„Angyalföldi gyereknek születtem,
Szeretem a városrészt, mert felnevelt,
Itt a gyárakból dől a füst,
A szürke-sárga házak közt."
- énekelte a Kossuth-díjas Nagy Feró a '70-es években, amikor még a nemzet csótányának aposztrofálta magát. A dalt azóta is örömmel hallgatják az öregedő rockerek, ám a szöveg már nem annyira aktuális. Hol vannak már a füstokádó gyárak, a koszos, omladozó, lakásra alig emlékeztető képződmények?
És hol van a '70-es évek Vasasa?
Amely 1977-ben 20 év alatt már hatodszor lett magyar bajnok.
Most ezen a lusta, vasárnap délutánon pedig abban kell reménykedni szurkolóinak, hogy három szörnyű év után visszakerül a magyar első osztályba.
Másfél órával a kezdés előtt a Róbert Károly körút és a Lehel utca találkozásánál semmi jel nem utal arra, hogy Angyalföldön sorsdöntő focimeccs lesz. „A Mercedes gyorsan száll, a villamos csak botorkál" – idézheti a megállóban várakozó a már szóba hozott Beatrice-számot. A 14-es tényleg álmosan vánszorog, rajta néhány hazai szurkolóra emlékeztető középkorú.
Négyen szállnak le a Fáy utcai megállóban, de elsőre nem a stadion felé veszik az irányt, hanem a világ első emberpárjáról elnevezett presszóba. Csendes a vendéglátóipari egység, az ital fogy, a szurkolók nem túl optimisták.
A Vasas sorsa nincs a saját kezében, és ezt mindenki tudja itt is. Pedig önmagában ez a meccs nagy csemegét ígérne. Vasas-Győr: micsoda párosítás (volt) ez!
A hatszoros bajnok a négyszeres ellen. 124-szer találkoztak az élvonalban. Ám talán nem véletlenül üvölt a hangszórókból egy órával a kezdés előtt Balázs Fecó csodálatos örökzöldjének feldolgozása: Változnak az évszakok.
Legutóbb 2012 tavaszán találkozott itt a két csapat első osztályú meccsen. Annak a bajnokságnak a végén az angyalföldi gárda kiesett a legjobbak közül.
Három évet töltött egyfolytában a második vonalban, közben szerezte a Győr a negyedik bajnoki címét. Mikor a fővárosi gárda visszajött, akkor a vidékit kizárták, vagyis váltották egymást. Aztán egy bronzérmet követően 2018-ban a Vasas ismét alászállt, azóta a másodosztályban találkoznak.
A Győrnek esélye nem volt idén a visszajutásra, a Vasas drukkerei viszont még reménykednek, hogy befejeződik a három éve tartó rémálom. Háromnegyed órával a kezdés előtt a két csapat kapusai érkeznek. Ekkor már harmincan üldögélnek a napos oldalon. Az árnyékosban még többen vannak, és megérkeznek a kapu mögé is néhányan. Öt perccel a kapusok után jönnek a mezőnyjátékosok is.
Lassan telik a nézőtér, de 2000-en sem jönnek össze a kezdőrúgásra.
2012 márciusában 1200-an voltak. Akkor a Győr nyert 2-1-re. Egy ilyen eredménnyel a másik két találkozón történtektől függetlenül a Vasas maradna a második vonalban. Tudják ezt a hazai játékosok is, ezért lendületesen kezdenek.
Ám egyelőre ezzel még nem hozzák tűzbe a szurkolóikat, akik közül néhányan azt elemzik a főlelátón, hogy milyen más lenne a helyzet, ha a múlt héten nem kap ki a csapat Nyíregyházán. Majd érkezik a hír, hogy vezet a nagy ellenfél, a Gyirmót. Az információ áramlása a két vetélytárs városából a régi idők körkapcsolását idézi. Amikor a fülhöz tapasztott Szokol rádió, majd a harmad akkora japán csodák segítségével jött az információ.
A hangosbeszélő egész mérkőzésen nem mondja be a vetélytársak meccsének állását, de természetesen ez így sem maradhat titokban.
Így az sem, hogy hamarosan a Debrecen is vezet.
