Portugál oszlop a Chelsea védelmében

A Chelsea FC háza táján immár több mint négy éve a portugál nyelv szinte hivatalosnak számít, és ez a nyári edzőcserével sem változott. Luiz Felipe Scolari szerződtetése alighanem abban is kulcsszerepet játszott, hogy a csapat portugál középhátvédje, Ricardo Carvalho maradt a Stamford Bridge-en - a világ egyik legjobbjának tartott bekk megtartása sokak szerint a Chelsea egyik legnagyobb nyári erősítése volt.

Az egyéni elismerés sem maradt el, Ricardót választották a BL legjobb hátvédjének abban a kiírásban, de túl sokat nem pihenhetett a nagy diadal után, hiszen 2004 nyarán az Európa-bajnokságot Portugáliában rendezték, Carvalho pedig ott volt a luzitán együttesben.

Igaz, az első csoportmérkőzésen Görögország ellen még nem ő, hanem Fernando Couto kezdett, ám a veterán védő nem játszott valami jól, és a folytatásban már a portói bekk játszott - mégpedig egészen kiválóan.

A portugálok egészen a döntőig jutottak a tornán, ahol ugyan kikaptak a görögöktől, de Ricardo Carvalho számára az Európa-bajnokság végleg meghozta a nagy kiugrást. Alig volt olyan sztárklub, amelyikkel nem hozták kapcsolatba, szóba került az FC Internazionale és a Real Madrid is, de végül az angol Chelsea FC-ben kötött ki.

Ez aligha volt véletlen, figyelembe véve, hogy a londoniak a Portótól a jobbhátvéd Paulo Ferreirát és az edző José Mourinhót is elcsábították. Carvalho vételára csillagászati összeg volt, hiszen 30 millió euróba került.

A védő pedig a Premier League-ben is ott folytatta, ahol Portugáliában abbahagyta: John Terryvel párban valósággal áthatolhatatlan falat alkotott a Chelsea hátsó alakzatában. Sérülés miatt ugyan a szezon közben másfél hónapot kénytelen volt kihagyni, de teljesítményére nem lehetett panasz, ráadásul első angliai gólját is megszerezte, mégpedig a Norwich City ellen.

Mindezek alapján kisebbfajta meglepetést okozott, hogy 2005 nyarán konfliktusba keveredett Mourinhóval, és a nyilatkozatháborúból természetesen ő jött ki rosszabbul, a következő idény elején a kispadon találta magát. Ez azonban nem tartott sokáig szeptembertől kezdve már megint alapembernek számított, a Bajnokok Ligája csoportkörében két találatot is szerzett, egyetlen bajnoki gólját pedig éppen a nagy rivális Manchester United ellen érte el - és a Chelsea ezzel a győzelemmel biztosította be második bajnoki aranyérmét.