Vasárnap délután, a mindent eldöntő mérkőzés napján semmi jel nem utal Debrecenben arra, hogy itt az este folyamán a feljutásért lép pályára a Loki. A város vendéglátóipari egységeit végigjárva az ilyenkor megszokott szurkolók hiánya az, ami szembetűnő.
A debreceni keménymag székhelye a Hódos Imre Rendezvénycsarnok presszója és az ahhoz tartozó terasz, amely most nem csupán üres volt, de kevesebb mint két órával a kezdő sípszó előtt zárt ajtó és kongó terasz fogadott.
A következő állomás a Péterfia utca, ahol számos kocsma terül el a villamossín mentén. Elvétve, mintha egy-két pirosfelsős ember fogyasztana éppen, de híre-hamva sincs a kígyózó soroknak és megtelt asztaloknak. Az időjárás éppenséggel lehetne barátibb is, de már több mint egy órája elállt az eső.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a hivatalos DVSC ultra csoport korábban közleményt adott ki, hogy ameddig csak védettségi igazolvánnyal látogathatók a mérkőzések, ők nem kívánnak szervezett formában megjelenni.
Egy háromfős italozó társasághoz lépek oda, hallom, hogy az ötvenes urak épp a meccset vitatják. Egybehangzó véleményük, hogy simán nyer a „Lokika", de amikor felhoztam a tavalyi (még első osztályú) bajnokság utolsó mérkőzését, megkomorodott a hangjuk.
"Mondjuk akkor is csak egy meccset kellett volna nyerni" – mondta egyikőjük.
"Kellett már a megújulás a klubnak" – vélekedtek a tavalyi kiesésről.
Egy másik asztaltársaság úgy fogalmazott az idei szereplést illetően, hogy talán szerencsésebb lett volna nem elküldeni Kondás Elemért, s akkor nem bukja el a csapat a tízpontos előnyét.
Ahogy beszélgettem a kezdésre váró Loki-szimpatizánsokkal, feltűnt, hogy egészen a mai napig senki sem gondolt arra, hogy a DVSC ne jutna vissza az első osztályba, pedig akár így is alakulhatott volna a vasárnap.
Ne legyünk igazságtalanok a Lokival, hiszen a klub női kézilabdásai a labdarúgókkal egy időben játszanak éppen kupadöntőt a Győr ellen, és állítólag Veszprémbe több mint száz szurkoló is elkísérte a hajdúsági kéziseket. Egy óra a kezdésig. A Nagyerdei Stadion oldalában lévő kocsma teraszán már-már normális időket idéző hangulat, szép lassan megtelnek a sörpadok.
"Két góllal nyerünk, nem lehet kérdés a feljutás" – mondják egybehangzóan az idősebb bérletesek, akik ugyanakkor hozzáteszik, hogy a Loki ilyen védelemmel bárkitől ki tud kapni idén.
Az utolsó társaság, akikkel beszélgetésbe elegyedtem egy új tényezőre világított rá. "Zártkapus meccseken nyugodtan alibizhettek, de most kint leszünk több ezren a stadionban. Az első hátrapassznál kapják majd a szidást, és megemberelik magukat. Nem engedhetik meg maguknak, hogy hazai szurkolók előtt ne nyerjenek."
A debreceni meccsre járó közönség híres arról, hogy szeret pontban kezdésre megérkezni. A kezdő sípszó pillanatában ötezer néző foglalt helyet a stadionban, de pár percen belül hatezer felé kúszott a számuk a rendezők szerint, s alig tízpercnyi játék után elhangzik az első „nagyon gyenge!" bekiabálás. Hamar megnyugszanak a drukkerek, ugyanis Baráth Péter góljával megszerezik a vezetést a hazaiak.
Ahhoz képest, hogy nincs hivatalosan szervezett szurkolás, a B-közép időről időre rázendít egy-egy rigmusra.
A vendég szombathelyiek mestere csillogtatja meg gyönyörű fejjátékát, Mátyus János ugyanis fejjel passzol vissza a pályára egy kivágódó labdát. Mutatványát vastapssal és némi nevetéssel jutalmazza a publikum.
A félidő végén felgyorsultak az események, gyors egymásutánban három gól is született. A nézők nagy örömére a közönségkedvenc Dzsudzsák Balázs is betalált büntetőből, a 108-szoros népszerűsége töretlen a hazaiak körében. 3-1 a szünetben.
Óriási dráma születőben. Nem sokon múlt, hogy elveszítse biztosnak hitt előnyét a Loki.
Akik késve érkeztek vissza a büféből, azok bizony nem akármilyen eseménysorozatról maradtak le. Előbb egy lecsúszott Haladás-beadás hullott be a debreceni kapuba, majd büntetőhöz jutottak a vendégek. Pillanatok alatt síri csend ereszkedett a Nagyerdőre, de amint Kosicky kivédte a tizenegyest, megkönnyebbülten sóhajtott fel egyszerre több ezer ember.
Baráth második találatával újra kettőre nő az előny, érik a bajnokavató hangulat, a közönség többször is alkalmi tapsviharban tör ki.
Negyedórával a lefújás előtt a hangosbeszélő közli, hogy a kézilabdások ezüstérmesek lettek, valamit a DEAC női futsalosai magyar bajnokok, hangosan zúg a taps.
Kihagyott hazai ziccerekkel zárul a mérkőzés, de ez nem rontja el a debreceniek örömét.
"Szép volt fiúk! Gyertek ide!" – harsogja a publikum, a pillanatnyi öröm és a bajnokavatási ünnepség feledteti a szurkolókkal azt a sok keserűséget, amitől idén sem kímélte meg őket szeretett csapatuk. A szezon elején „NB I-es keret"-nek titulált gárda kínkeservesen verekedte vissza magát az élvonalba, túl egy idény közbeni edzőváltáson, túl pár borzalmas idegenbeli mérkőzéseken.
"Véget ért a rémálom, most már végre felébredhetünk" – summázta egy idős lokista az együttes másodosztályban eltöltött évét a stadionból kifelé menet.
Felvetődik a kérdés, hogy vajon jövőre az első osztályban vitézkedő DVSC mennyire hozza majd lázba a várost. Vajon lesznek-e még spontán ünneplések a Főtéren, telt házas meccsek a Nagyerdőn, esetleg NB I-es bajnoki címek a cívisvárosban?
A válaszra alighanem egy évet ismét várni kell.
Urbán Ádám
LAPOZZON A FOLYTATÁSHOZ, HA TUDNI AKARJA, MI TÖRTÉNT GYIRMÓTON!