Egy újabb fontos kérdés. Ha nem Dárdai, akkor ki? Hiszen Pintér Attilát – amúgy példátlan módon – egyetlen elveszített tétmeccs, az északírek elleni Eb-selejtező elvesztése után küldték el. Úton-útfélen lehet azt hallani, hogy az amúgy totálisan sikertelen magyar edzőgarnitúrában alig találunk olyan szakembert, aki a mögöttünk lévő egy évtizedben bármi komolyat is elért volna.
A debreceni Herczeg András a kivételek közé tartozik, hiszen a magyar bajnoki címek mellett a Bajnokok Ligája és az Európa Liga főtáblájára jutott a Debrecennel.
Ez sem ma volt, az elsőnek már lassan egy évtizede. Herczeg ellen szól, hogy ő igazából Debrecenben volt sikeres, onnan nem nagyon mozdult ki, ráadásul most megint ő a Loki mestere. Ennél súlyosabb érv, hogy „Bandi bá” egyáltalán nem dédelget szövetségi kapitányi álmokat. Erről akkor győződhettünk meg, amikor a minap beszéltünk vele. Azt mondta, hogy a felvetés nem reális, meg amúgy sem. Valószínűleg igaza van, Herczeg András sokkal inkább tisztában van a realitásokkal, mint azok, akik az ő nevét dobálják.
Esély arra, hogy Herczeg András legyen Bernd Storck utóda: 5%
Ezzel be is fejezhetnénk a magyar edzők citálását, hogy mégsem tesszük, annak három oka van. Pontosabban három név.
László Csabáé, Feczkó Tamásé és Radoki Jánosé.
László Csaba neve pontosan ugyanúgy kering a mikrokozmoszban, mint Bölönié –
a magyar újságírók szinte biztosan őt tárcsázzák először, ha helyzet van.
László Csaba – véleményünk szerint – nagyszerűen menedzseli magát. A „száz helyen” megforduló szakemberre leginkább azért emlékezhetünk, mert a Ferencvárossal megjárta az UEFA-kupa csoportkörét (úristen, ez sem ma volt, hanem 2005-ben), de László volt Lothar Matthäus pályaedzője a magyar válogatottnál. Mondjuk az az időszak – a jelenlegihez képest – sokkal inkább a kabarét, semmint a tudatos szakmai munka kiteljesedését idézi fel, de ez ma már szinte mindegy. Az önreklámozásban oly kiváló László Csaba azóta volt ugandai és litván szövetségi kapitány is,
valami pedig azt súgja nekünk, hogy most nagyon szeretne magyar lenni.
Az MLSZ elnökségének gondolkodását ismerve erre sem látunk sok esélyt.
Esély arra, hogy László Csaba legyen Bernd Storck utóda: 2%
Ami Feczkó Tamást illeti, róla tényleg sokan úgy nyilatkoznak, hogy a jövő nagy magyar edzőígérete. Szalai László, az MLSZ edzőképzésének korábbi vezetője is ezt mondta az Origónak. Feczkó Tamás jelenleg az MTK mestere.
A nevét akkor ismerte meg az ország, amikor a Balmazújváros csapatát az NB II-ből az élvonalba vitte fel.
Ha az MLSZ nyakán nem lenne késként ott a 2020-as foci-Eb budapesti rendezése és a „muszáj kijutás”, akkor Feczkó akár esélyes is lehetne. Miért ne? Ezért, 2020-ért nem fog összejönni a dolog.
Ha mégis, akkor az az MLSZ legbátrabb húzása lenne az utóbbi 31 évben.
Esély arra, hogy Feczkó Tamás legyen Bernd Storck utóda: 0%, de itt a tévedés jogát fenntartjuk.
Radoki Jánosról aztán tényleg egy szó sem esett. Ő Móron született, de családjával nagyon hamar Németországba költözött. (Figyelem, itt a német vonal.) 2016 májusában Radokit kinevezték az akkor másodosztályú Greuther Fürth vezető edzőjének.
Amikor 2016 decemberében az Origo munkatársa találkozott Radokival, az edző a következőket mondta: „A szívem és a vérem magyar, a fejem német, mint Dárdainak. Úgy tűnik, ez nem rossz kombináció, ha futballcsapatot kell irányítani.”
