Edzőóriások presztízsharca is lesz a ManUnited-Inter

Az Internazionale és Manchester United nem csupán a világ két talán legerősebb klubcsapata, de sokak szerint a világ két legjobb edzőjének az irányítása alatt állnak. A Manchesterrel szinte összenőtt Sir Alex Ferguson és a sikereit Európa különböző tájain arató José Mourinho két élesen különböző karakter, de azért vannak köztük hasonlóságok is, például hogy szívesen foglalkoznak a másik személyével. A két edzőóriás különmeccse 2004-ben kezdődött, két évvel ezelőtt vált személyeskedővé, szerda este a MU-Inter BL-nyolcaddöntőn pedig újabb fordulatot vehet.

• A keddi meccsek góljai
• Képgaléria a keddi meccsekről

Két hete Milánóban 0-0-s döntetlent játszott az Internazionale és a Manchester United, vagyis elvileg az angolok várják előnyösebb helyzetből a visszavágót, ez azonban nem jelent sokat, hiszen mivel nem sikerült idegenben gólt szerezniük, akkor is kieshetnek, ha zsinórban a 19. BL-meccsükön is veretlenek maradnak, az Old Traffordon akár egy 1-1-es eredmény is a vesztüket okozhatja.

A párharc nyíltsága csak tovább fokozza a várakozásokat az angol és az olasz labdarúgás jelenleg egyeduralkodó klubjainak második összecsapása előtt, amelyet a két nagy formátumú edző találkozója tesz még érdekesebbé. Különösen Angliában hegyezik ki erre a meccs felvezetését, ahol a helyi futballközeget alaposan felforgató José Mourinhónak még mindig hatalmas kultusza van, Sir Alex Ferguson pedig igazi élő legendának számít. Hiába készült - ráadásul nyerő pozícióból - BL-meccsre a Chelsea, a Liverpool és Arsenal is, az angol sportportálokon az elmúlt héten szinte mindig valamilyen MU-Inter meccsel, illetve a csapatok edzőivel kapcsolatos írás szerepelt a vezető helyen. Érthető is a kiemelt érdeklődés, hiszen a két szakember versengése évekig meghatározta az angol bajnokságot, egy-egy nyilatkozatpárbajukkal pedig a bulvárlapokat is bőségesen ellátták témával.

Mourinho a Portóval aratott BL-győzelme után, 2004 nyarán érkezett Angliába, ahol a Chelsea-vel két bajnoki címet, két Ligakupát, egy FA-kupát és egy Szuperkupát is begyűjtött, valamint felállított csapatával egy 64 meccses hazai veretlenségi rekordot, mielőtt 2007 szeptemberében némileg váratlanul távozott a Stamford Bridge-ről. Ferguson ebben az időszakban egy bajnoki címet és egy Ligakupa-győzelmet tudott felmutatni, és a Bajnokok Ligájában is a Chelsea volt sikeresebb, nem beszélve a két edző egymás elleni mérlegéről: 13 párviadaluk közül Ferguson mindössze egyszer győzte le a Mourinhót, aki viszont hatszor fogadhatta a skót gratulációját.

Az összesített eredmények alapján persze még mindig toronymagasan vezet a 67 éves Ferguson, hiszen a tíz bajnoki aranyérme mellett a 1999-es BL-győzelem után tavaly másodszor is megnyerte a legrangosabb kupasorozatot a Manchester Uniteddal, a döntőben éppen az akkor már Avram Grant vezette Chelsea-t győzve le tizenegyesekkel.

Két tiszteletet parancsoló eredménysor két teljesen eltérő edzői karaktertől. Ferguson hiába idősebb huszonegy évvel, kívülről úgy tűnik, sokkal inkább együtt él a játékkal, a helyzeteknél felpattan, a góloknál pedig egyenesen kiront kispadról, míg Mourinhónak gyakran az arca sem rezdül, ha a csapata betalál. Mourinho igazi világfi, aki sokkal céltudatosabbnak építi a karrierjét, a Chelsea után sokáig válogatott a sztárcsapatok között, míg végül aláírt az Interhez, és feltett szándéka, hogy Anglia és Olaszország után Spanyolországot is meghódítsa majd, és mindenhol besöpörje a fontosabb trófeákat. Ferguson ezzel szemben a mai élfutballban egyedülálló módon immár 23. éve dolgozik a Manchester Unitednál, neve teljesen összeforrt a klubbal, elmondása szerint egész életét a foci tölti ki.

