- A Haladás 2-1-re győzött az Üllői úton, de a Fradinak két kapufája is volt. Nevezhetjük a vasárnapit szerencsés győzelemnek?
- Igaz, hogy a második kapufánál a labda akár befelé is pattanhatott volna, de nem mondanám, hogy a szerencse miatt nyertünk, hiszen ha a kontráink után az utolsó passzok jobban sikerülnek, akár három-négy gólt is rúghattunk volna. De ha már szerencse, mi az első fordulókban voltunk pechesek, hiszen a Pécs és a Kispest elleni meccset is mi uraltuk, utóbbin pedig rúgtunk négy kapufát, de kikaptunk 4-2-re. Vasárnap amúgy a meleg miatt kicsit leült a játék, de inkább a Fradi tűnt tanácstalannak, nem mi, úgy tűnt, hogy a hazai játékosok csak rögtönöznek.
- Ön is azok közé tartozik, akik szerint jó Fradi nélkül nincsen jó NB I?
- Közhely, de ez már nem az a Fradi, mint az évekkel ezelőtti, amely ellen tíz éve a Haladás vagy később a Debrecen játékosaként futballoztam. Remélem, nem esik ki a Fradi, mert szükség van rá, én például szeretek az Üllői úton játszani. A tradíciók alapján az FTC Magyarország legnagyobb klubja, pedig most nem igazán számít a legjobbnak, de ennek nagyon sok az összetevője. De úgy gondolom, ez a játékosállomány elég ahhoz, hogy a csapat megállja a helyét a bajnokságban, a középmezőnyben simán ott kell lennie.
- Egy korábbi [origo]-interjúban azt mondta, "tudom, hogy kapok majd a lelátóról, de ez csak doppingol". A Fradi-drukkerek doppingolták?
- Igen, de ez velejárója a futballnak, erre fel vagyok készülve. Kenesei Krisztiánnal egyből megkaptunk a magunkét, lehetett mindent hallani, de ezen csak nevettünk. Annak viszont örülök, hogy mi jöttünk ki jól a meccsből, utána már nyugodtan mondhatják, hogy Kenesei ilyen, Halmosi meg olyan. Nekem ezzel soha nem volt problémám, a negatív reklám is reklám. Ha valamiért nem szeretnek, annak az is lehet az oka, hogy valamit jól csinálok. Ilyenkor előjön az irigység, de inkább irigykedjenek, mint szánakozzanak.
- Tényleg ilyen könnyen átlép a legdurvább káromkodásokon is?
- Szidhatnak, én erre válaszként a gól után megcsókolom a Haladás-címert. Persze nem esik jól, ha az anyukámat szidják, de sejtem, hogy miért teszik ezt. Talán azért, mert valami bántja őket, például az, hogy sikeres vagyok, vagy valamit jól csinálok.
- A három vereség után a Haladás-drukkerek sem bántak önnel kesztyűs kézzel.
Igen, utána engem is megtaláltak a fórumokon, és azt mondták, a pénz miatt csókolom meg a klubcímert. Erre írtam a blogomban, hogy aki ilyet állít, az rosszindulatú, és biztosan nem ismer. Lehet, hogy ötezer szurkoló közül tízen vannak, akik bárhogyan is játszom, nem szeretnek.
- Magyarországon továbbra is nagy divat, hogy néhány vereség után kirúgják az edzőt, így járt Komjáti András és Mészöly Géza is, de Prukner László sem a Fradi edzője már. Aczél Zoltán hogyhogy megúszta?
- Magyarosnak tartom az ilyen edzőváltásokat, és értetlenül állok előttük. Angliában tíz meccs után sem rúgják ki az edzőt, bármilyenek is az eredmények, az is előfordul, hogy megvárják a szezon felét, vagy akár a végét is. A három vereség után azt mondtam: nyugalom, ebben a csapatban több van. Külföldön megtanultam, hogy a pánik nem visz előbbre. Három vereség még nem a világvége, utána is nyugodtan, higgadtan kell folytatni a munkát. Velünk is ez történt, hiszen a következő három meccsen hét pontot szereztünk, pedig volt, aki a vereségek után máris azt mondta, hogy ki fogunk esni.
