Bravúr kellene a Charlton bennmaradásához

A Charlton Athletic másfél évtizeden keresztül a folyamatosság szinonimája volt az angol futballrajongók körében, hiszen a londoni klub szisztematikus munkával küzdötte fel magát a Premier League középcsapatai közé. Könnyen lehet, hogy mindezt egy pocsékul sikerült fél év tönkreteheti, bár a karácsonykor kinevezett új mester, Alan Pardew vezérletével valamelyest javult az együttes helyzete - a bennmaradáshoz azonban így is bravúr kellene.

Tavaly nyáron véget ért egy korszak az egyesületnél, hiszen Alan Curbishley menedzser 15 esztendő után távozott a The Valleyből (az egyesület stadionjának neve). A szakember már hónapokkal korábban kijelentette, hogy az idény végeztével feláll a kispadról, így a klub vezetőségének volt ideje arra, hogy megkeresse a mester utódját, és végül a másodosztályú Crystal Palace trénerében, Ian Dowie-ban látták a megoldást.

Az ő leigazolása érdekében az egyesület még egy kisebbfajta jogi huzavonába is hajlandó volt belemenni a Palace-szel, és a Charltontól szokatlan módon a pénzt sem sajnálták az új mestertől: Dowie több mint 17 millió euróért vehetett labdarúgókat, ketten kölcsönbe érkeztek, további három focistát pedig ingyen szerződtetett a mester.

Ez alapján nem meglepő, hogy a szakemberek a középmezőnybe várták a csapatot, ehhez képest azonban a Charlton villámgyorsan a kiesőjelöltek között találta magát. A hetedik fordulótól kezdve a gárda bebetonozta magát az utolsó helyre, de még ezzel együtt is kisebbfajta meglepetést jelentett, amikor a 12. játéknapot követően az egyesület szerződést bontott Dowie-val - elvégre joggal várhatta volna az ember, hogy annál a klubnál, ahol az előző mester 15 éven keresztül dolgozhatott, az új szakember több türelmet kap. A londoniak azonban azzal érveltek, hogy egy belső vizsgálat lefolytatása után kiderült: Dowie-nak nem sikerült beilleszkednie a Charlton szervezeti felépítésébe, és úgy gondolták, hogy még idejében javíthatják nyári hibájukat.

Ha azonban Dowie szerződtetése hiba volt, akkor nem lehet mást mondani utódjának, Les Reednek a kinevezéséről sem. Személyében egy olyan edző került a Charlton kispadjára, akinek nem hogy élvonalbeli tapasztalata nem volt, de még csak vezetőedzőként sem dolgozott korábban profi klubnál!

Reed éveken keresztül volt Curbishley asszisztense a Charltonnál, majd az FA alkalmazottjaként írt szakkönyvet és volt a válogatott szakmai stábjának is a tagja - de egyszer sem fordult elő, hogy egy csapat irányításának a teljes felelőssége az övé lett volna. Alighanem részben ennek is köszönhető, hogy ő még Dowie-nél is rosszabb eredményeket produkált: míg elődje 12 meccsen nyolc pontot szerzett, ami a megszerezhető pontok 22 százaléka volt, addig Reednél ez a mutató mindössze 19 százalékot tett ki.

Ez konkrétan négy pontot jelentett hét összecsapás alatt - mert Reednek csak ennyi jutott, mielőtt menesztették volna. Mindez december 24-én történt, vagyis nem volt valami jó karácsonya... Utódja az az Alan Pardew lett, akit két héttel korábban azért rúgtak ki a West Ham Unitedtől, hogy kinevezzék a helyére a Charlton korábbi "örökös" edzőjét, Alan Curbishleyt. A csapat akkor az utolsó előtti helyen állt, kilenc ponttal lemaradva a már bennmaradást érő 17. helytől, helyzete tehát meglehetősen reménytelennek tűnt, ám Pardew-val lassan azért elkezdtek javulni az eredmények.

Vezérletével a Charlton tíz mérkőzésen 12 pontot szedett össze, ami 40 százalékos hatékonyságot jelent - ha az idény elejétől kezdve így szerepeltek volna, akkor a csapat most a 13. helyen állna.

Pedig az új szakember heteken keresztül nem számíthatott a gárda két legjobbjára, a jobbhátvéd Luke Youngra és a csatár Darren Bentre, de Pardew-nak valahogy mégis sikerült felráznia a társaságot. Ehhez persze pár új igazolás is kellett, januárban négyen is érkeztek a csapathoz - miközben a nyáron vett Djimi Traorétól már meg is szabadultak.

A legfontosabb szerzemény a Manchester City balhátvédje, Ben Thatcher volt, aki leigazolása óta mindössze egyetlen találkozóról hiányzott, de az utóbbi három összecsapáson már az Arsenal FC-től kölcsönkapott kameruni középpályás, Alexandre Song is főszerepet kapott. A másik két igazolás, a kínai Zheng Zhi, illetve az algériai Madzsid Bugerra egyelőre még nem tett sokat hozzá a Charlton szerepléséhez - igaz, az utóbbi játékos szinte azonnal megsérült, és csak március közepétől áll a gárda rendelkezésére.

A londoniak annyit mindenesetre elértek, hogy feljöttek a 18. helyre, de lemaradásuk a bennmaradást érő helytől még mindig hat pont. Helyzetük tehát nehéz, de nem reménytelen: a hátralévő kilenc fordulóban ugyanis még mindhárom, közvetlen előttük álló csapattal játszanak, kettővel (Wigan Athletic, Sheffield United) ráadásul hazai pályán. Ha ezt a három mérkőzést hozni tudnák, akkor a nagy megmenekülés még összejöhet - és 15 év kitartó munkája nem veszne kárba két rossz döntés miatt.