Puskást is az Aranylabda vesztesei közé sorolták

A Barcelona és a spanyol válogatott játékosa, Xavi évek óta a világ legjobb középpályásának tekinthető, rendre az első háromban végez az Aranylabda-szavazáson, ám csapattársa, Lionel Messi az elmúlt három évben megelőzte őt. A Goal.com egyik szakírója összeszedte a 32 éves Xavi sorstársait, akik megérdemelték volna, hogy legalább egyszer megnyerjék a legértékesebb egyéni díjat, de valami miatt soha nem kapták meg.

Az Aranylabda 1956 óta íródó történelmében George Weah (AC Milan) 1995-ös győzelméig kizárólag Európában játszó, európai játékosok kaphatták meg az év legjobbjának járó trófeát, így az olyan zsenik, mint Maradona és Pelé szóba sem jöhetnek a "legjobb focisták, akik nem nyertek Aranylabdát" kategóriában.

Ide sorolta viszont a Goal.com szakértője Puskás Ferencet. "A Real Madrid egyeduralkodó volt abban az időben, Puskás pedig a csapat egyik legjobbja volt, mégsem nyerte meg az Aranylabdát, 1960-ban csak második lett a szavazáson Luis Suarez mögött. Ha néhány évvel korábban létrehozzák a díjat, például 1953-ban, amikor a magyarok forradalmasították a labdarúgást, és 6-3-ra legyőzték az angolokat, akkor Puskás biztos, hogy megkapta volna" - fogalmaz a cikk.

A szerző a posztokat tekintve is végigment a focistákon, a kapusok közül eddig csupán a szovjetek legendája, Lev Jasin tudta elnyerni az Aranylabdát 1963-ban, pedig a cikk szerint a hetvenes években a német Sepp Maier és az olasz Dino Zoff is megérdemelte volna, szerencsétlenségükre ebben a korban játszott Franz Beckenbauer és Johan Cruyff is.

Peter Schmeichel is a világ legjobb kapusai között volt, és annak ellenére, hogy az 1992-es Európa-bajnokságon úgy vezette győzelemig a dán válogatottat, hogy kivédte Marco van Basten büntetőjét az elődöntőben, mégis a Milan holland zsenije nyerte abban az évben az Aranylabdát. A szerző szerint Schmeichel 1999-ben a Manchester United BL-győzelméért is megérdemelte volna a díjat, ekkor Rivaldo kapta. A kapusok között megemlíti még Oliver Kahnt, Gianluigi Buffont és Iker Casillast, a Bayern focistája a Valencia elleni BL-döntőben három tizenegyest védett, az olasz és a spanyol válogatott kapusa pedig csupán két-két gólt kapva nyerte meg a világbajnokságot 2006-ban, illetve 2010-ben.

Eddig csupán három hátvéd tudta megnyerni az Aranylabdát, Franz Beckenbauer, Matthias Sammer és Fabio Cannavaro, pedig voltak hozzájuk hasonló klasszisok is a védelemben. A Goal.com szakírója elsőre a Bobby Moore, Franco Baresi, Paolo Maldini hármast említi, nehéz lenne nem egyetérteni vele. Moore főleg 1966-ban kaphatta volna meg a díjat, amikor csapatkapitánya volt a világbajnok angol válogatottnak, de akkor csapattársa, Bobby Charlton győzött. A Milan kettőse hosszú évekig a világ legjobb védelmét alkotta, de akkoriban olyan csapattársaik voltak, mint Van Basten és Gullit, ők négyszer is elnyerték előlük az Aranylabdát.

A középpályások közül a szerző Xavihoz hasonlítja Gunter Netzert, szerinte negyven évvel ezelőtt ő volt a világ egyik legjobb irányítója. Akkoriban azonban két honfitársa, Beckenbauer és Müller még nála is nagyobb klasszisnak számított, és bár a Borussia Mönchengladbach középpályása az év német focistája díjat meg tudta egyszer nyerni előttük, az Aranylabda-szavazáson csak a második helyig jutott.

A cikk megemlíti Puskás és Di Stefano csapattársát, Gentót is, a Real Madrid játékosát minden idők egyik legjobb szélsőjének nevezi, ennek ellenére ő a nyolcadik helynél előrébb soha nem végzett a szavazáson. A nyolcvanas évek Realjából Bernd Schustert is Aranylabda-szintű játékosnak tartja, akárcsak a Milan legnagyobb sikerkorszakának harmadik holland sztárját, Frank Rijkaardot, aki kétszer is harmadik lett, de megnyerni egyszer sem tudta a díjat.

Henry is "hiába" rugdosta a gólokat

Sokan úgy vélik, hogy az Aranylabda a csatárok díja. A Juventus klasszisát, John Charlest megválasztották az olasz bajnokság valaha volt legjobb légiósának olyan sztárok előtt, mint Maradona, vagy a háromszoros aranylabdás Michel Platini, a walesi támadónak azonban egyszer sem sikerült elnyernie a díjat.

Michael Laudrup hiába volt olyan sztárcsapatoknak az alapember, mint a Juventus, a Barcelona, a Real Madrid és az Európa-bajnok dán válogatott, még a legjobb háromba sem került soha a szavazáson.

A hetvenes évek végén Kenny Dalglish, a Liverpool legendája is aranylabdás formában játszott, pechére Kevin Keegan is ekkor volt csúcsformában. A jelenleg is aktív játékosok közül a szerző úgy véli, hogy Thierry Henry az Arsenalban szerzett 226 góljával rászolgált volna legalább egy Aranylabdára, akárcsak a Real Madriddal mindent megnyerő Raúl, vagy a két BL-döntőben is gólt szerző Samuel Eto'o.