Egy lépésre volt a világsztárságtól, majd jött a kokain és a depresszió

Igazi gólgép volt az ezredfordulón a brazil csatár, de a válogatottba nem fért be, mentálisan pedig nem tudott felnőni a legnagyobbak közé. Hiába termelte a gólokat olyan mennyiségben, mint Lionel Messi vagy éppen Cristiano Ronaldo, nem mutathatta meg magát igazi topcsapatban. Egy varázslatosan indult karrier volt Mário Jardelé, amely szomorú véget ért.

2000. augusztus 25-én rendezték az európai Szuperkupa döntőjét. A Real Madrid ellenfele a meglepetésre az előző idényben UEFA-kupát nyert török Galatasaray volt Monacóban. Mindenki a madridiak nagy fogására, a világ legdrágább játékosára, az ősi ellenségtől érkezett portugál Luis Figóra volt kíváncsi. A show-t azonban más lopta el, mégpedig történetünk főszereplője.

A brazil Mário Jardel akkor még mindig csak 26 éves volt, 17 millió euróért vette meg azon a nyáron a Galata a Porto csapatától. Jardel Monacóban az első félidőben tizenegyesből talált be, amit Raúl szintén a büntetőpontról kiegyenlített, majd Jardel a hosszabbításban újabb gólt szerzett Iker Casillas mellett. Ez akkor aranygólnak minősült, a meccs véget ért. A kupát a törökök vihették haza, a Real Madrid új 10-ese pedig lógó orral távozott a nagyhercegségből. Jardel ezzel a duplával

első négy meccsén 10 góllal nyitott

a török csapatban.

Mário Jardel duplájával nyert a Galatasaray:

Jardelt ekkor már mindenki ismerte, aki kicsit is követte az európai labdarúgást. Igazi ragadozó volt a kapu előtt, a Vasco da Gama, a Gremio és a Porto csapataiban is kiemelkedőt alkotott, az ezt megelőző két szezonban is Európa legjobb góllövője volt. 2000-ben csak azért nem kapta meg az európai Aranycipőt, mert a topbajnokságok kétszeres szorzót kaptak.

Mario Jardel a Szuperkupával Forrás: AFP/Vanina Lucchesi

Amikor Törökországba igazolt, az ország miniszterelnöke, Mesut Yılmaz azt mondta, Jardel a világ négy legjobb játékosa közé tartozik.

26 évesen Jardelre a legszebb évei várhattak volna, mindenki arra számított, hogy a brazil hamarosan Európa egyik elitklubjánál köt majd ki. Ehelyett meghiúsult átigazolások, egy tönkrement házasság, magatartásbeli problémák, túlsúly és kokainfüggőség, majd a válogatottból való mellőzés várt rá. Igazolásai sem sikerültek: bolgár, ciprusi és ausztrál klubcsapatokban fordult meg.

Ösztönös zseni

Véletlenek nincsenek, legalábbis olyan nincs, hogy valaki 231 meccsen véletlenül 233 gólt szerezzen. Portugáliában a fenti számokat produkálta Jardel a Porto és később a Sporting csapataiban. Törökországban nem igazán tudott alkalmazkodni a körülményekhez, végül egy szezont töltött a Galatában, így is elképesztő, 34 gólos szezont produkált. Az igazi zsenik képesek csak hasonló számokat hozni, a közelmúltban Lionel Messi vagy éppen Cristiano Ronaldo ontotta és ontja ilyen szinten a gólokat. Jardel Brazíliában, Portugáliában és a török bajnokságban is megállta a helyét, első hat európai idényében mindig elérte a 30 gólos határt.

Pár gól Jardeltől:

Jardel született tehetség volt, életveszélyes volt a kapu előtt, de nem mindig a zavarosban halászott, mint mondjuk a kor legnagyobb lesipuskás csatára, az olasz Filippo Inzaghi. Jardelnek volt kapásgólja ballal a tizenhatoson kívülről, precíz befejezése közelről és megannyi hihetetlenül erős fejese, ami szinte a védjegyévé vált.

A brazil játékos első európai klubja a Porto volt. Ott igazi fenoménként játszott. A Vasco és a Gremio csapataiban szúrta ki őt a Porto máig híres játékos-megfigyelő rendszere, Jardel pedig beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A brazilnál azért komolyabb védősorokkal rendelkező portugál bajnokságba is hamar beilleszkedett, első két idényében összesen 74 gólt szerzett, mindkettőben 37-et.