Radokit a Fürth vezetősége 2017 augusztus végén menesztette.
1972-ben született, idén volt 45 éves, a neve akár benne is lehetne Csányi Sándor fejében. Nem tudjuk, hogy benne van-e, kinevezése ezzel együtt óriási meglepetés lenne.
Esély arra, hogy Radoki János legyen Bernd Storck utóda: 15%, de a tévedés jogát itt is fenntartjuk.
És akkor elérkeztünk e sajátos futballkeringő utolsó táncához, a külföldi szövetségi kapitány kérdéséhez.
Már-már egy könyvet megtöltő futballfilozófiai fejtegetések fejezete ez, azt pedig tudjuk, hogy az MLSZ elnöke szívesebben gondolkodik külföldi, mint magyar szakemberekben.
Oké, ez eddig világos. De ki legyen az újabb külhoni mester? A válasz több okból sem egyszerű. Egyrészt, az igazán neves (és szabad) sztáredzők még a mostani helyzetben is megfizethetetlenek. Másrészt ezekkel a külföldi májsztrókkal háromszor már megjártuk. Először Jenei Imrével (aki amúgy úgy külföldi, ahogy én), tőle azt vártuk, hogy építsen olyan csapatot, mint amilyen az 1986-os BEK-et nyerő Steaua Bukarest volt. Nem sikerült, nem sikerülhetett. De volt itt „holland vonal” – Kisteleki István egykori MLSZ elnök esküdött fel erre, Erwin Koeman úgy ment, ahogy jött, most meg a „német vonal” megy a levesbe (mint ahogyan egyszer már ment az operett edző, Lothar Matthäus vitte magával.) A következő napokban minden bizonnyal tucatnyi nevet dob be a sajtó – mi ebbe a hintába nem ülnénk bele.
Egyet mégis mondunk, mert szinte biztosak vagyunk abban, hogy a holland Fred Rutten neve újra előkerül – a Schalke és a PSV korábbi mesterét már korábban is hírbe hozták velünk. Állítólag a Hollandiában élő menedzser, Popovics Sándor ajánlgatta őt. Maradjunk most ennyiben.
Esély arra, hogy külföldi szakember legyen Bernd Storck utóda: 50%
Itt jön be a cikk elején már citált időtényező. Egy újabb külföldi edzőnek legalább fél év kell ahhoz, hogy felmérje (rájöjjön), hová érkezett.
Bár elvileg ennyi idő rendelkezésre áll, a Nemzetek Ligája selejtezőjéig hátralévő 11 hónap pillanatok alatt elszalad.
Arról nem beszélve, hogy ha az MLSZ-nek lenne kész forgatókönyve, akkor az új mestert akár a jövő héten bemutathatnák. Tartunk tőle azonban, hogy ez kevéssé valószínű.
El is érkeztünk a történet végére, mert miközben mindenki azt találgatja, hogy
melyik nyuszi kerül elő a kalapból (miközben nekünk most egy oroszlán kellene),
arról kevesebb szó esik, hogy kikkel megy neki az új kapitány a Nemzetek Ligájának és a 2019-ben kezdődő Eb-selejtezőknek. A két sorozat eddig nem megszokott terhelést rak majd a válogatottra, miközben a nemzeti együttes kulcsjátékosai közül nagyon kevesen (összesen ketten) játszanak az európai topligákban. (Nagy Ádám most padozik a Bolognában.)
Gulácsi Péter és Szalai Ádám teljesítménye természetesen nem becsülhető le, de hol vannak a többiek?
Amerikában, Kínában, az Emirátusokban, Ukrajnában, Lengyelországban és idehaza.
Az idő halad, az A-válogatott játékosai sem fiatalodnak, ami pedig a közvetlen utánpótlást illeti, ott sem annyira fényes a kép. Kérdés, hogy az új kapitány mennyire mer a jelenlegi U21-es (vagy U19-es, U17-es) csapatokhoz hozzányúlni, számíthatunk-e arra, hogy gyökeres átalakításba fog (így kellene tennie), miközben mindenki feje felett Damoklész kardjaként lebeg a 2020-as Eb-rendezése.