Részlet Halmosi július 30-ai blogbejegyzéséből |
Sok mindent lehet rám mondani, de azt nem, hogy ne tennék meg mindent a csapatomért. Igen, volt, hogy rosszul játszottam, sőt még biztosan többször nyújtok gyengébb teljesítményt, de azt feltételezni, hogy nem hajtok, ezt kikérem magamnak. Aztán a pénzről is sok szó esik. A Haladásnál nem azért keresek ennyit, mert mondjuk rosszul ment a Győr ellen, vagy mert tavaly gólt rúgtam a Vidinek. Azért van ilyen szerződésem, mert elértem pályafutásom során annyit, amit respektál a nevelőegyesületem. Hozzáteszem, ha külföldön maradok, a jelenlegi béremnek a tízszeresét vehetném fel. De én haza akartam jönni, nem a pénz motivált. Mind a mai napig hív a menedzserem, hogy lenne külföldi lehetőségem. De nekem eszem ágában sincs eligazolni a Haladásból, mert a Hali az életem. Ezért esik különösen rosszul, ha azt olvasom: a pénz miatt csókolgatom a klubunk címerét." |
- Az MTK kiesett, a Vasas, FTC, Újpest triónak pedig hat forduló után hat pontja van. Miben látja a fővárosi csapatok mélyrepülésének az okát?
- Nagyon úgy néz ki, hogy vidéken jelenleg könnyebb futballt csinálni. A Fradi-közeg nagyon kemény, a szurkolók nehezen tolerálják a rossz eredményeket, míg Újpesten csak lézengenek a fanatikusok. Nehéz ebben a közegben létezni, vezetőnek, futballistának egyaránt, pedig ezek óriási, tradicionális klubok. Az olyan helyeken lesz futball, ahol vannak nézők, Debrecenben, Diósgyőrben, vagy épp Szombathelyen. A pesti klubok elveszítették a varázsukat, tíz éve a Vasashoz vagy az MTK-hoz igazolni még óriási dolognak számított.
- Ön miért nem játszott soha a fővárosban?
- Nem egy pesti csapat, a Fradi és az Újpest is le akart igazolni, mielőtt 22 évesen Ausztriába szerződtem, de a grazit tartottam a jobb lehetőségnek. Utána jött a Debrecen, amelyet akkor vett át a mostani tulajdonos, Szima Gábor, és kiderült, hogy jól döntöttem, hiszen háromszoros magyar lettem bajnok. A Loki azóta is szárnyal, és a jelenlegi legnagyobb magyar csapat.
- Nem a címvédő Videoton?
- Két éve úgymond régi fényében tündököl, de 2010-ben elbukta a bajnoki aranyat, és nem mérhető a Debrecenhez, amely fele annyi költségvetéssel, fele olyan játékoskerettel jobban szerepel. Minden adott, külföldi edző, komoly, spanyol bajnokságból érkezettek, akik játsszák a futballt. Jó klub, nagy klub, kellene a magyar bajnokságban több ilyen is, amely ennyire jó anyagi helyzetben van, és ilyen könnyen tud igazolni. Ha ugyanennyit költhet a csapat a jövőben is, annak egy-két éven belül meglesz az eredménye. Igaz, mondhatnánk azt is, hogy már kijött, de az nem lenne igaz, a nemzetközi porondon ugyanis - függetlenül attól, hogy hogyan estek ki - leszerepeltek.
- Ezek szerint a jobb anyagi helyzetű Videoton előbb-utóbb biztosan megelőzi a saját neveléseire támaszkodó Debrecent?