Jardel nem csak a bajnokságban remekelt, a Bajnokok Ligájában is bizonyított, többek között betalált a Bayern München és a Barcelona kapujába is.

Mário Jardel a Real Madrid játékosa, Hierro mellett Forrás: LUSA via AFP/Guilherme Venancio

Jardel legjobb idénye a Portóban az 1999-2000-es volt, 49 meccsen tudott 54 gólt szerezni, ez egészen elképesztő adat. Jardel leigázta a portugál bajnokságot, a Porto jelképévé vált, de többre vágyott ennél.

Talán úgy érezte, ameddig Portugáliában marad, soha nem fogja megkapni a neki kijáró elismerést, ahogy a lehetőséget sem, hogy állandó tagja legyen a brazil válogatottnak. Hiába volt hosszú éveken át Európa egyik legrettegettebb csatára, a válogatottban érthetően kirobbanthatatlan helye volt Ronaldónak, mellé pedig előbb Romáriót majd Rivaldót tették a csapatba az aktuális szövetségi kapitányok.

Jardel 2000-ben másodszor lett Európa legjobb góllövője, de az Aranycipőt nem kaphatta meg, azt ugyanis a nála nyolc góllal kevesebbet szerzett Sunderland-csatár, Kevin Phillips kapta,

köszönhetően az UEFA által bevezetett koefficiens-rendszernek, ami a topligáknak kétszeres szorzót adott a pontszámításban. Úgy tűnt, Portugália nem tudja megadni azt az elismertséget, amit Jardel kiérdemelt volna.

Gerd Müller adja át az Aranycipőt Mário Jardelnek 1999-ben Forrás: DPA/AFP/Frank Leonhardt

Jardel 2000-ben, legjobb portói szezonja után úgy érezte, eljött az ideje a váltásnak. Miután a kontinens egyik legjobb góllövőjévé vált, előrébb szeretett volna lépni, hogy végre a válogatottban is megkapja a szerepét.

Topliga helyett Törökország

Egy, sokáig biztosnak tűnő kérője volt a Super Mário becenevet kiérdemlő csatárnak, az olasz Internazionale. Milánóban komoly terveket szövögettek az ezredfordulón, ráadásul a brazil Ronaldóra hosszú rehabilitáció várt a térdsérüléseit követően. A hírek szerint opció volt Jardel leigazolása, de az Inter végül amellett a Hakan Sükür mellett döntött, aki UEFA-kupa-győzelemhez segítette a Galatasarayt, ezzel pedig Jardel számára be is zárult az olasz kapu. A brazil végül Törökországban kötött ki, éppen Sükür pótlására érkezett a Galatasarayhoz.

Törökországban természetesen megváltóként várták Jardelt, fehér limuzin vitte a bemutatására, ahol elmondta, azért jött, mert egy komoly európai ligában akarta megmutatni magát. A Galatasaray nyilvánvalóan nem volt komoly előrelépés, akkor sem, ha olyan játékosok voltak a csapatban, mint a világbajnok kapus, Claudio Taffarel, a két román legenda, Gheorghe Hagi és Gheorghe Popescu, valamint a török sztárok közül Hasan Sas, Ümit Davala és Emre Belözoglu. Az edzővel, Fatih Terimmel komoly európai sikert ért el a klub az előző idényben, de mégsem az angol, olasz vagy spanyol bajnokságról van szó.

Jardel addigi hírnevéhez méltón indított Törökországban is,

első hazai bajnoki meccsén öt (!) gólt szerzett.

A szezonban végül 34 gólt lőtt, de szép lassan érezte, hogy ez nem az, amire vágyott és elkezdett az új megoldáson dolgozni. Áprilistól kezdve már csak elvétve lépett pályára a török csapatban.

Jardel számára újra felvetődött lehetőségként az Inter, miután az olasz csapat csak szenvedett, előbb Marcello Lippivel, majd Marco Tardellivel is. Milánóban már márciusban bejelentették, hogy Emre Belözoglu és Okan Buruk is az Interbe igazol nyáron és arról is volt szó, hogy a Galatasaray korábbi edzője, Terim ül majd le a kispadra. Hakan Sükür megszerzése sem vált be, újra csatárt kellett igazolnia az Internek, újra bedobták Jardel nevét, de az üzlet megint meghiúsult.

