Első fővárosi idénye azonban, bár egyénileg kétségtelenül sikeres volt, a csapat számára nem alakult fényesen. A Primera Divisiónban a madridiak, komoly hátránnyal az FC Barcelona mögött, második helyen végeztek - Sergio Ramos négyszer talált be, és mindössze négy találkozóról hiányzott.
A Bajnokok Ligájában ugyanúgy vesztes mérkőzésen mutatkozott be, mint a bajnokságban, a csúfos Olympique Lyon elleni 0-3 alkalmával; miután összeakaszkodott Jannisz Okkasszal az Olimpiakosz elleni hazai meccs hajrájában, első piros lapját is begyűjtötte - Görögországban pedig hiába szerzett vezetést csapatának Roberto Carlos beadását befejelve, a királyi gárda végül 2-1-es vereséget szenvedett. Az BL-agonizálásnak a későbbi döntős Arsenal FC vetett véget a legjobb 16 között.
Ugyanez mondható el válogatottbeli szerepléséről is: kétségkívül hatalmas teljesítmény, hogy a sokkal tapasztaltabb vetélytársakat kiszorítva bérelt helyet vívott ki magának a hátvédsorban (sőt, már két gólt is szerzett, bár ezeket Serravallében a San Marino elleni 6-0 alkalmával csak néhány ezren látták a helyszínen), de trófeákra nem igazán számíthat.
Megmutatta ezt Spanyolország világbajnoki szereplése is: beharangozónkban ugyan külön is foglalkoztunk vele, a hispán védelem jobb oldalán jól szerepelt a csoportmérkőzéseken (csak a tét nélküli, Szaúd-Arábia elleni találkozót hagyta ki, több alapemberrel együtt), de a legjobb 16 között Franciaország ellen ő sem tudott segíteni az együttesen: Patrick Vieira fejese, amivel a gallok megszerezték a vezetést, épp az ő lábáról pattant a kapuba.