Ekkor a kapu mögül 5-6 ember vérszegény szurkolásba kezd, de a stadion nagy része leforrázva ül. A 26. percben először szólal meg a 38 tagú győri szektorból verbuválódott ötfős kórus, de a legrosszabbkor: Szatmári közelről előnyhöz juttatja a feljutásért küzdő gárdát. „Micsoda Vasas-gól" – szól a hangszórókból a „Go West" dallamára írt nóta. A vezetés megvan, ám a szünetben azt is tudja mindenki, hogy vagy a Gyirmótnak a Békéscsabától, vagy a DVSC-nek a Haladástól kellene három gólt kapnia a második 45 percben a feljutáshoz.
A szünetben a díszpáholyban talán erről beszélget a három egykori Vasas-játékos: Geress Zoltán, Tóth Bálint és Puskás Lajos. Utóbbi nem jöhet rosszul ki ebből a napból, ugyanis Debrecenben volt gimnazista, és ott lett tinédzserként ismert labdarúgó.
A folytatásban nyilván Puskás dr. is meglepődik, mikor megtudja, hogy már csak egy gól a Debrecen előnye.
Aztán, mint 1986-ban Mexikóban az a bizonyos hullámzás, úgy megy körbe a hír a stadionban: 11-est kapott a Haladás Debrecenben, ha berúgja, 3-3. Majd megy körbe a hír: kimaradt. Néma csend az Illovszky Stadionban.
„Vasas-szív nélkül nincs igazi futball" – olvasható a napos oldal két büféjének oldalán Illovszky Rudolf 1975-ös mondása. Ennek szellemében egy remek távoli lövés éppen csak elkerüli a győri kaput. Ám ebben a pillanatban újabb debreceni gólról értesül mindenki Budapesten. Talán megérzik ezt az angyalföldi játékosok, mert nagyon visszavesznek az egyébként sem őrült tempóból.
„Nagyon gyenge" - kiáltja a 64. percben kapu mögöttiek kórusa, bár igazság szerint a „nagyon" helyett egy olyan szintén öt hangból álló szót mondanak, mely k-val kezdődik.
Valószínűleg a szezont értékelik így.
Három perccel később Otigba a kapuba fejel, ám a főlelátón már inkább azzal foglakoznak, hogy a nagy múltú csapatuk helyett a Győr melletti település, Gyirmót gárdája szerepel majd a legjobbak között.
A 92. percben a pályafutása során szebb pillanatokat is megélt Radó állítja be a végeredményt: 3-0. Középkezdésre nincs idő. A kapu mögöttiek közül néhányan nem túl szervezetten nem túl szalonképes véleményt fogalmaznak meg. A napos oldalon is összeáll egy 20-30 fős kórus. „Gyertek ide!"—kiabálják. A hazaiak többsége már az öltözőfolyosón van, de becsületükre legyen mondva visszajönnek. Elindulnak a túlsó oldalon kórussá formálódók irányába.
Még csak a középkörben vannak, amikor a dalárda előveszi a meccsen már hallott kétszavas szezonértékelést, mely gyengének minősíti azt. A játékosok tétováznak, hogy folytassák-e az útjukat, vagy sem, végül úgy döntenek, nem mennek helybe a (virtuális) pofonért.
Besomfordálnak az öltözőbe, az a fölötti lelátórész tagjai békülékenyebbek, mint a túloldaliak, innen-onnan látható integetés, hallható gyér taps is.
A kezdés után kevesebb, mint két órával kiürül a pálya, a szurkolók közül 50-60-an a főbejárat elé mennek. Velük megy kb. 20 rendező, és érkezik ugyanennyi rendőr is. Szerencsére a kerítés külső része a gondos tervezésnek köszönhetően elég messze van az öltözőktől.
Elégedetlenkednek a fizető nézők, felharsan néhány szalonképtelen rigmus, de nagyobb balhé nincs.
Olyan ez, mint mikor egy hosszú házasság után a többször megcsalt férj rezignáltan tudomásul veszi, hogy megint becsapta egykori szerelme.
Ősztől a Vasas-drukkereknek zsinórban a negyedik szezonban is másodosztályú meccsekre kell járniuk.
Edvi László
LAPOZZON A FOLYTATÁSHOZ, HA TUDNI AKARJA, MI TÖRTÉNT DEBRECENBEN ÉS GYIRMÓTON!