Lefeküdt-e Málta a spanyoloknak 1983-ban?

1983-ban ezen a napon játszották a futballtörténelem egyik leggyanúsabb 90 percét, Sevillában Spanyolország válogatottja Eb-selejtezőn fogadta Máltát. A mérkőzés előtt a hetedik selejtezőcsoport élén a 13 pontos Hollandia állt (Ruud Gulliték 22-6-os gólkülönbséggel zárták a sorozatot, négy nappal korábban éppen a máltaiak ellen játszottak utoljára), a spanyoloknak tizenegy pontjuk volt (12-7). A feladat tehát adott volt Miguel Munoz csapatának, az Eb-részvételhez tizenegy gólos különbséggel kellett győznie, és végül 12-1-re nyert.

1983. december 21.:
Spanyolország - Málta 12-1 (3-1)
Sevilla, Benito Villamarin-stadion, 25 000 néző
v.: Göksal (török)
Spanyolország: Buyo - Senor, A. Goicoechea, Maceda, Camacho, Víctor, Gordillo, Rincón (Marcos Alonso, 88.), Sarabia, Santillana, Carrasco. Szövetségi kapitány: Munoz.
Málta: Bonello - Azzopardi, Em. Farrugia, Holland, Buttigieg, Fabri, Degiorgio (Theuma), Spiteri, R. Farrugia (M. Farrugia, 72.), Tortell, Demanuele. Szövetségi kapitány: Scerry
gól: Santillana (16., 26., 29., 76.), Rincón (47., 57., 64., 78.), Maceda (62., 63.), Sarabia (80.), Senor (86.), illetve Degiorgio (24.).

A máltaiak akkor sem tartoztak a kontinens élvonalába, bőven kijutott nekik a rosszból (csak az előző két évben nyolcat lőtt nekik Írország, hetet Bulgária, hatot és ötöt Hollandia, négyet Líbia válogatottja), de senki sem gondolta volna, hogy képesek lesznek ilyen gyalázatos produkcióra.

Induljunk ki ebből, hogy azon az estén csupán ennyire futotta Victor Scerry fiaitól, hiszen a két szövetség közötti titkos megállapodás vagy más egyéb sportszerűtlen cselekedet azóta sem nyert bizonyítást. A Real Betis otthonába, a Benito Villamarin-stadionba kilátogató andalúziai szurkolók sem nagyon hittek a csodában (a spanyolok korábban 630 perc alatt szereztek annyi gólt, mint amennyit azon az estén kellett volna az üdvösséghez).

Sokáig nem is hihettek, hiszen bár a spanyol válogatott Santillana révén vezetést szerzett, de Michael Degiorgio nyolc perccel később egyenlített. A hazaiak közül a továbbiakban is Santillana okozta a legtöbb gondot a vendégeknek, hiszen a Real Madrid csatára a szünetig még kétszer bevette John Bonello kapuját. A hazaiak háromnegyed óra játék után 3-1-re vezettek, mégsem lehettek maradéktalanul boldogok, mert akkor még mindig kilenc gól hiányzott az Eb-részvételhez. Negyven perccel később azonban már egy sem.

Hipólito Rincón folytatta a góllavinát, a Real Betis támadójának újabb találata után Antonio Maceda percei következtek, majd a 210 másodperces varázslatot Rincón gólja zárta. A Benito Villamarin közönsége egyre hangosabb lett: 8-1 virított az eredményjelzőn, s még mindig közel fél óra volt hátra a mérkőzésből. Nem tudni, hogy a hazaiak szövetségi kapitánya, Miguel Munoz ekkor már biztosra vette volna a csodával felérő győzelmet, vagy pedig semmi esélyt nem adott erre csapatának, de nem cserélt, nem küldött pályára újabb támadót. Nem is kellett, hiszen a gyepen lévők továbbra is kitettek magukért, szépen sorban Santillana, Rincón, Sarabia és Senor iratkozott fel a gólszerzők közé.

Még mindig volt hátra négy perc, de Sevillában már megkezdődött a fiesta, a stadion közönsége tombolt, a hazaiak pedig elégedetten járatták a labdát. A spanyolok 12-1-re nyertek, így a hollandokhoz hasonlóan +16-os gólkülönbséggel zárták az Eb-selejtezőket, de több szerzett találatuknak köszönhetően ők jutottak ki a franciaországi Eb-re.