Ma már alig van olyan edző, aki ne alkalmazná a kilencvenes évek végén, Ottmar Hitzfeld munkája nyomán elterjedt rotációs szisztémát. Rafa Benítez esetében a Liverpoolnál az volt a szenzáció, amikor két egymást követő meccsen ugyanazt a csapatot szerepeltette. Ezzel együtt a drukkerek mindig számon tartják, hogy mi az ideális kezdő tizenegy, ami persze viszonylag ritkán áll össze, még egy válogatott esetében is.
Négy legértékesebb játékosa nélkül a magyar válogatott
Különösen azon csapatoknál okoz gondot, ha sérülés vagy eltiltás miatt túl sok alapember hiányzik, ahol kevés a kiemelkedő képességű játékos. A magyar válogatott esetében a svédek elleni Eb-selejtező előtt éppen ez a helyzet: Szalai Ádám, Dzsudzsák Balázs és Gera Zoltán sérült, Vanczák Vilmos és Juhász Roland pedig eltiltás miatt hiányzik.
A Transfermarkt.de értékelése szerint a jelenlegi négy legértékesebb magyar futballista egyike sem játszhat tehát pénteken a Puskás Ferenc stadionban (Vanczákot a 14. helyre rangsorolja piaci érték alapján a portál), ami hatalmas érvágást jelent. A sérülésekkel persze nem lehet mit kezdeni, de Juhász és Vanczák eltiltása elkerülhető lett volna, hiszen mindketten San Marino ellen gyűjtötték be azt a sárga lapot, ami miatt nem játszhatnak. A miniállamot alighanem nélkülük is simán megvertük volna, talán érdemes lett volna akkor pihentetni őket.
A franciák nem bírták el Zidane hiányát
A 2002-es világbajnokságon a címvédő franciák kerültek különösen nehéz helyzetbe a sérülések és az eltiltások miatt. A válogatott nagy esélyesnek számított, azonban ahogy közeledett a torna, úgy lett egyre több ránc az akkori szövetségi kapitány, Roger Lemerre homlokán. A franciák egyik legjobb formában lévő játékosa a 2001-2002-es szezonban az Arsenal középpályása, Robert Pires volt, akit nem csak klubjánál választottak az idény legjobbjának, hanem a szakírók az egész bajnokságban őt látták a legkülönbnek. Áprilisban azonban a Newcastle United elleni FA-kupa-elődöntőn térdszalagszakadást szenvedett, és így a vébét ki kellett hagynia.
Egy kreatív középpályás hiányát még elviselte volna valahogy az együttes, ám közvetlenül a vébé előtt Zinédine Zidane is megsérült, és a nyitómeccsen Szenegál ellen nem játszott. A franciák 1-0-ra kikaptak. Zidane a következő, Uruguay elleni találkozón sem tudta vállalni a játékot, ráadásul azon a meccsen a középhátvéd Franck Lebouef is kidőlt a sorból, Thierry Henryt pedig a 25. percben kiállították, ők ketten az utolsó, Dánia elleni csoportmérkőzésen sem léptek pályára. Zidane-t valahogy összedrótozták, de érezni lehetett, hogy nem egészséges, és a franciák végül rúgott gól nélkül estek ki.
A Leverkusen szűk kerete kevés volt a Real ellen
Egy klubcsapatnál hasonló esetben elméletileg a keretnek elég bőnek kell lennie ahhoz, hogy pár hiányzó ne okozzon gondot. A Bayer Leverkusen a 2001-2002-es idényt jóformán 15 játékossal teljesítette, és az sem lehetett kérdéses, hogy ez a 15 labdarúgó minden bizonnyal a legtöbb meccset játszotta Európában. A Leverkusennek ugyanis már a BL selejtezőjében is pályára kellett lépnie, vagyis augusztustól kezdve az egy hónapos téli szünetet leszámítva nem pihent a csapat, arról nem is beszélve, hogy a Bayer focistái szinte egytől egyig alapemberei voltak válogatottjuknak. Ebből a rendkívül szűk játékoskeretből ketten nem lehettek ott a BL-döntőn: Jens Nowotny súlyos sérülést szenvedett, Zé Roberto pedig rendkívül buta módon reklamálásért kapta meg második sárga lapját, és így eltiltás miatt hiányzott. A németeknek kis híján így is sikerült legyőzniük a sokkal esélyesebbnek tartott Real Madridot, ám végül 2-1-es vereséget szenvedtek.
Vanczák a San Marino elleni meccsen
Ferguson BL-t nyert Scholes és Keane nélkül
Még a Manchester United sem tudta kiheverni 2007-ben, amikor a védelméből több alapember is kidőlt. A manchesteriek a Bajnokok Ligájában az első mérkőzésen hazai pályán 3-2-re legyőzték ugyan az AC Milant, de a visszavágón Patrice Evra eltiltás, Gary Neville és Rio Ferdinand pedig sérülés miatt nem játszhatott. Nemanja Vidic sem volt teljesen egészséges, de ő azért ott volt a pályán, más kérdés, hogy harmincadik percben az ő hatalmas hibája is kellett a milánóiak harmadik találatához.
Sir Alex Fergusonnak korábban egy alkalommal viszont két nagy hiányzó nélkül is sikerült győzelemre vezetnie csapatát. Az 1999-es BL-döntőn ugyanis eltiltás miatt nem számíthatott két alapemberére, Paul Scholesra és Roy Keane-re, akiknek pedig kulcsszerepük volt abban, hogy a csapat bejutott a döntőbe. A szakember érdekes megoldást választott a problémára: az addig szinte kizárólag a jobbszélen szerepelt David Beckhamet bevitte középre, a jobb oldalon pedig a balszélső Ryan Giggset játszatta. A húzás abból a szempontból nem vált be, hogy a manchesteriek rosszul játszottak, és a Bayern megérdemelten vezetett 1-0-ra percekkel a lefújás előtt. Hogy végül mégis a MU lett a győztes, az a két cserecsatárnak, Ole-Gunnar Solskjaernek és Teddy Sheringhamnek volt köszönhető.