Időközben 2003 októberében, az Izland elleni barátságos mérkőzésen megszerezte első gólját a nagyválogatottban, és klubja érthető módon meghosszabbította eredetileg 2005-ig szóló kontraktusát, 2008-ig kötve a csatárt a svábokhoz. Kuranyi a bajnokságban megint tíz gól felett termelt, és teljesítményének köszönhetően bekerült a 2004-es Európa-bajnokságra utazó német keretbe is.
Sőt, a kontinensviadalon mindegyik csoportmérkőzésen a kezdő tizenegyben kapott helyet, de nem nagyon ment neki a játék, a Nationalelf pedig nem jutott be a legjobb nyolc közé - amiért bizony Kuranyi is rengeteg kritikát kapott.
Az új szakvezető, Jürgen Klinsmann azonban továbbra is számított rá, és az Eb utáni első barátságos mérkőzésre is meghívta a csatárt, aki meghálálta a bizalmat, hiszen Ausztria ellen mesterhármast ért el, majd egy hónappal később Brazília ellen is eredményes volt. Utóbbi mérkőzés és gól elképesztően fontos volt Kevin számára, hiszen "második hazája" ellen lépett pályára.
Úgy tűnt tehát, hogy minden a legideálisabban alakul a csatár karrierjében: klubjában továbbra is rendkívül eredményes volt, a 2004-2005-ös pontvadászatot 13 góllal zárta, és háromszor az UEFA-kupában is betalált (ebből egyszer Budapesten, az Újpest FC otthonában, és ezen a találkozón kisebb sérülést is szenvedett), és a válogatottban is alapember volt.
A nemzeti tizenegyben a brazilok után az argentinok kapuját is bevette, és a 2005-ös Konföderációs Kupán megint eredményes volt Argentína ellen, de a tornán Ausztrália ellen is betalált. 2005 nyarán azonban mégis váltásra szánta el magát, és elfogadta az FC Schalke 04 ajánlatát: a gelsenkircheniek hétmillió eurót fizettek ki érte.
Ez a döntés azonban rossznak bizonyult, legalábbis ami a 2006-os, németországi világbajnokságot illeti: a Királykékeknél ugyanis Kuranyi nem tudta megismételni korábbi formáját, és élvonalbeli pályafutása legrosszabb idényét produkálva "csak" kilenc alkalommal talált be a Bundesligában - és így Jürgen Klinsmann végül kihagyta őt a vébékeretből.