Dárdai a legvégén sportpszichológushoz fordult

Dárdai Pál Magyarországra érkezett, hogy bemutassa az eddigi életéről és pályafutásáról megjelent könyvet. A Hertha vezetőedzője, aki nagyban hozzájárult az Eb-re kijutott magyar válogatott sikeréhez, azt mondta: a könyvét még nem olvasta vissza, de biztos benne, hogy jó lett, mert a feleségének tetszett. A könyvbemutatón beszélt arról is, miért kellett a szezon végén sportpszichológushoz fordulnia.

"A feleségem átnézte az egészet, szóval biztos, hogy normális dolgok vannak a könyvben" – kezdte az ismert mosollyal az arcán Dárdai Pál a budapesti könybemutatóját, majd arról beszélt, hogy tulajdonképpen rossz bokával játszotta végig a karrierjét, de megérte.

"Céltudatos ember vagyok, engem nem a becsvágy hajt, egyenesen látom a dolgokat. Elmondhatom, hogy fiatal, tehetséges edző vagyok – ezt köszönhetem Csányi Sándor MLSZ-elnöknek, amiért kinevezett a válogatott kapitányánk, a játékosaimnak, és annak, hogy a Hertha hanyatlott, és vezetőedző lettem. Megmondom őszintén, nem így terveztem. Gondoltam, majd a Herthát egyszer megkapom, és idősebb koromban a válogatott edzője lehetek. Ez egy picit megfordult. De

nem hordom fenn az orrom, fejlődni szeretnék, és további komoly céljaim vannak.

Közben nagyon remélem, a könyvből a fiatal labdarúgók is tanulhatnak valamit, ezért is beszélek őszintén benne."

Forrás: Mravik Gusztáv / Fourfourtwo.hu

"Voltak tanácsadóim Berlinben és a válogatottnál is. Nyilasi Tibor sem véletlenül volt mellettem a nemzeti csapatnál, szívtam is az agyát egyfolytában. Az előző Bundesliga-szezonban rengeteget tanultam, ezt szeretném majd később hasznosítani. És amikor nem leszek majd sikerszériában, akkor sokat segíthet majd ez a tapasztalat, amit idén szereztem, és akkor kell majd keménynek lennem" – emlékezett vissza az utóbbi egy évére.

Ezek után rátért a könyv történetére. "Néhány éve, egy szép nyári napon, a balatonszéplaki strandon beszéltünk erről. Akkor még a Hertha utánpótlásedzőjeként dolgoztam, egyáltalán nem voltam előtérben, talán mondhatom, sokan nem is szimpatizáltak velem, mondván:

ki ez a fickó, aki évtizeted óta nincs jelen a magyar labdarúgásban, mégis kintről osztja az észt?

Az ötlet már elsőre tetszett, de úgy voltam vele, hogy amíg meg nem szerzem meg a legmagasabb edzői képesítést igazoló Pro-licencet, addig türelmet kérek. Nem akartam újabb támadási felületet adni."

Azt mondja, sokan rágták már a fülét, hogy szülessen egy Dárdai-könyv. "Őszinte leszek, én még nem olvastam,

jövő héten a Balatonon fogom először olvasni.

Biztosan fogok majd nosztalgiázni, de aki olvasta, az megdicsérte, csak jót hallottam, és majd én is elmondom a véleményem a könyvről."

A sors akarata

"Voltam elsőáldozó, hittem Istenben. Valamennyire még most is hiszek, de már nem úgy... Abban azonban biztos vagyok, hogy a sors akaratából jutottam el Pécsről Berlinig. Voltak buktatók, értek tragédiák, de mindig talpra álltam. Senki és semmi nem tudott megtörni, egyenes gerinccel járom az utam. Igaz, már rokkantnyugdíjasként..." - olvasható a könyv hátoldali ajánlójában.

