerzett a piros-fehér-feketéknél, ezzel az argentin örökranglista második helyén áll) 20 évet húzott le a Milliomosoknál (ez idő alatt kilenc bajnoki címet ünnepelhetett), majd rövid külföldi kitérő után a Platensében fejezte be rendkívül sikeres pályafutását.

Napjainkban is ismert, jól csengő nevű labdarúgók inkább az elmúlt két évtizedben futballoztak barna-fehér "kiszerelésben". A klub 1986-ban szerződtette Blas Giuntát, aki egy esztendőn keresztül szolgálta a Platensét, majd a Boca Juniorsban lett ismert, válogatott labdarúgó. A középpályás több mint 200 mérkőzést játszott a "genovaiaknál", 1991-ben pedig Óscar Ruggeri, Claudio Caniggia, Gabriel Batistuta és Diego Simone társaként Copa Américát nyert.

Az argentin győzelemmel zárult mexikói világbajnokság évében mutatkozott be a Platensében egy fiatal középpályás, Marcelo Espina. A karmester két periódusban (a köztes időben Mexikóban futballozott) hat évet húzott le a klubnál, 180 mérkőzésen 45 gólt szerzett, 15 alkalommal hazája válogatottjában is pályára lépett. Az 1993/94-es clausurában az akkor a River Plate-et erősítő Hernán Crespóval holtversenyben a bajnokság legeredményesebb játékosa volt!

A Spanyolországban is megfordult Espina az elmúlt években Chilében edzősködött (játékosként is szép sikereket ért el ott), ahol játékospályafutása lezárásaként 2004-ben búcsúmérkőzést is szerveztek neki, imádott két klubja, a Colo Colo és a Platense részvételével.

Espinával egy időben verekedte be magát a klub első csapatába Darío Oscar Scotto. A támadó 1992-ig játszott a Ciudad de Vicente López stadionban (94 találkozó, 35 találat, gólkirály is volt), majd pályafutása során szerepelt a Boca Juniorsban (Diego Maradona, Caniggia, Juan Sebastián Verón, Kily González csapattársaként) és az argentin válogatottban is.

Nem volt rossz az akkori garnitúra, hiszen 1990-ben mutatkozott be az egylet színeiben a saját nevelésű Raúl Alfredo Cascini is. Az El Mosquito becenevű, harcos középpályás 1993-ig keserítette a Platense ellenfeleinek életét, majd több klubnál is megfordulva tíz esztendővel később a Boca Juniorsnál érte el legnagyobb sikereit: Libertadores- és Világkupát nyert.