- Nem tudni, hogy melyik út visz előbbre, de ami tény: a világon az összes nagy klub megveszi a legjobbakat, és ez működik. A Videoton is így működik magyar szinten, csak azt nem veszi meg, akit nem akar, mégsem úgy megy a bajnokságban, míg a Loki, amely a korábbinál kisebb - de legalábbis nem magasabb - költségvetéssel próbál a saját nevelésekre támaszkodni. Mindkettő eredményre vezethet, de vidéki srácként azt mondom: szerethetőbb csapat az olyan, ahol sok a saját nevelés, szívesebben kimegy a drukker megnézni egy ilyen Debrecent, mint egy összevásárolt csapatot, amelyben azt sem tudja, hogy ki van a pályán. Fehérváron minden a pénzről szó, ami nem baj, de szurkolói szemszögből a debreceni modell - nekem legalábbis - szimpatikusabb.
- Ilyen csapat a Haladás is?
- Szombathelyen ugyanez a helyzet, az első bajnokinkon nyolc saját nevelés is játszott, volt olyan, aki régen még labdát szedett nekem, most pedig már együtt játszhattunk, és ez nagyon jó érzés. A Haladás emiatt is sokkal szerethetőbb, mint a Zalaegerszeg, ahol nagyon sok a külföldi.
- Ön szerint a magyar foci merre tart?
- Elmozdult, méghozzá felfelé. Amikor 22 évesen válogatott voltam, Gellei Imrénél emlékeim szerint csak négy játékos játszott külföldön (Király és Dárdai a Herthában, Sebők és Mátyus a Cottbusban), ma pedig a legtöbben külföldön szerepelnek, ahol más a felfogás, profibb a közeg, és ez a válogatott szempontjából előrelépés. Igaz, az NB I szempontjából nem, hiszen jó dolog, hogy egyre több fiatal játszik a csapatokban, de a dolog árnyoldala, hogy a játákosok ajándékba kapják az NB I-es meccseket. Ennek az oka a pénztelenség, ma már elég a juniorban vagy az NB II-ben két jó megmozdulás a csapatba kerüléshez. Korábban Újpesten elképzelhetetlen lett volna, hogy hirtelen ennyi fiatal bekerüljön a csapatba. Ezek a fiatalok ráadásul azt hiszik, ha az NB I-ben játszanak, már jók - pedig csak azért játszanak, mert nincs más, és mentálisan még nincsenek felkészülve erre.
- Nem csodálkozott, hogy Egervári Sándor épp egy piros lapja után hívta be?
- Azt mondta, hogy a tavalyi szezonom tetszett neki. Kilenc éve ott vagyok a válogatottban, majdnem mindig balbekket játszottam, és ezt a kapitány tudja, látta, hogy mit tudok ezen a poszton. Szóval nem hiszem, hogy az elmúlt pár meccsen nyújtott teljesítményem alapján döntött volna. Kikérte a vezetőedzőnk, Aczél Zoltán véleményét, aki azt mondta: sérült sem voltam, és jó fizikai állapotban vagyok. Ha megnézzük, Tököli Attila hogy került be: őt is ismeri a kapitány, tudja, hogy mire képes, velem is hasonló lehetett a helyzet.
- Van néhány játékos, például Buzsáky Ákos, Tőzsér Dániel, Feczesin Róbert vagy éppen Vass Ádám, akikről a szaksajtó egy része, vagy ők magukról úgy gondolják, a válogatottban lenne a helyük. Önnek sikerült bekerülnie egy hosszabb mellőzés után, mit kellett ehhez tennie?
- Csak tenni kell a dolgodat, és jönni fog a meghívó. A kapitány azokról, akik nem kerültek be, elmondta, hogy az ő játékrendszerébe valamiért nem illenek bele. Ezt nehéz elfogadni, még akkor is, ha jól megy a játék az illetőnek, ezt az indokot azonban el kell fogadni. Én mindig, a klubváltásaim előtt is azt mondtam, nem kell, hogy minden embernek tetsszen a játékom, legfeljebb majd másnak tetszeni fog.
- Az eredmények alapján úgy tűnik, valamit nagyon rosszul csinál a válogatott a svédek ellen, mert erős csapat, de azért nem számít világverőnek.
- Nem sok sikerélményünk volt eddig ellenük, de egyszer minden rossz sorozatnak meg kell szakadnia. A svéd foci jobb, mint a magyar, mégis, remélem, hogy jövő pénteken sikerül végre legyőznünk őket.