Terim végül a Milan edzője lett, az Inter padjára a Valencia sikertrénere, az argentin Héctor Cúper ült le, csatárnak pedig a fiatal Mohamed Kallont igazolta le a milánói csapat.

Vissza Portugáliába

Jardel tehát egy topliga helyett visszatért Portugáliába, de nem a Portóhoz, hanem a rivális Sportinghoz igazolt. A 2001-2002-es szezonban csúcsformában volt, a bajnoki címet kis túlzással egymaga nyerte meg új csapatának. 30 bajnoki meccsen 42 gólt szerzett, a rangsorban második Derlei 21 góllal zárt. Az összes sorozatot tekintve 55 gólt lőtt, a Barcelona érdeklődéséről lehetett olvasni, ráadásul közeledett a világbajnokság is, újra úgy tűnt, itt van Jardel nagy lehetősége.

Joao Pinto a nyakában, aranyérem és gólkirályi cím a vitrinben Forrás: LUSA via AFP/Andre Kosters

Mário Jardel összesen 10 alkalommal szerepelhetett a brazil válogatottban, ezeken a meccseken egy gólt szerzett.

Jardel gyakorlatilag bármelyik válogatottban stabil kezdő lehetett volna, de a Selecaóban olyan nevek voltak előtte, mint Romário, Rivaldo és Ronaldo, majd később Ronaldinho.

Sokak szerint heves temperamentumának köszönhetően nem jutott neki hely a válogatottban, de a 2001-es Copa América után őt kiáltották ki az egyik bűnbaknak, miután a brazilok a negyeddöntőben 2-0-ra kikaptak Hondurastól.

Jardel már a Galatasarayhoz igazolásakor abban reménykedett, hogy Luiz Felipe Scolari hozzá igazítja majd a válogatott támadó alakzatát, de nem lett igaza, még akkor sem ő volt az elsőszámú opció, amikor Ronaldo hosszú ideig sérüléssel bajlódott. Sokan úgy gondolták, 2002-ben jöhet el Jardel ideje, amikor olyan csatárokat megelőzve nyerte el az európai Aranycipőt, mint a topcsapatokban szereplő Raúl, Hernán Crespo vagy Ruud van Nistelrooy.

„Ha nem lehetek ott a világbajnokságon, nagyon csalódott leszek" – mondta. Scolari keretet hirdetett a japán-dél-koreai világbajnokságra, de Jardel neve nem volt ott a listán.

Miközben Európa legjobb góllövője a nappalijából követhette az eseményeket, ott volt a keretben a Brazíliában focizó csatárok közül Edílson és Luizao, de utazhatott a Betis játékosa, Denilson is.

Roberto Carlos és Mário Jardel a brazil válogatottban 2000-ben Forrás: AFP/Pornchai Kittiwongsakul

A brazilok végül megnyerték a világbajnokságot, a sérüléséből felépült Ronaldo a torna legnagyobb sztárja lett, majd a Real Madridhoz igazolt, miközben Jardel otthon szomorkodott.

Út a lejtőn

A visszautasítás után Jardel padlóra került, tönkrement a házassága, és újra meghiúsult az álma, hogy egy topligában szerepelhessen. Európa legjobb góllövőjéért a Barcelona és a Betis sem volt hajlandó kifizetni a 12 millió euró körüli összeget a Sportingnak. A teljesen szétesett játékos 2002 szeptemberében Brazíliából üzent, hogy soha többet nem szeretne se a Sportingban, sem Portugáliában pályára lépni.

Lisszabonban egy darabig tolerálták, hogy a játékos nincs a legjobb mentális állapotban és megengedték neki, hogy Brazíliában maradjon, amennyiben rendszeres jelentést kapnak a fizikai és a mentális állapotáról. A jelentések lassan elmaradoztak, a Sporting pedig megvonta a játékos fizetését, aki ezt követően a szerződése felbontását kérte.

