Anelka, a 153 millió eurós csatár

Minden idők legdrágább futballistájának a francia Zinédine Zidane számít, hiszen érte fizették ki egyszerre a legnagyobb összeget. Ha azonban azt nézzük, hogy melyik az a játékos, akiért pályafutása során a transzferek során összesen a legtöbb pénzt adták ki, akkor némileg meglepő módon Nicolas Anelka a csúcstartó - a támadó eddig hét alkalommal váltott klubot, és több mint 153 milliót fizettek ki érte.

Anelka ugyanis tagja volt a korosztályos válogatottnak, és így részt vehetett az 1996 nyarán megrendezett, 18 éven aluliak Európa-bajnokságán, amelynek éppen Franciaország adott otthont. Balszerencséjére korosztályában volt két, talán még nála is nagyobb tehetségnek tartott támadó, bizonyos Thierry Henry és David Trezeguet, akik, mivel az AS Monacóban is együtt futballoztak, több lehetőséget kaptak a csapatban.

Anelka így csak egy meccsen volt kezdő a kontinensviadalon, és a döntőben nem is lépett pályára, ám ennek ellenére ő is Európa-bajnoknak mondhatta magát. A két monte-carlói már csak azért is előrébb járt a fejlődésben, mert fiatal koruk ellenére sokkal több lehetőséget kaptak klubcsapatukban, mint Anelka. Igaz, mindketten idősebbek voltak Nicolas-nál két esztendővel, de ő ennek ellenére úgy érezte, hogy a párizsi klub nem bánik vele tehetségéhez méltóan.

Az 1996-97-es szezon első felében többnyire csak csere volt, összesen nyolc mérkőzésen lépett pályára, és bár szeptemberben a Lens ellen megszerezte első élvonalbeli találatát, egyre inkább megfogalmazódott benne a gondolat: eligazol Párizsból egy olyan csapatba, ahol több játéklehetőséget kaphat. Türelmetlenségének persze nem lett volna sok hatása, ha nincs olyan klub, amely bejelentkezik érte.

Az utánpótlás-válogatott mezében egy ifjúsági tornán

Azonban akadt ilyen: az angol Arsenal, amelynek francia edzője, Arsene Wenger tisztában volt azzal, hogy a francia szabályok értelmében szinte ingyen szerezheti meg a gall futball legnagyobb tehetségét. Franciaországban ugyanis az egyesületek csak a 18. életévüket betöltött futballistákkal köthetnek profiszerződést, a fiatalabbak csak amolyan inaskontraktust kapnak.

Amennyiben ez lejár, akkor a játékos szabadon dönthet, hogy hol akarja folytatni, vagyis nem kell feltétlenül aláírnia nevelőklubjához. Wenger ezt a szabályt kihasználva akarta leigazolni Thierry Henryt is, ami végül is nem sikerült, Nicolas Anelka viszont az ő csapatához került. Hiába tiltakoztak a franciák, hiába vádolták hűtlenséggel a fiatal focistát és fenyegették bírósággal, végül még örülhettek is, hogy legalább félmillió fontot kaptak a csatárért.