"Huszonhárom voltam, amikor a Milan elleni BL-meccsen Demetrio Albertini csúnyán rácsúszott a jobb lábamra, onnantól fogva egy egészséges bokával játszottam le a karrierem. A pályán egyetlen hű társam volt: a fájdalomcsillapító... Még így is hatvanegyszer voltam válogatott, miközben 1999 őszén a Bayern is csábított. Karnyújtásnyira voltam attól, hogy megvalósítsam a gyerekkori álmom - az egyik este úgy feküdtem le, hogy elmegyek Münchenbe, ám másnap reggel már úgy keltem fel, hogy maradok Berlinben. Azóta is itt vagyok.

Azt követően, hogy többszörös klubrekorderként visszavonultam, a Hertha vezetői a bokorból lesték, hogyan bánok a gyerekekkel kezdő edzőként. Amikor pedig nagy bajban volt az első csapat, azzal fordultak hozzám, hogy mentsem meg... Nem mondhattam nemet akkor sem, amikor Csányi Sándor felkért, hogy vegyem át a válogatottat. Miután kezet ráztunk, a hátsó ajtón kellett kilépnem, mert az elődöm az előszobában várt... Aztán minden úgy történt, ahogy ígértem, és negyvennégy én után kijutottunk az Eb-re!"

"Gyakran kérdezik tőlem, mitől vagyok ennyire erős. A testvérem, Balázs az Édesapám karjaiban halt meg huszonkét évesen, Édesanyám addig emésztette magát fia elvesztése miatt, amíg menthetetlenül belebetegedett a bánatba. Hát attól vagyok ilyen erős, hogy mellettem van az Édesapám, a feleségem, Móni és a három fiam. Értük élek. Ha valakikben, bennük feltétlenül hiszek. És magamban."

A 40 éves Dárdai volt, hogy szerzőtársával, Pietsch Tiborral négy napot szinte összezárva töltött. "Olykor olyan érzésem volt, többet beszélgetek Tibivel, mint a feleségemmel. Volt, hogy már a reggeli tojásrántotta közben felelevítettük a múltat, de az is előfordult, hogy késő estig, egy üveg jófajta vörösbor társaságában meséltem" – mondta a Könyvjelző című magazinnak.

Sokat kockáztatott

Úgy érzi, amikor elvállalta a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztját, az épphogy beindult edzői karrierét tette kockára. "Ha elbukom, hiába indítottam volna jól a Herthában, könnyen rám süthették volna, hogy csak gyerekekkel tudok bánni. Ugyanakkor szinte kötelességemnek éreztem elfogadni az akkor még három Európa-bajnoki selejtezőre szóló felkérést, mert ha nemet mondok, azok, akik korábban azzal támadtak, hogy csak a távolból osztom az észt, feltehetőleg újra szót követeltek volna.

Szerencsére az eredmények engem igazoltak."

Aztán rátért arra, hogy mi lehet a sikereinek a titka. "Úgy bánok a játékosaimmal, mintha mindannyian a gyerekeim lennének. Ezt csak együtt lehet elérni, egyedül nagyon nehéz. Én a családommal töltődöm fel a legjobban, ha nem tudnék minden nap visszatöltődni, akkor hamar kiégnék."

Az év edzője választáson Guardiolát is megelőzte Forrás: AFP/Odd Andersen

A Hertha év végi visszaeséséről így beszélt: "Egész Németország azt hitte, hogy a Hertha ki fog esni.

Ibisevicnek, mielőtt hozzánk jött, elmondtam, hogy higgye el, akár hetedikek is lehetünk.

Az utolsó héten sportpszichológushoz fordultam, futballkönyveket olvastam – amit nagyon ritkán szoktam –, mert nem szerettem volna, ha az utolsó fordulóban is kikapunk (a vége Mainz-Hertha 0-0 lett - a szerk.). A fiatal csapat begörcsölt a nagy esélytől, én pedig, rutintalan, fiatal edzőként, hetekig nem aludtam, és nem tudtam segíteni. És csak az utolsó hétre sikerült valamit kitalálnom."

Aztán elmondta, hogy

ma is kapja az ajánlatokat külföldről,

de mégsem akarja elhagyni a Herthát: "A családom tagjai jól érzik magukat Berlinben, a srácok mellett az apjuknak ott kell lennie, mint ahogy az én apám is ott volt mellettem. Most olyan szerződésem van, hogy életem végéig itt dolgozhatok vagy utánpótlás- vagy profi edzőként."

