Azok után, hogy a manchesteriek rekordnak számító összegért adták el Cristiano Ronaldót, várható volt egy új világklasszis érkezése. Már csak azért is szükségszerűnek tűnt, mert nemcsak a portugál távozott az Old Traffordról, hanem az argentin Carlos Tévez is.
A MU villámgyorsan lecsapott a Wigan Athletic ecuadori szélsőjére, Antonio Valenciára, majd egymás után születettek a pletykák arról, hogy Sir Alex Ferguson kire költi majd a Cristiano Ronaldóért kapott pénzt. A végső döntés aztán derült égből villámcsapásként hatott, Ferguson ugyanis Michael Owent választotta.
A 89-szeres angol válogatott támadó a 2000-es évek elején világklasszisnak számított, 2001-ben kiérdemelte az Aranylabdát. Pályafutása során megfordult a Real Madridban is, azonban az utóbbi években korántsem futballozott magas színvonalon. Részben sérülékenysége miatt, de amikor pályára lépett, akkor sem tudta azt nyújtani, mint korábban.
A Newcastle United kiesése az ő hírnevét is rontotta, és bár tudták róla, ingyen igazolható, magasnak tartott fizetési igényei miatt kérdésesnek tűnt, melyik egyesület alkalmazza. Menedzserirodája, a Wasserman Group egy 32 oldalas, digitális brosúrát készített a pályafutásáról, és ezt majd mindegyik Premier League-es egyesületnek elküldte, azonban az ügynökség is arra számított, hogy Owen ügye egészen az átigazolási időszak végéig elhúzódik.
Ehhez képest már július elején aláírt a Manchester Unitedhez. A hírek szerint az ügymenetet jelentősen felgyorsította az a tény, hogy a Real Madrid megszerezte Karim Benzemát a manchesteriek elöl: Ferguson az Olympique Lyon francia csatárával szeretett volna erősíteni, és miután ez az alternatíva semmissé vált, a skót mester július elsején, szerda este személyesen hívta fel Owent, és másnapra egy közös reggelit javasolt.
A megbeszélés nem tartott sokáig: a felek gyorsan megállapodásra jutottak, a csatárnak csak az orvosi vizsgálaton kellett átesnie ahhoz, hogy kétéves szerződést szignálhasson. Owen jelentősen alább adott igényeiből: míg Newcastle-ban heti 100 ezer fontot keresett, addig az Old Traffordon mindössze heti 30 ezer fontos alapbér várja, viszont a pályára lépésért és a gólokért bónusz jár. Mint a csatár elárulta, Ferguson két évvel ezelőtt is szerette volna őt leigazolni, de akkor a Newcastle nem engedte el.
A transzfer már csak azért is érdekes, mert nem is olyan régen a manchesteriek ügyvezetője, David Gill arról nyilatkozott, a klub a jövőben nem akar 26 évnél idősebb játékost vásárolni. Ugyanakkor tény, Owenért egyetlen fontot sem kellett fizetni, tehát a fenti kijelentés megállja a helyét. Arról nem is beszélve, hogy Sir Alexet eddig nem nagyon hagyta el a szimata, amikor az erősítésekről volt szó.
A szakember 1990-ben például a másodosztályú Oldham Athleticben szúrta ki a 24 esztendős Dennis Irwint, akiért 625 ezer fontot fizetett - a védő aztán több mint 500 bajnokin játszott a MU-ban. A norvég csatár, Ole-Gunnar Solskjaer a Moldéból érkezett ismeretlen játékosként, és Fergusont akkor is sokan kritizálták, amikor 1997-ben ötmillió fontot adott ki a 31 esztendős Teddy Sheringhamért. A veterán csatár aztán két évvel később a BL-döntőben szerzett nagyon fontos találatot...
Persze Ferguson sem tévedhetetlen, mint azt a 2003 nyarán történtek bizonyítják. Ekkor vették meg ugyanis a brazil Klébersont, a kameruni Eric Djemba-Djembát és a francia David Belliont is. A három játékos 15 millió eurójába került a Vörös Ördögöknek, de két évvel később már egyikük sem játszott a klubnál, és a szurkolók legszívesebben elfelejtenék őket.
Megemlíthetjük még az olasz Massimo Taibit is, aki az 1999-2000-es idény közben érkezett, és pár meccs után kiderült, hogy korántsem olyan jó kapus, mint gondolták - de a MU és Ferguson akkor sem veszített sokat, hiszen Taibi pénzmozgás nélkül került a klubhoz.