Elmentél Kálmán.
Talán az utolsó magyar futballzseni volt, aki megjelenítette a magyarok futballtörténelmének valamennyi hagyományát: játékában, futballtudásban, életvitelében, magatartásában, edzői munkásságában. Nem voltam sem a haverja, sem a barátja, mégis, igen szoros volt kapcsolatunk. Neki Farkas János volt legszeretettebb haverja. Minden összefűzte őket.
Farkas János visszavonulása után egy, a Velencei-tó melletti község kiscsapatánál edzősködött. Ott voltam a tárgyalásnál, amikor megfűzte Kálmánt egy sör mellett: „Játszunk már egy edzőmeccset." Mészöly nehezen állt rá a haveri alkura. Farkas ekkor furcsa mondattal állt elő:
Mondd, Kálmán, mezcsere lesz?"
Mészöly ekkor nagyon megharagudott a legjobb barátjára. Komolyan vette Farkas poénkodását. El is küldte Jancsit melegebb éghajlatra. De azért a meccset lejátszottuk, az utókor ezt felkészülési mérkőzésként dokumentálja.
Én Mészöly Kálmán társa voltam, ami olykor többet jelentett, mint egy haverság, vagy barátság. Társa voltam a legnagyobb edzői kihívás megvalósításában. Azt a feladatot kaptuk, hogy Magyarország válogatottját juttassuk ki az 1982-es spanyolországi világbajnokságra.
Mészöly Kálmán óriási futballista volt. Olyan tökéletes teljes csűdöt, amellyel mindkét szélre váltott súlypontot, senkitől sem láttam. Szinte csengve pattant rüsztjeiről a labda tisztán, pontosan. A fejesei? Csanádi Árpád könyveibe illő tanulmányok szintjén hajtotta ezeket végre. Talán a Népsportos szakíró, a szintén egykori futballista, Németh Gyula szüleménye volt a "Szőke Szikla" jelző. Pedig nem emlékszem egyetlen vad, durva szerelésére sem. Belső védőként is mindig elegáns, pedáns, tiszta ütközésekre törekedett, magasban pedig a légtér ura volt.
Edzői, kapitányi munkájában is a csodálatos tradícióinkat követte. Hanghordozásában, felindulásaiban régi nagyjaink tiszteletét örökítette meg.
Talán a legnagyobb hatást Illovszky Rudi bácsi tette rá. Őt szerette a legjobban valamennyi mestere közül. Igaza volt. Ez a szűkszavú, egyenes ember rendkívüli érzékű és tudású edző volt.
Hétköznapi viselkedésében is a tiszteletet parancsoló magyar hagyományokat folytatta. Segített mindenkin. Emlékszem, egyszer a közös irodánkban ültem, amikor zaklatottan telefonált: "Sokan vannak Gyuri?" Odakint, az előtérben több tucatnyian ülve várták kéréseikkel Mészölyt azok, akik tőle reméltek segítséget, útbaigazítást. Igyekezett helytállni, de mindet lehetetlen dolog volt teljesíteni.
Mindig tudtunk egymásról mindent. Ellenfélként először egy BVSC - Budafok mérkőzésen, négyezer néző előtt a Szőnyi úton találkoztunk. Edzőként csaptunk össze. Akkor egy-egy húzásommal (elsősorban a letámadással) megleptem, talán ekkor érlelődött meg benne a közös munka gondolata. Jártuk útjainkat, majd amikor az MTK-nál befejeztem a munkát, éppen Újvári Sándor megyei tanácselnök invitált Zalaegerszegre edzőnek. És ekkor jött Kálmán telefonja:
Gyuri, gyere mellém edzőnek a válogatotthoz! Kapitány leszek, ki kell jutnunk a spanyolországi vb-re!
Nagyon boldog lettem. Tanulni akartam, mert úgy éreztem, ez még kevés, ami bennem van, Kálmán mindent tudott a magyar és a nemzetközi futballról. Egy percig sem haboztam. Igent mondtam a hívó szóra. Így lettem edzője a magyar válogatottnak.
Most, hogy meghalt, tódulnak elő a közös munka történései. Ő dirigált, ő volt a főnök és ezt teljes mértékben elfogadtam. Ha kikérte véleményem, elmondtam, de csak ritkán kezdeményeztem.
Remek érzékkel irányított, rutinosan döntött a legkényesebb kérdésekben is.
A nagy elődök, Illovszky, Baróti mintája alapján. Jöttek a mérkőzések, de a középpontban a vb-selejtezők sikeres megvívása állt. A feladat megoldása szinte lehetetlennek tűnt. Anglia, Románia, Norvégia, Svájc, Magyarország. Ez volt a csoportbeosztás. Úgy jártunk a Wembleybe ellenfélnézőbe Kálmánnal, mintha hazajárnánk. Az angol játékosokat - Clemence-t, Keegant, Coppelt - már-már jobban ismertem, mint a magyarokat. Azután jöttek a mérkőzések, a vb-selejtezők, amelynek képei most tolulnak az emlékezetemben. A román Anghel Iordănescu lefogása, a norvégok legnagyobbja, Tom Lund megállítása, a Wembley öltözője, ahol egy kedves angol öregúr egyenruhában főzte a teát nekünk, Kálmán titkos taktikai utasításai közepette.
Jött a románok elleni bukaresti mérkőzés. Azon tanakodtunk, ki fogja le Iordănescut, a románok legjobb játékosát, a csapat eszét a román fővárosban? Ez is a taktikai értekezlet fő témája volt, amelyet egyedülálló módon a bukaresti nagykövetség udvarán (a nagykövet tanácsára), az eperfa alatt tartottunk, elkerülendő a titkos lehallgatásokat.
Ezt a feladatot is megoldottuk. Mindent megoldottunk.
Csoportunkban elsők lettünk, kijutottunk a spanyolországi világbajnokságra. Óriási siker volt ez akkor. Mindezt elsősorban Kálmán remek érzékének, sugárzó megszállottságának és játékosaink csodálatos helytállásának köszönhettük.
Mészöly melletti pályafutásom a világbajnokság végéig tartott. A csalódást jelentő kiesés után előbb az utánpótlás, majd az olimpiai válogatottakhoz kerültem. Szenvedéllyel merültem a munkába, amikor újra felhívott Mészöly Kálmán.
Gyuri, elfáradtam, lemondok a kapitányi posztról. Téged javasoltalak utódomnak. Vállald el, folytasd a közös munkát.
És most elmentél Kálmán!
Közös munkánkra Hemingway nyomán csak ennyit tudok mondani: ez a felejthetelen két év, Vándorünnep volt az életemben.
Köszönöm Kálmán!
Pihenj meg békében.