Örül kortársa, Király Gábor sikerének

Van nála idősebb játékos is az Eb-keretben – Király Gábor –, az Eb-ről Dárdai viszont lemaradt játékosként és edzőként is. "Ki fogok menni tíz napra, megnézem a meccseket élőben, de jelenleg nincs bennem semmilyen törés vagy belső inger, hogy én miért nem vagyok ott. Bernd Storck csapata jól néz ki, és ha a legjobb formájukat hozzák a fiúk, egy szép szereplést is produkálhatnak. Nem tudom, milyen egy világverseny, anno a BVSC-ben megsérültem, így az olimpián sem lehettem ott. Majd ha vége lesz az Eb-nek, biztos vagyok, hogy a gyerekek majd mérkőzésekre akarnak menni, ezt meg kell majd becsülni. Annak viszont örülök, hogy a kortársam, Király Gabi ott lesz az Eb-n."

Forrás: Mravik Gusztáv / Fourfourtwo.hu

Egy játékost kiemelt a válogatottból, aki rögtön igent mondott arra, hogy ki fog-e jutni a csapat az Eb-re. "Szalai Ádámot felhívtam, megkérdeztem, ha hazajövök, elvállalja-e a válogatottságot, de beszéltem Gera Zoltánnal, Király Gáborral és Huszti Szabolccsal is. Ádám azt mondta, és ebben ő volt az első: rendben van, megcsináljuk. Ez egy pozitív dolog, mert mindig hinni kell abban, amit csinálsz. Én adtam egy jó irányt, és ha lesz egy jó torna, beindulhat egy magyarországi fociláz" – mondta a könybemutatón.

Hozzátette, szerinte

akár meglepetéscsapat is lehet a magyaroké az Eb-n.

"Ha továbbjutunk a csoportból, az már meglepetés lenne, de ha tisztesen helytállunk, akkor is elégedettek lehetünk."

A könyvből az is kiderül, hogy havonta rokkantnyugdíjat kap a bokasérülése miatt, most erre azt mondta, nyáron pihenni és pecázni fog majd a Balatonon.

Arról is beszélt, hogy mit volt a könyvben a legnehezebb feleleveníteni. "Szokták mondani, hogy milyen könnyű nekem, van egy gyönyörű, talpraesett feleségem, három csodálatos fiam, azzal foglalkozhatok és azért kapom a fizetésem, amit imádok. Ez részben igaz.

Ám van az életemnek két tragikus fejezete.

Előbb az öcsémet, Balázst, majd az édesanyámat veszítettem el. Sokáig képtelen voltam erről beszélni, mígnem egyszer azt mondta a Véménden élő, hívő katolikus nagymamám: »El kell fogadnod, hogy a halottak elmentek, és az élőkre kell gondolnod, különben nem fogod élvezni az életet!« Ez a mondat sokkolóan hangzott, de segített feldolgozni a történteket. Azóta minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy Móninak, a fiúknak, és a hála égnek még velünk rengeteg időt töltő édesapámnak minél több szép pillanatot szerezzek."

Forrás: Alexandra

Dárdai elárulta, mi az, amiről 40 év múlva könyvet szeretne írni. "Magam helyett már a gyerekekről és az unokákról. Arról például boldogan anekdotáznék, hogy volt olyan Hertha-meccs, amelyen a 7-es mezt Dárdai Palkó, a 8-ast Dárdai Márton, a 10-est pedig Dárdai Bence viselte." Ő pedig a berlini klub kispadján szeretne ülni még ekkor is.

Néhány címet nyerne

De más könyvben is gondolkodik: "Azzal lennék elégedett, ha néhány címet nyernék edzőként. Ha pedig jól menne a munka, szívesen írnék egy szakmai könyvet, nem azért, hogy okoskodjak, hanem, hogy leírjam például azt, hogyan dolgoznak Németországban."

A könyv már kapható, ára 3999 forint.