Ferguson emocionális és ragaszkodó, Mourinho tekintélyelvű, hűvös stílusú profi, aki mindig új kihívásokat keres, kollégái közül leginkább talán Fabio Capellóhoz hasonlítható. Mindketten rendkívüli taktikai tudással rendelkeznek, elképzeléseikhez pedig szintén kivételes érzékkel találják meg a megfelelő embereket. Míg azonban Mourinho a Chelsea-hez szerződvén egy egész vagyont költött el új játékosokra, Ferguson kis lépésenként építi-formálja csapatát szezonról szezonra. A Unitedban akadnak olyan játékosok - Ryan Giggs és Paul Scholes -, akik már a tíz évvel ezelőtti BL-győzelemnek is részesei voltak, ugyanakkor időről időre előlép egy-egy újabb meghatározó ember, mint például a legutóbbi időszakban Nemanja Vidic.

A különbségek mellett egy dologban azért hasonlít egymásra Mourinho és Ferguson egyénisége: mindketten igencsak konfrontatív, többek számára már-már emészthetetlen stílusban képviselik csapatuk érdekeit, nagy hangsúlyt fektetnek a pszichológiai hadviselésre, részlehajlást sugalló nyilatkozataikkal sokszor próbálnak nyomást gyakorolni a játékvezetőkre, és nem tartózkodnak az ellenfelek kritizálástól sem.

Ezért aztán nem is volt meglepő, hogy angliai rivalizálásuk idején egymással is összeakasztották a bajuszt, más kérdés, hogy Arsene Wenger személyében közös ellenségük is akadt (2005 novemberében az Arsenal edzője jogi lépéseket helyezett kilátásba, amiért Mourinho többek között "beteges kukkolónak" nevezte, Fergusonnal folytatott acsarkodása pedig az évek során annyira elfajult, hogy egyszer még a londoni rendőrség is felszólította őket, fogják vissza magukat, mert baj lesz a rangadón).

Ferguson és Mourinho első nagyobb pengeváltására viszonylag későn, 2007 márciusában került sor, amikor is Mourinho azt nehezményezte, hogy a csapatát kilenc ponttal előző MU rövid időn belül három megkérdőjelezhető tizenegyest is kapott. Ferguson persze nem engedte el a füle mellett a megjegyzést, előbb a maga szofisztikált módján felszólította Mourinhót, hogy "fogja be a száját!", majd rámutatott, hogy éppen a Chelsea játékosai és vezetői azok, akik rendszeresen terrorizálni szokták a bírókat. "Már miért kéne befognom? Miért ne beszélhetnék a játékvezetésről, amikor ő mást sem csinált az elmúlt húsz évben?" - vágott vissza a portugál.

A múltbéli viszálykodás ellenére Mourinho rendre állítja, hogy nagy tisztelője Fergusonnak - ennek ellenére az olaszországi első meccsük végén elfelejtett kezet fogni a skót mesterrel. A feszültségkeltés a szerdai visszavágó előtt sem maradt el: Mourinho újságírói kérdésre válaszolva állítólag kijelentette, hogy el tudná képzelni magát a Manchester United edzőjeként, igaz, később az ügynöke cáfolta, hogy bármit is nyilatkozott volna Ferguson munkaköréről.

A MU trénere a Inter Old Traffordon várható hozzállásáról mondott nem éppen hízelgő jóslatot, amit az olasz futballról alkotott véleményére alapozott. "Biztosra veszem, az Inter arra játszik majd, hogy tizenegyesek döntsenek a továbbjutásról. Az olasz mentalitás sohasem változik, még akkor sem, ha a csapat meg van tűzdelve argentinokkal. A koncepciójuk most is ugyanaz lesz: kihúzni a 120 percet nulla nullával."

Ami az összeállításokat illeti, Fergusonnak a bőség zavarával kell szembesülnie, jobbnál jobb formában levő játékosok állnak a rendelkezésére. Például az a Carlos Tevez, aki az FA-kupa hétvégi negyeddöntőjében 4-0-ra elpáholt Fulhamnek két gólt is lőtt, ám ez is kevésnek tűnik ahhoz, hogy Ferguson elöl ne Wayne Rooney-t állítsa a pihentetett Cristiano Ronaldo és Dimitar Berbatov mellé a kezdőcsapatba.

"Roppant nehéz a legjobb döntést meghozni, gyűlölöm, amikor ilyen nagy játékosokat kell kihagynom" - szaladt előre a bocsánatkéréssel Ferguson. Hátul azért adódhatnak gondok, főképpen abból, hogy a címvédő védősor két oszlopa, Rio Ferdinand és John O'Shea sincs százszázalékos állapotban.

Az Internél ugyancsak a védelemben akadnak hiányzók, Marco Materazzi és Nicolas Burdisso egyaránt a Genoa ellen 2-0-ra megnyert hétvégi bajnokin szenvedett lábsérülést, míg Cristian Chivu a combjával bajlódik változatlanul. Elöl viszont Mourinho bevetheti felettébb ütőképes csatárkettősét, Adrianót és Zlatan Ibrahimovicot.