A Copa América fináléja képekben elmesélve
Három év alatt harmadik döntőjét játszotta egymás ellen az argentin és a brazil együttes, hiszen ugyanezen válogatottak találkoztak a 2004-es Copa América és a 2005-ös Konföderációs-kupa fináléjában is, és e két összecsapásban az is közös volt, hogy mindkét alkalommal a selecao játékosai emelhették magasba a trófeát.
A két döntő között az argentinok világbajnoki selejtezőn hazai pályán 3-1-re legyőzték a brazilokat, akik viszont a két gárda legutóbbi összecsapását tavaly szeptemberben 3-0-ra megnyerték. Akkor már mindkét kispadon ugyanaz a szakvezető ült, mint most, azzal a különbséggel, hogy míg Dungának az volt a második találkozója a brazilok szövetségi kapitányaként, addig Alfio Basile akkor kezdte munkásságát kinevezését követően.
A két mester a döntő előtt nem lepte meg kollégáját, mind a két oldalon ugyanaz a kezdő tizenegy futott ki a pályáról, mint amire számítani lehetett. Basile Hernán Crespo felépülése ellenére sem jelölte a kezdő tizenegybe a még a kolumbiaiak elleni csoportmérkőzésen megsérült támadót, és a csatársorban Carlos Tévez volt Lionel Messi partnere, míg a másik oldalon az eltiltott csapatkapitányt, Gilberto Silvát Dunga egyik nagy kedvence, Elano pótolta - a karszalagot pedig Juan kapta meg.
Az első izgalmas eseményre nem kellett sokáig várni, hiszen már a negyedik percben vezetést szereztek a brazilok: Júlio Baptista kapott egy hosszú indítást Elanótól a bal oldalon, Ayala mellett a tizenhatos csücskéről befelé cselezett, majd pazarul kilőtte a hosszú felső sarkot. Az argentin csapat kis híján perceken belül válaszolt, a kilencedik minutumban Messi néhány szép csel után jól ívelt vissza a bal szélről, Juan Sebastián Verón okosan visszafejelte a labdát, amit az érkező Riquelme kapásból lőtt kapura - és elemi erővel telibe találta a kapufát. Az esetnél a brazil portás, Doni vetődés közben megsérült, ápolni kellett, de folytatni tudta a játékot.
Daniel Alves sejti, Abbondanzieri tudja: minden eldőlt
Az argentinok enyhe mezőnyfölényben játszottak, Riquelme két veszélyes szögletet is középre ívelt, de a brazilok alapvetően uralták a középpályát, és nem hagyták kibontakozni az albiceleste lapos passzos játékát - többször is előfordult, hogy Javier Mascherano vagy Verón tanácstalanul állt a labdával a félpályánál. Brazil részről főleg a jobb oldal volt aktív, Maicon előbb egy lövéssel majdnem megtréfálta Roberto Abbondanzierit, majd egy megkerülős csellel becsapta Gabriel Heinzét, és beadását Javier Zanetti vágta ki.
Rendkívül változatos volt a játék, és eseményekben nem volt hiány, a félidő közepén pedig megint az argentinok percei következtek: egy alkalommal Tévezt tévesen állították meg lesen a félpályánál, majd egy szöglet utáni kavarodást követően Estebán Cambiasso beadása suhant el mindenki előtt. A gyengélkedő Riquelme helyett Verón vette át a karmesteri pálcát, egyik passzát követően Tévez majdnem lefordult a védőjéről, és az akciót Riquelme lövése zárta, amit Doni nagy bravúrral védett. Menet közben Elano megsérült, és a helyére Dunga némi meglepetésre Daniel Alvest küldte be, aki így jobb oldali középpályást volt kénytelen játszani, de nem tudta meghazudtolni önmagát, és többször is megpróbált elhúzni a szélen - a 40. percben is ezt tette, középre lőtt labdáját pedig a menteni igyekvő Roberto Ayala a saját kapujába juttatta.
Lionel Messi talán azon filozofál, igaza volt-e Gary Linekernek? Lehet, hogy tévedett az angol legenda, hiszen végül mindig a brazilok nyernek...
A kétgólos hátrány ellenére Basile a szünetben nem cserélt, de bármit is mondott játékosainak az öltözőben, nem volt sok hatása, mert a játék képe nem nagyon változott. Talán csak annyit, hogy a brazilok láthatóan egyre inkább lassították a játékot, jellemző, hogy a második félidő első tíz percében előbb Doni, majd pedig Gilberto is sárga lapot kapott időhúzásért. A két figyelmeztetés között egy brazil akciót lesen állítottak meg - Robinho ugyan a védők mögé indult, de balszerencséjére a valóban lesen álló Daniel Alves is rástartolt az labdára, így a döntés jogos volt.
Az albiceleste megint többet birtokolta a labdát, de abban a periódusban még annyiszor sem tudott a brazil kapu közelébe kerülni, mint az első félidőben, Riquelmét teljesen kivették a játékból. Érthető volt tehát, hogy Basile becserélte Pablo Aimart, aki beállást követően jól futballozott, és vezetett is egy lendületes akciót, de ennél is jól látható volt, hogy a selecao játékosai mennyire fegyelmezettek, legalább hatan visszatértek az akcióval, így mind Aimar, mind Messi lövését blokkolni tudták.
Copa América 2007: Brazília
Sejteni lehetett, hogy az egyre jobban kinyíló argentinok mellett valamelyik brazil ellentámadás végleg eldöntheti a mérkőzést, és ez a pillanat a 69. percben jött el: Riquelme újabb szabadrúgása volt pontatlan, ám mivel a védők előrehúzódtak fejelni, így a játékmester maradt az utolsó ember, és a meglendülő brazilok tökéletesen kijátszották az akciót, Vágner Love passzát követően Daniel Alves mértani pontossággal kilőtte a hosszú alsó sarkot.
A folytatás már valóban szenvedés volt mind a két együttesnek: az argentinok becsületből mentek előre, de szinte semmi veszélyt nem jelentettek egy kapura (egy lepattanó Mascherano-lövésnél Messi csak lesről talált a hálóba), míg a brazil focisták továbbra is ugyanolyan fegyelmezetten futballoztak, szinte teljesen hibátlanul. Így aztán a döntő alapján teljesen megérdemelten szerezték meg nyolcadik Copa América-győzelmüket - az, hogy a torna egésze során az argentinok jobb teljesítményt nyújtottak, immár nem számított.
Brazília - Argentína 3-0 (2-0)
Július 15., Maracaibo, Pachenco Romero-stadion, 40 000 néző
v.: Amarilla (paraguayi)
Brazília: Doni - Maicon, Alex, Juan, Gilberto, Mineiro, Josué, Júlio Baptista, Elano (Daniel Alves, 34.), Robinho (Diego, 91.), Vágner Love (Fernando, 90.). Szövetségi kapitány: Dunga.
Argentína: Abbondanzieri - J. Zanetti, Ayala, G. Milito, Heinze, Mascherano, Cambiasso (Aimar, 59.), Verón (L. González, 67.), Riquelme, Messi, Tévez. Szövetségi kapitány: Basile. gól: Júlio Baptista (4.), Ayala (40. - öngól), Daniel Alves (69.)