Malouda maga is úgy vélte, hogy időre lesz szüksége, amíg beilleszkedik új csapatába, de a vártnál gyorsabban alapember lett a lyoniaknál. Az első fordulóban ugyan még csatárként vetették be, de később Le Guen is a középpálya bal oldalán szerepeltette, és Malouda itt hamar magára talált. A bajnokságot négy góllal zárta, de ezúttal inkább az előkészítés volt a feladata, amit viszont remekül megoldott, hiszen hét gólpasszt is adott, amivel a bajnokság assziszt-listáján az ötödik helyet szerezte meg.
Miután a következő idényt is hasonlóan pazar formában kezdte, így nem jelentett meglepetést, hogy a francia válogatott szövetségi kapitány, Raymond Domenech 2004 novemberében meghívta Maloudát a lengyelek elleni barátságos mérkőzésre, ahol a középpályás bemutatkozhatott a nemzeti tizenegyben. A középpályás egy félidőt kapott, és bár a következő két válogatott mérkőzésen nem szerepelt, 2005 márciusától kezdve kirobbanthatatlan lett a Les Bleus-ből.
A Domenech által kidolgozott 4-5-1-es taktikában a nagy munkabírású, ugyanakkor jól cselező és kiválóan beadó középpályásnak fontos szerep jutott, ráadásul Malouda harmadik válogatott mérkőzésen, Magyarország ellen első gólját is megszerezte a címeres mezben. Nem csoda, hogy klubja 2005 nyarán meghosszabbította a futballista szerződését: az új kontraktussal 2010-ig kötötték a játékost a Gerland stadionba.
Maloudának ekkor persze még esze ágában sem volt távozni, hiszen remekül érezte magát a városban, arról nem is beszélve, hogy felesége, a brazil származású Florencia éppen ekkor volt várandós első gyermekükkel, aki 2005 novemberében született meg. A kisfiú az Aaron nevet kapta, és azóta már két húga is született: Satya és Kellys.