Ezt követően immár véglegesen felkerült a felnőtt csapathoz, bár eleinte többnyire csak csereként jutott szóhoz - más kérdés, hogy ez sem akadályozta meg abban, hogy rögtön a második fordulóban győztes gólt szerezzen az FC Metz ellen.
Lassan sikerült is kiszorítania a kezdő tizenegyből a svájci Alexandre Comisettit, és az idény második felében már rendre ott volt a kezdők között, és tavasszal szinte egyedül tartotta a lelket az Auxerre-ben, amely kis híján kiesett az élvonalból - a gárda utolsó 12 bajnokiján rajta kívül csak ketten tudtak betalálni...
Cissé a bajnokság vége után sem kapott sok pihenőt, hiszen a francia juniorválogatottal utazhatott az Argentínában megrendezett világbajnokságra. A csatár a torna egyik sztárja lett, hiszen Irán ellen mesterhármast vágott, majd betalált Paraguay ellen is, a nyolcaddöntőben pedig Németországnak rúgott két gólt - és így hat találattal második lett a vébé góllövőlistáján, holtversenyben a brazil Adrianóval.
A vébét követően pedig klubjában is hasonló formában folytatta: a francia pontvadászat első fordulójában a Stade Rennes ellen mesternégyest vágott, de a következő három bajnokin is egyaránt betalált. Az utánpótlás-válogatottban összeszedett sérülés miatt pár hetet ugyan ki kellett hagynia, de ez sem vetette vissza, és olyan tempóban ontotta a gólokat, hogy európai sztárcsapatok egész sorra érdeklődött iránta.
Kapcsolatba hozták az FC Barcelonától kezdve a Real Madridon és a Manchester Uniteden keresztül az FC Internazionaléig szinte mindegyik komoly egyesülettel, de Cissének akkor még esze ágában sem volt elhagyni az Abbé-Deschamps-stadiont.
A szezont mindenesetre 22 bajnoki találattal zárta, amivel gólkirály lett, és ennek köszönhetően nem sokkal a 2002-es vébé előtt meghívták a válogatottba. Az ázsiai tornára utazó keretben is ott volt, sőt a gallok mind a három csoportmérkőzésén pályára lépett, még ha csak csereként is.