Hol vannak a tahóság határai?

Egy meccsre eltiltotta az UEFA Luiz Adrianót, aki a fair playt lábbal tiporva lőtt szabályos gólt a BL-ben. A korábban hasonlóan sportszerűtlen gólszerzők nem kaptak büntetést, igaz, sokszor nehéz meghúzni a határt a tahóság és a szemfülesség között. 

A szabályok betű szerinti betartása nem mindig egyezik a szabályok szellemével, amint azt a Sahtar Donyeck brazil támadója, Luiz Adriano is demonstrálta. A csatár az FC Nordsjaelland elleni BL-mérkőzésen lecsapott a labdára, amit csapattársa vissza akart adni a dánoknak egy ápolás után, majd mindenki legnagyobb meglepetésére gólt szerzett. A játékvezető pedig nem tehetett mást, mint hogy megadta a sportszerűtlen, de nem szabálytalan találatot.

Kovács kihasználta a kapus sérülését

A labdarúgás íratlan törvényei szerint az ápolási szünet érdekében kirúgott labdát vissza kell adni az ellenfélnek. Ez azonban nem mindig teszik meg a focisták, ami már önmagában is nagy tahóság, az pedig még nagyobb, ha valaki még előnyt is kovácsol a szituációból - mint például a csehek 1998 szeptemberében a Feröer-szigetek ellen.

Csehországnak ez volt az első mérkőzése a 2000-es Eb selejtezősorozatában, és sehogyan sem bírt a feröeriekkel, akiket az időjárási körülmények is segítettek, mert alig lehetett látni valamit a nagy köd miatt. Pár perccel a lefújás előtt Pavel Nedvedben fel is ment a pumpa, és lekönyökölte John Petersent, mire a hazaiak kirúgták a labdát, hogy ápolni lehessen társukat. A játékvezető eközben piros lapot adott Nedvednek, és amikor a játék a pár perces szünet után folytatódott, alighanem mindenki azt gondolta, hogy a csehek visszaadják a labdát. Nem így történt: a bedobás után Patrik Berger akadálytalanul mehetett el az alapvonalig, beadását pedig Vladimír Smicerhez értékesítette. A feröeriek hiába reklamáltak, Csehország ezzel a találattal nyert 1-0-ra.

Az idén a norvég bajnokságban gólkirályi címet szerzett Kovács Péter is lőtt már hasonló gólt, 2009 augusztusában az Odd Grenland játékosaként. A Brann Bergen elleni kupameccsen csapata 1-0-ra vezetett, amikor egy hátrapasszolt labdát a bergeni kapus, Hakon Opdal vissza akart rúgni a mezőnybe. A mozdulat közben azonban megsérült, térdét fájlalva a földre rogyott, mire az őt letámadó Kovács odapattant, és begurította a hálóba a labdát. A Brann futballistái persze rögtön nekirontottak, de a gól szabályos volt, még ha nem is teljesen sportszerű. Kovács védelmében felhozhatjuk, hogy az adott pillanatban talán csak annyit látott, hogy a kapus elesett, és nem észlelte, hogy megsérült. A meccset egyébként az Odd Grenland 5-1-re nyerte meg.

Mindig játssz a sípszóig!

A fenti eseteknél kevésbé sportszerűtlen, és akár szemfülességnek is felfoghatjuk, ha egy játékos azt használja ki, hogy az ellenfele rosszul értelmez egy adott szituációt, például azt gondolja, hogy áll a játék. A Manchester United szélsője, Nani éppen így tett 2010 októberében a Tottenham elleni bajnokin. A támadó elesett a tizenhatoson belül, büntetőt reklamált, eközben kézzel is hozzáért a labdához, így a Spurs kapusa, Gomes azt hitte, ők jönnek szabadrúgással. Akkurátusan le is tette a labdát, hogy elvégezze a pontrúgást, Nani pedig odaugrott, és némi hezitálás után az értetlenül álló kapus mellett a hálóba gurított. Gomes elfelejtette a sportág egyik alapszabályát: mindig a bírói sípszóig kell játszani.

Valami hasonló történt 2007 júniusában az izlandi védővel, Ivar Ingimarssonnnal a Svédország elleni Eb-selejtezőn. A mérkőzés ekkorra már eldőlt, a második félidő elején a svédek 4-0-ra vezettek, ami valamelyest magyarázza, hogy az izlandi hátvéd miért nem koncentrált.

Egy svéd támadás végén a hazaiak kezezést reklamáltak Ingimarssonnál, aki jogosnak érezte a dolgot, így aztán megállt, és kissé rezignáltan középre gurította a labdát. Ott Anders Svensson hasonlóan kevés meggyőződéssel továbbpasszolta a tizenegyespontnál álló Marcus Allbäckhoz, aki az érdeklődve figyelő védők mellett egyet még dekázott is, mielőtt flegmán a hálóba lőtt, majd kissé bizonytalanul a magasba emelte a kezét.

Pedig neki volt igaza: a luxemburgi játékvezető, Alain Hamer csak ekkor fújt a sípjába, azaz a labda végig játékban volt, a gól pedig érvényesnek bizonyult.

Nem kérjük a kilenc métert!

Szabadrúgás esetén a támadó csapatnak megvan az az előnye, hogy az ellenfél játékosa nem mehet 9,15 méternél közelebb a labdához, ennek érvényesítése azonban nem kötelező, egy gyorsan elvégzett szabadrúgás bizonyos helyzetekben még hatásosabb lehet. Így volt ez 2010 februárjában a Bajnokok Ligája egyik nyolcaddöntőjében is, ahol a Porto az Arsenalt fogadta. A portugálok második gólja előtt Sol Campbell csak haza akarta kísérni a labdát, de véletlenül hozzáért, majd kapusa, Lukasz Fabianski fel is vette. A játékvezető közvetett szabadrúgást ítélt, és miközben az Arsenal játékosai reklamáltak, Rúben Micael villámgyorsan kapcsolt, legurította a labdát Radamel Falcao Garcíának, akinek már csak az üresen maradt hálóba kellett passzolni.

Arsene Wenger szerint a svéd bírótól, Martin Hanssontól már az is hiba volt, hogy szabadrúgást adott, mert Campbell nem szándékosan adta haza a labdát, de ha már így tett, akkor legalább úgy kellett volna helyezkednie, hogy ne akadályozza az Arsenal focistáit a védekezésben.

A Porto mestere, Jesualdo Ferreira persze saját játékosai gyors reakcióját dicsérte, és emlékezetett arra, hogy Wenger csapata is szerzett már hasonló gólt. 2004 decemberében az Ágyúsok a Chelsea ellen játszottak a Premier League-ben, és a rangadó végeredménye 2-2 lett, amihez az is kellett, hogy Thierry Henry alaposan túljárjon az ellenfél eszén. Amikor az Arsenal ígéretes szituációban kapott szabadrúgást a Chelsea tizenhatosa előtt, akkor a francia támadó nem várta ki, amíg Petr Cech beállítja a sorfalat, hanem nemes egyszerűséggel a kapuba csavarta a labdát, miközben a cseh még bőszen mutogatott csapattársainak.

www.globalsoccerapp.com