Miskolc, 2005. március 16.
A ferencvárosi Marek Penksa (zöldben) a diósgyőri kapu felé rúgja a labdát a labdarúgó Arany Ászok Liga 17. fordulójában a Diósgyőr-Ferencváros találkozón, amelyet a ferencvárosi együttes 3-2-re megnyert.
MTI Fotó: Vajda János
Vágólapra másolva!
Volt, aki színészkedni kezdett, más a laoszi bajnokságban játszik vagy Indiában lett edző. Mi lett a magyar focibajnokság emlékezetes légiósaival?
Nyáron Muhamed Besic négymillió fontért szerződött a Ferencvárosból az Evertonba. Ritkán fizetnek ennyit Magyarországon játszó futballistáért, úgyhogy a pályafutását még valószínűleg sokáig figyelemmel fogja kísérni a hazai sportmédia. És mivel manapság magyar focisták nagy, nemzetközi sikereire nem nagyon számíthatunk, a hazai futballrajongó előszeretettel szorít egy-egy NB1-es klubot is megjárt légiósnak.
Például az egykori targoncakezelő, majd a DVSC gólkirályává váló Adamo Coulibalyra akár még most is büszkék lehetnek a debreceniek. Egykori csatáruk a francia első osztályú Lensban alapember lett, idén minden bajnokin kezdett, a Reimsnek már gólt is lőtt.
De mi lett a többi, a magyar élvonalban emlékezeteset alkotó légióssal?
Az első helyre Teslim Babatunde Fatusi kívánkozik. A szintén Nigériában született játékos a Servette-ből került Pécsre, egy fél idényben nyolc meccs alatt két gólt lőtt, mire 1995 nyarán elvitte a Ferencváros. A Fradival megjárta a BL-t, a Grasshopperst 3-0-ra legyőző csapatban kezdő volt, Vincze Ottó első gólja előtt ő adta a gólpasszt.
Egy meggondolatlan ajándék
Bajnok is lett, de a szezon végén visszament a Servette-be, és közben Nigériával megnyerte az olimpiát, olyan társakkal az oldalán, mint Kanu, Okocha és Babayaro. Az elődöntőben a Ronaldóval, Bebetóval, Roberto Carlosszal felálló brazilok ellen két gólpasszt adott.
A döntő után Fatusi az aranyat az akkori nigériai államelnöknek, Sani Abachának ajánlotta fel. Többet nem hívták meg a válogatottba, szerinte a nem túl népszerű politikusnak szánt ajándék miatt. Tunéziai, dél-afrikai, belga és lengyel csapatokban is megfordult még is volt, majd a vietnami másodosztályból vonult vissza 2008-ban. Nigériai sportlapok sokszor ma is kikérik a véleményét a nagy tornák előtt, egyébként tehetségkutatással foglalkozik.
Emekából Musztafa
Naicer Bouiche neve is ismerősen csenghet a fradistáknak. Az algériai légiós ugyan csak egy évet töltött el az FTC-nél, de jó a mérlege, 22 mérkőzésen 10 gólt lőtt. Utolsó meccsén, az 1991-es Magyar Kupa döntőjében, a Vác ellen ő szerezte a mérkőzés egyetlen gólját. A Fradi volt az első európai csapata, egy év elteltével a francia másodosztályba igazolt, 1994-ben Katarban fejezte be a focit. Most a Canal Algerie-n szakértőként dolgozik.
1994-ben csak a Honvéd küldött a világbajnokságra labdarúgót az NB I-ből. A nigériai Emeka Ezeugo a dán Aalborgból érkezett Magyarországra, de olyan sztárok mellett, mint Plókai, Illés vagy Pisont, nem tudott megragadni Kispesten. Ezért még 1994 nyarán visszament Dániába, a Fremad Amagerhez. Itt azonban nem sikerült olyan sikereket elérnie, mint korábban a Lyngby csapatával, amellyel 1990-ben dán kupát nyert, így továbbállt. Összesen négy földrészt járt be, Indiától kezdve az Egyesült Államokon át Peruig számos országban játszott. Jelenleg edző Indiában, egyébként pedig felvette a muszlim vallást és a Musztafa Mohamed nevet.
