A Juve, a Napoli és a Genoa színezte a Serie A-szezont

Izgalmas hajrát, az újoncként visszatért Juventus FC, Napoli, Genoa triónak köszönhetően színesebb, érdekesebb bajnoki szezont produkáltak a Serie A klubjai. Minden egyesület számára akadt kihívás, volt, amelyik megfelelt, volt, amelyik kevésbé, de előfordult totális leégés is. Bajnok az FC Internazionale, ezüstérmes az AS Roma - ezek a nem éppen elhanyagolható momentumok azért megmaradtak a változások közepette.

A Roberto Mancini-féle FC Internazionale tulajdonképpen ott folytatta, ahol tavaly nyáron abbahagyta, időnként balhézó, máskülönben remekül futballozó sztárok, igen izmos keret, nagyon kevés kapott gól.

Emellett azonban becsúszott jónéhány nem várt eredmény is, Javier Zanettiék összességében 12 ponttal gyűjtöttek kevesebbet, mint az előző szezonban, amivel végül rendesen magukra húzták a rivális AS Romát, az örök második címke azonban idén sem kopott le az fővárosiakról. Az első két helyet tehát ugyanaz a duó szerezte meg, mint egy évvel ezelőtt. A különbség annyi volt, hogy az FC Internazionale legutóbb 38 bajnokiból 30-at megnyerve, díszlépésben masírozott végig az élen, míg ebben a szezonban "csak" 25-ször diadalmaskodott, azaz mindössze eggyel több győzelmet tudott szerezni, mint a Francesco Totti-féle Farkasok.

Ez különösen érdekessé tette a végjátékot, igazi utolsófordulós, végigizgulható hajrát kaptunk a bajnokság záró heteire. 2007-es olasz álomcsapatunkba hat kezdőjátékost delegált ez a két csapat, több futballistájukat, például a bajnoki címet két góljával bebiztosító, összesen 17-szer eredményes Zlatan Ibrahimovicot is bemutattuk már sztárportréban, a téma iránt érdeklődők számos alkalommal tájékozódhattak a fejleményekről.

Megkülönböztetett figyelem kísérte az AC Milan szereplését is, amely a tavaly negyedik pozícióhoz képest egyet rontott - az akkori, szintén gyászosnak minősített produkciót a BL-győzelemmel el lehetett úgy-ahogy feledtetni, most azonban hiába keresnénk a mentségeket. A rossonerók drukkerei tavaly tavasszal Ronaldóban, idén egy másik brazilban, Alexandre Patóban reménykedtek, végül Filippo Inzaghi lett az, aki szállított néhány extra pontot, ez azonban még az egy évvel korábbi helyezés megtartásához is kevésnek bizonyult.

Nagy taktikus főviola: Cesare Prandelli

Beelőzött ugyanis a Fiorentina, és kétségtelen, hogy Adrian Mutuék sokat tettek ezért. Cesare Prandelli remek csapatot kovácsolt össze - már a klubnál töltött első idényében (2005-2006) is elcsípte a violákkal a negyedik helyet, ám akkor még a bundabotrány miatt nem léphetett ki velük a nemzetközi porondra. Az előző idényben ezt még a 15 pontos levonással együtt is sikerült kiharcolni, és Luca Toni elvesztését láthatóan jól viselő firenzeieket idén az UEFA-kupa megnyerésére is esélyesnek tartották, de a Rangers FC elleni kiesést ez a negyedik hely azért kompenzálja.

A legutóbb a Fiorentinával azonos pontszámot begyűjtött Palermo a tavalyi bronzérmes Lazióval együtt esett vissza a középmezőnybe, a harmadik hely ezúttal a Juventusé lett, amely Alessandro del Piero és David Trézéguet személyében soraiban tudja a Serie A két legeredményesebb csatárát. Ez alapvetően még kevés lett volna az üdvösséghez, de Claudio Ranieri egy meglepően masszív gárdát épített fel, amely már a 13. fordulóban elfoglalta a harmadik pozíciót és utána végig meg is tartotta, aminél többre a jelenlegi helyzetben nem vágyhattak a torinóiak.

Pedig "papíron" azért nem festett ennyire ütőképesnek az együttes, ráadásul az új igazolások közül sem vált be mindenki. A vezetőség azonban megtette a szükséges lépéseket, Ranieri viszonylagos nyugalomban dolgozhatott, ami pozitívan hatott az egész klubra, és ha a helyzet tovább javul - vagy egyszerűen nem fordul rosszabbra -, a torinóiak a következő szezont már bajnokesélyesként kezdhetik.