Cristiano Ronaldo is elleshetett tőle pár dolgot:

Mario Jardel:

"Cristiano Ronaldo topa vurmayı benden öğrendi." pic.twitter.com/KdQLogIEBO

— Maç 90 Dakika #EvdeKal (@Mac90Dakika) April 16, 2020

Jardel természete a felszín alatt mindig kissé lobbanékony volt, gyakran viselkedett kiszámíthatatlanul, de a klubjai egészen idáig tolerálták a viselkedését, ugyanis hozta, amiért fizették, a rengeteg gólt. Könnyen lehet, hogy a Barcelona és az Inter is az emberi oldala miatt nem tett meg mindent a szerződtetéséért és talán Scolari sem mert kockáztatni a behívásával.

Jardelnek korábban is voltak pénzügyi vitái, a Galatasaraynál nem edzett, amikor nem kapta meg időben a pénzét, a törököktől pedig a Benficához igazolt volna, de amikor nem kapta meg időben az előzetes megállapodásban szerepelt összeget, visszatáncolt az üzlettől. Végül visszatért a Sportinghoz, de a magánéleti gondjait már nem tudta a pályán kívül tartani. A gólkirály depresszióba zuhant és a kokainhoz nyúlt. Hosszú kényszerpihenőre került, miután a téli szünetben Brazíliában megsérült, amikor beleugrott egy medencébe.

Rossz barátságokkal kezdődött az egész. Aztán jött a válás, a depresszió és a drogok, az ilyesmi előfordul a focisták között, de többet nem mondhatok erről" –

mesélt később erről az időszakról.

2003 nyarán aztán végre topligába került Jardel, de nem éppen úgy, ahogy arról álmodozott. A Bolton Wanderers szerezte meg másfél millió euróért, ami jól mutatja, mennyit változott vele a világ egy év alatt.

Retweet if you remember when Brazilian striker Mário Jardel played for Bolton during the 2003/04 season. pic.twitter.com/hcPpUfYTGV

— ForgottenFootballers (@ForgotAboutThem) September 11, 2016

A Bolton akkoriban egyébként híres volt arról, hogy begyűjtötte a leszálló ágban lévő egykori sztárokat, ilyen volt Jardel mellett Jay-Jay Okocha, Youri Djorkaeff vagy éppen Iván Campo. Jardel a Premier League-ben csak csereként léphetett pályára hét alkalommal, összesen három gólt szerzett, azokat mind a Ligakupában, nem csoda, hogy 2004-ben mehetett is, amerre látott.

Korábban írtunk az Inter érdeklődéséről. 2004 telén meg is érkezett a Serie A-ba a brazil csatár, de finoman szólva sem topcsapat csapott le rá, hanem az Ancona. A Milan ellen debütált, összesen három meccsen kapott szerepet, a saját szurkolói cikizték a túlsúlya miatt, nem csoda, hogy itt is csak egy fél idény jutott neki. A csatár hosszú vándorlásba kezdett, de a védjegyének számító gólok elmaradtak. 2004 nyarán a Bolton kölcsönadta a Newell's Old Boysnak Argentínába, 2005-ben már a brazil Goiás, egy évvel később a portugál Beira Mar játékosa volt.

2007 telén portugál csapata kölcsönadta a ciprusi Anorthosis Famagusta csapatának.

Egy interjúban elmondta, nem állítaná magát példának a gyerekek elé, és felhívta mindenki figyelmét, hogy ne kövesse el azokat a hibákat, amiket ő nem tudott kikerülni.

Jardel később még az ausztrál Newcastle csapatában tűnt fel, játszott még brazil csapatokban, sőt Bulgáriában is, majd 2012-ben visszavonult. 2014-ben politikai karrierbe kezdett, meg is választották képviselőnek, de egy zsarolási és korrupciós ügy miatt végül 2016-ban megszűnt a megbízatása.

Mário Jardel egy 2019-es jótékonysági meccsen Forrás: NurPhoto via AFP/Alex Nicodim/NurPhoto/Alex Nicodim

Jardel remek példa arra, hogy a tehetség önmagában kevés. Abból kapott bőven, de azt nem tudta maradéktalanul kihasználni. A hozzállása minden bizonnyal nem volt mindig példaértékű, de talán szerencséje sem volt. Ha pár évvel később született volna vagy ha megbízott volna benne egy topcsapat, talán ennél is többre vitte volna.