A lengyel példa lebeghet a Várhidi-csapat szeme előtt

A lengyel futballt a kilencvenes évek közepéig könnyen lehetett a magyarhoz hasonlítani: egyik ország "aranycsapata" sem tudott világbajnoki címet nyerni, és a vasfüggöny leomlását követően mindkét nemzet futballja jelentősen visszaesett. Míg azonban a magyar foci meg is maradt ezen a szinten, addig a lengyeleknek sikerült előrébb lépniük, hiszen a legutóbbi két világbajnokságon egyaránt szerepeltek, és alighanem a 2008-as Eb-n is ott lesznek.

A világbajnokságot követően aztán új szövetségi kapitány került a csapat élére a holland Leo Beenhakker személyében, aki a lengyel válogatott történetének első külföldi mestere lett. A hazai edzői kar ennek nem nagyon örült, és Beenhakker mind a mai napig sokan kritizálják a lengyel szakemberek közül, de az eredmények a holland tréner mellett szólnak.

Beenhakker nem foglalkozott különösebben az előzményekkel, nála mindenki tiszta lappal indult, aminek köszönhetően jó néhány, helyi szinten sztárnak számító focistát "elfelejtett", viszont az aktuális forma alapján több olyan labdarúgót is beválogatott, akinek korábban esélye sem volt arra, hogy válogatott legyen - leginkább azért, mert nem külföldön, hanem otthon játszott. A holland mester azonban a hazai mezőnyből is ugyanolyan szívesen válogat, ami sokak szerint nagyon jót tett a lengyel pontvadászatnak.

Ami a taktikát illeti, a lengyel csapat a magyarhoz hasonlóan a 4-2-3-1-es taktikát alkalmazza, amelyben a legfontosabb szerepkör talán a két védekező középpályásnak jut. Ebben a pozícióban Beenhakker rendszeresen Mariusz Lewandowskit és Dariusz Dudkát alkalmazza, ami főleg az utóbbi focista esetében keltett először meglepetést, hiszen a Wisla Kraków játékosa eredetileg középhátvéd volt.

Beenhakkernél azonban a középpályán kapott helyet, és olyan jól megoldotta feladatát, hogy a lengyelek legutóbbi 13 mérkőzéséből csak egyet nem játszott végig. A kulcsfigurák közé tartozik még a középpályás Jacek Krzynówek: a VfL Wolfsburg ballábas labdarúgója amolyan karmesteri szerepkörben játszik, és fontos gólokat szerzett; a védelemben két oldalán rendszerint Marcin Wasilewski és Michal Zewlakow szerepel, középen pedig az egyik ember általában az a Jacek Bak, aki eddig 88 alkalommal húzhatta fel a címeres mezt, és ezzel a negyedik helyen áll a válogatottsági örökranglistán.

A legnagyobb kérdés Beenhakker számára általában az egyetlen előretolt ék személye volt, hiszen ebben a pozícióban az Eb-selejtezők során játszott már Maciej Zurawski, Grzegorz Rasiak és Radoslaw Matusiak, a legutóbbi mérkőzéseken pedig Euzebiusz Smolarek, aki a kazahok ellen mesterhármast ért el.

A magyar csapat elleni találkozót persze a lengyelek alighanem a kísérletezésre használják majd, amit jól jelez, hogy a hírek szerint Beenhakker pár alapemberének pihenőt adott, és az eredeti kerethez képest újabb három labdarúgót hívott meg Marek Zienczuk, Pawel Brozek és Tomasz Kielbowicz - egyikük sem számít újoncnak, de közülük eddig csak Brozek szerepelt a válogatottban Beenhakker irányítása alatt. Újoncavatásra így is sor kerülhet, hiszen a keret tagjai közül Tomasz Zahorski és Grzegorz Barczak eddig még nem lépett pályára a válogatottban.