Laoszig vitte
Nagy vándor volt a japán Homma Kazuo, nyolc magyar csapatban is feltűnt, miután 2002-ben a szerb másodosztályból a magyar NB II-be, a Tisza Volánba szerződött. Szegeden 12 meccsen 9 gólt lőtt, le is csapott rá az első osztályú Pápa. Aztán jött a DVTK, a Nyíregyháza, a Siófok, a Vasas, az FTC, végül a Veszprém. Most Laoszban, a Lao Toyota FC-ben szerepel.
Homma Kazuo (jobbra) Forrás: MTI/Vajda János
A jónevű Joel Cantona 1993-ban érkezett Újpestre, 13 meccsen 1 gólt szerzett, és még abban az évben elment a Peterborough Unitedhez. Egy évvel később már Franciaországban focizott, az akkor másodosztályú Olymique Marseille-jel megnyerte a Ligue 2-t. Miután visszavonult, strandfocival és színészkedéssel kezdett foglalkozni.
Tragikus sorsú volt a Pápa játékosa, a zambiai válogatott Lloyd Mumba. 2005-tól 2008-ig játszott Pápán, az NB I-ből a másodosztályba is elkísérte a csapatot. A Belgiumban, Németországban és Dél-Afrikában is légióskodó, válogatott Mumba hazájában maláriás lett, és belehalt a betegségbe, mindössze 25 évesen.
Nyerhetett volna olimpiát, most képviselőjelölt
Félig magyar származása és magyar állampolgársága miatt semmiképp sem tekinthető légiósnak, de a különleges életutat bejárt Sowunmi Thomas lagosi születésűként akár nigériai válogatott is lehetett volna. Még meghívót is kapott abba a nigériai válogatottba, amely aztán Fatusival olimpiai bajnok lett, de ő akkor már magyar utánpótlás válogatottnak mondhatta magát. A Dunaferrben kezdte a profi labdarúgást, majd a Vasas játékosaként lett a felnőtt válogatott tagja. Később visszatért Dunaújvárosba, következett némi francia kitérő, és a Fradiban is eltöltött két évet. Külföldi próbálkozásai nem voltak túl sikeresek, itthon több lehetőséget kapott. Még ma is aktív futballista, az NB II-es Ajka játékosa. Idén őszre pedig az LMP igazolta le, az önkormányzati választásokon a párt önkormányzati képviselőjelöltjeként indul Fejér megyében.
A drámai nevű MacBeth Sibaya több dél-afrikai honfitársával egyszerre igazolt a III. Kerületi TVE-hez 1998-ban. Csupán hat meccsen lépett pályára az akkor még első osztályú csapatban, de miután még lehúzott pár évet otthon, bekerült a válogatottba, amellyel megjárta a 2002-es vébét, majd a Rosenborgba szerződött. Norvégiából egy év után a Rubin Kazanyhoz került, és ott is maradt hét évig. 2003 és 2010 között kétszer lett orosz bajnok és a hazai rendezésű, 2010-es világbajnokságon is részt vehetett. A kőkemény középpályásnak tartott Sibaya idén hagyott fel az aktív focival, a dél-afrikai szövetség pedig Németországba küldte egy edzői tanfolyamra.
MacBeth Sibaya Forrás: MTI/Jurij Kocsetkov
Nagy kedvenc volt a Dunaferrnél és a Fradinál is a nagykürtösi születésű Marek Penksa. A bundesligás Eintrach Frankfurtot is megjárt szlovák játékos 2001 tavaszán, Dunaújvárosban 16 meccsen 10 gólt lőtt. A következő évben már az FTC-ben játszott, bajnok és kétszeres kupagyőztes lett, majd 2005-ben a Wislaw Krakkóhoz igazolt. Fiután focizott még Németországban, Ausztriában és Szlovákiában, aztán újra magyar klub, a szülővárosához közeli Salgótarján igazolta le. Fél év alatt 7 gólt szerzett, az NB III-ba segítve ezzel a nógrádi csapatot. Idén nyáron 41 évesen innen vonult vissza.
A harmadik Európa-bajnokság elődöntőjében 1968-ban Olaszország és a Szovjetunió 120 perc alatt 0-0-ra végzett, a 11-es párbajt még nem alkalmazták tétmeccsen, így az akkori szabályok értelmében a továbbjutásról pénzfeldobás döntött. Érdekes, hogy erre az eseményre szinte minden ott lévő másképp emlékezett utólag, és mivel közülük már senki nem él soha nem fogjuk megtudni az igazságot, csak azt, hogy Olaszország szerepelhetett a fináléban, ahol megismételt mérkőzésen győzte le Jugoszláviát.