A könnyebb utat választotta a hazatérő Robinho

A Manchester Citynél kispadra szorult brazil támadó, Robinho a napokban a szezon végéig kölcsönbe hazatért korábbi klubjához, a Santoshoz. Az utóbbi időben egyre több honfitársa járt így, Ronaldo, Adriano vagy Vágner Love is abban bízik, hogy a hazai közegben visszanyerheti korábbi formáját, valamint bekerülhet a válogatottba is. Robinho ugyanakkor a Libertadores-kupában érdekelt Sao Paulo ajánlatát is elfogadhatta volna.

Szinte valamennyi dél-amerikai labdarúgó számára egy európai szerződés a cél, ennek megfelelően minden évben több csapatra való brazil és argentin játékos szerződik a tengerentúlra. Sokaknak bejön a váltás, az utóbbi időben viszont egyre több játékos próbál úgy kikekecmeregni a gödörből, hogy - ha csak ideiglenesen is - visszatér Dél-Amerikába.

A legfrissebb Robinho esete, aki másfél évvel ezelőtt angol átigazolási rekordot jelentő összegért szerződött a Real Madridból a Manchester Citybe, de nem tudott beilleszkedni az angol futballközegbe, és januárban valósággal kikönyörögte a City vezetőségétől, hogy hazaengedjék a Santoshoz.

Robinho lépését elsősorban érzelmi okokkal lehet magyarázni, szakmai szempontok alapján ugyanis döntése kevés haszonnal kecsegtet. Az biztos, hogy ellentétben a Cityvel, a Santosnál minden bizonnyal rendszeres játéklehetőséghez jut, azonban mivel a klub nem indul a Libertadores-kupában, májusig marad az állami bajnokság, melynek színvonala nagyon messze áll a Premier League-től. Anyagilag Robinho nem fogja megérezni a váltást, hiszen a klubnak sikerült olyan szponzorokat találni, melyeknek segítségével közel ugyanolyan fizetést kap majd, mint Angliában, viszont otthon visszanyerheti az önbizalmát és játékkedvét, valamint - reményei szerint - megőrizheti helyét a brazil válogatottban.

Kell a babusgatás

Ráadásul Brazíliában a sztárokat kiemelt bánásmódban részesítik. A szurkolók, akik az elmúlt években kénytelenek voltak hozzászokni, hogy a legjobb játékosok villámgyorsan Európába távoznak, valósággal a tenyerükön hordozzák őket: jellemző, hogy amikor Adriano tavaly visszatért a Flamengóhoz, a nézőszám egyik hétről a másikra közel 50 ezerrel nőtt. De nem csak a drukkerek kivételeznek a sztárokkal, hanem a klubvezetők is. A hírek szerint Adriano időnként ugyanúgy kihagyja az edzéseket mindenféle magyarázat nélkül, mint korábban az Internél tette, ám míg Milánóban ezért súlyos büntetéseket kapott, addig Brazíliában ezt is elnézik neki.

Ilyen szempontból érthető, hogy Robinho, Adriano, Ronaldo vagy éppen Roberto Carlos miért döntött úgy, hogy otthon folytatja pályafutását - bár utóbbi két játékos már pályafutása végén jár. Az ugyanis nem ritkaság a dél-amerikaiaknál, hogy egy hosszú, sikeres karrier végén hazatérnek: Argentínából Juan Sebastián Verónt (2008-ban és 2009-ben is Dél-Amerika legjobb labdarúgójának választották) vagy Juan Román Riquelmét lehet példaként említeni. A kérdés minden esetben az, hogy az illető még milyen célokat tűz ki maga elé, mennyire komoly mérkőzéseket játszhat.

Dunga máshogy válogat, mint Maradona

Ilyen szempontból Robinho a könnyebb megoldást választotta, a hírek szerint ugyanis hívta a Sao Paulo is, amellyel a Libertadores-kupában is játszhatott volna, ám ő a Santos mellett döntött. Adriano ellenben ott lesz a legrangosabb dél-amerikai klubkupában, hiszen tavaly bajnokságot nyert a Flamengóval, Ronaldo és Roberto Carlos pedig a Corinthiansszal próbálhatja meg elhódítani a trófeát. Utóbbi klubot azért is érdemes komolyan venni, mert idén ünnepli fennállása 100. évfordulóját, ezért nagyon komolyan veszi a Libertadorest. Ezzel Roberto Carlos is így van: "Ez a kupa talán még többet jelentene a számomra, mint a Real Madriddal nyert BL-trófeák. Ez az egyetlen sorozat, amit még nem sikerült megnyernem a karrierem során" - jelentette ki a balhátvéd hazatérésekor.

Hogy a válogatottba való visszakerülés, illetve a közelgő világbajnokság szempontjából a hazai játéklehetőség mit ér, azt jelenleg nehéz megítélni. Adrianónak sikerült visszakerülnie a keretbe azok után, hogy visszament a Flamengóhoz, azonban a szövetségi kapitány, Dunga szívesebben válogat Európából, és azt is megmondta, hogy miért. "Brazíliában minden futballista, aki egy kicsit is kiemelkedik az átlagból, azt gondolja, hogy többet engedhet meg magának, és felelőtlenül kezd el viselkedni a pályán. Az edzők pedig hagyják ezt. Külföldön, ha valaki nem a csapat érdekei szerint játszik, megbüntetik" - jelentette ki Dunga.

Argentínában Diego Maradonának ugyanakkor nincsenek ilyen fenntartásai, sőt, néha úgy tűnik, hogy kifejezetten előnybe részesíti a hazai bajnokság játékosait. Riquelmét sem azért mellőzi, hogy otthon futballozik, hiszen Verón vagy Martín Palermo így is rendszeresen pályára lépett az argentin válogatottban.

www.global-soccer.eu