Amióta ugyanis a Világkupát végleg felváltotta a FIFA által szervezett klubvilágbajnokság, az európai csapatoknak nem termett babér: a Bajnokok Ligája győztese 2005-ben és 2006-ban is bejutott ugyan a torna döntőjébe, de ott mind a két alkalommal a Libertadores-kupa nyertese, vagyis a dél-amerikai résztvevő diadalmaskodott 1-0-ra.
Tavalyelőtt a Sao Paulo, tavaly pedig az Internacional kaparintotta meg a trófeát, vagyis eddig csak brazil győztese volt a viadalnak (hiszen az első, 2000-ben rendezett tornát a Corinthians nyerte) - ezúttal viszont a szubkontinens képviselője Argentínából érkezett.
Márpedig a Boca Juniorsnak jó emlékei vannak Japánból, elvégre az argentin gárda 2000-ben és 2003-ban is megnyerte a Világkupa döntőjét, amelynek helyszínei Tokió, illetve Jokohama voltak, ráadásul 2003-ban éppen az AC Milant győzte le.
Vagyis ha minden a papírforma szerint alakul, akkor a négy évvel ezelőtti finálé visszavágójára kerülhet sor. A Boca Juniors keretében most is ott van a a 2000-ben kétszer is eredményes csatár, Martín Palermo, a középpályás Sebastián Battaglia, illetve a jobbhátvéd Hugo Ibarra, aki egyedülálló rekordot mondhat magának az argentin egyesülettel: nyolc különböző döntőn lépett pályára a klubbal, és mindegyiket megnyerte!
Hét évvel ezelőtt egyébként a Boca karmestere Juan Román Riquelme volt, akit az argentin klub most is szeretett volna szerepeltetni, azonban hiába sikerült megegyezni a Villarreallal a középpályás szerződtetéséről, a "genovaiak" kicsúsztak az időből, és így nem nevezhették Riquelmét.
Ami az AC Milant illeti, a rossonerók egy friss és egy korábbi aranylabdással a soraikban utaztak el Japánba. A csapat brazil karmestere, Kaká a hét elején kapta meg a 2007-es esztendő legjobb játékosának járó trófeát, és ott van a keretben honfitársa, Ronaldo is, aki ebben a szezonban még csak egy tétmérkőzésen lépett pályára a klub színeiben, majd ismét megsérült - de a milánóiak szerint a klubvébé elődöntőjére már felépül.
Ezt a mérkőzést december 13-án játsszák, és a rossoneróknak ez lesz az első találkozójuk a viadalon, hiszen a két kiemeltnek, vagyis az európai és a dél-amerikai együttesnek csak akkor kell bekapcsolódnia a küzdelembe. Értelemszerűen még azt sem lehet tudni, hogy a Milan, illetve a Boca Juniors kivel mérkőzik a döntőbe jutásért. Az argentin csapat ellenfele a tunéziai Etoile du Sahel és a mexikói Pachuca párviadalának győztese lesz, és Afrika, illetve a CONCACAF-zóna legjobbjának összecsapásán a közép-amerikai gárda számít esélyesebbnek.
Maldini (jobbra) vissza akar vágni a Bocának, és klubvilágbajnoki címmel koronázná meg szenzációs pályafutását
A tunéziaiak azonban képesek arra, hogy meglepetést okozzanak, hiszen az afrikai BL-döntőjében is meglepetést okoztak, amikor a finálé visszavágóján idegenben győzték le a címvédő egyiptomi Al-Ahlit. Az Etoile-ben egyébként akadnak légiósok, azonban nem dél-amerikaiakról, hanem más afrikai országokból érkezett játékosokról beszélünk, legjobbjuknak azonban a saját nevelésű csatárt, Amin Sermitit tartják.
Ami a Pachucát illeti, a mexikóiaknál már jó néhány dél-amerikai focista található: három kolumbiai, két argentin és egy paraguayi légiósuk is akad, akik közül a kolumbiai kapust, Miguel Calerót, illetve az argentin támadót, Cristián Giménezt érdemes kiemelni - utóbbi focista fél éve még a Hertha BSC-ben futballozott.
A másik ágon két meccsre is sor kerül az elődöntőt megelőzően. A torna nyitómeccsén Óceánia bajnoka, a Waitakere United az ázsiai BL ezüstérmesével, az iráni Szepahannal játszik. Az új-zélandi gárda mindössze három évvel ezelőtt alakult, de egyáltalán nem lebecsülendő ellenfél, hiszen soraiban szerepel az új-zélandi válogatott csapatkapitánya, Danny Hay, aki egykoron a Leeds Uniteddel a Bajnokok Ligájában is szerepelt, a csatársorban pedig a salamon-szigeteki Commins Menapi a legeredményesebb játékos.
Persze azért meglepetés lenne, ha nem a Szepahan győzne a találkozón, és ez esetben az irániak a negyeddöntőben visszavághatnának a japán Urava Red Diamondsnak az ázsiai BL döntőjében elszenvedett vereségért. A Szepahan kulcsfigurájának a válogatott középpályás, Moharram Navidkia számít, aki Európában is megfordult, a VfL Bochumban játszott pár mérkőzést.
Ami az Uravát illeti, a japán együttes a kontinensviadal megnyerése után annyira kiengedett a hazai bajnokságban, hogy a szinte biztosra vett aranyérem is kicsúszott a kezéből, és végül csak ezüstérmes lett a J-League-ben. Ezzel együtt az Uravát nem csak a Szepahan újbóli legyőzésére tartják képesnek, hanem akár arra is, hogy megszorongassa az AC Milant az elődöntőben.
Ono Sindzsi (jobbról a második) az Urava Red Diamonds egyik legtapasztaltabb játékosa
A felkelő nap országának legnépszerűbb klubjában olyan kipróbált focisták szerepelnek, mind a japán válogatott Ono Sindzsi (aki éveken keresztül volt a Feyenoord erőssége), Cuboi Keiszuke és Marcos Túlio Tanaka, nem is beszélve a brazil kontingensről, amit Nené (aki nem keverendő össze az AS Monaco azonos nevű balszélsőjével), Washington és Róbson Ponte alkot.