Egy elfeledett magyar edző, aki megteremtette a Barca-stílust

A 20. század első fele a magyar labdarúgás mintegy négy évtizedes aranykora volt. Nem csak a válogatott két világbajnoki döntője, és legjobb klubcsapataink nemzetközi sikerei miatt, hanem a magyar edzők világszerte kifejtett áldásos tevékenysége miatt. Ahol az 1920-as évektől kezdve jó focit szerettek volna, oda magyar edzőt kerestek ennek megvalósítására, és a honi labdarúgás évtizedeken át kifogyhatatlannak bizonyult a jobbnál jobb szakemberektől. Vannak köztük méltán világhírűek ugyanúgy, mint jelentős sikereik, hatásuk ellenére méltatlanul elfeledettek is. Ez utóbbiak egyike Pozsonyi Imre, aki Lengyelországban és az FC Barcelonánál is jelentős szerepet töltött be.

Ahogy mi magyarok kezdetben, a 20. század elején külföldiektől tanultuk a játékot, és nekik köszönhetően is vált a kontinensen meghatározóvá a magyar futball, úgy adtuk tovább, már nagyon korán, az 1920-as évektől kezdve a tanultakat, illetve azt a tudást, amit már mi magunk tettük hozzá. A labdarúgás népszerűségének növekedésével egyre több lett itthon a játékos, majd az aktív játékkal felhagyók közül egyre többen léptek az edzői pályára. Szinte törvényszerű volt, hogy előbb-utóbb elfogytak itthon a kispadok, a becs- vagy éppen kalandvágyó, nyelveket beszélő magyar edzők pedig valósággal elárasztották a kontinenst.

A múlt század első felében nem volt ország, ahol ne dolgoztak volna sikeres edzők,

nem kell különösebben mélyre ásni ahhoz, hogy a legnagyobb európai, vagy éppen dél-amerikai csapatok élén találjunk magyar szakembereket. Guttman Béla, Erbstein Ernő, Weisz Árpád vagy Kürschner Izidor nevét a fociban kevésbé jártasak is ismerik. De ők csak a jéghegy csúcsa, tucatjával voltak a hasonlóan tehetséges, de talán kevésbé szerencsés magyar szakemberek, akik nem tudtak ilyen fényes karriert befutni, ugyanakkor sikerült komoly nyomot hagyniuk maguk után.

Ilyen edző volt Pozsonyi Imre is, akit idehaza szinte teljesen elfelejtett a futballköztudat, miközben Lengyelországban – ha nem is kultusza van, de – ismert és megbecsült szakemberként emlékeznek rá. Ahogy az FC Barcelona történelmébe is beírta a nevét, mint annak a stílusnak a megteremtője, amit ma a Barca sajátjának tartanak.

Imre Pozsonyi, jediný trenér fotbalové historie, který po odchodu z Barcelony odmítl nabídku Bayernu a šel raději do českého klubu.
Tedy do českého teritoriálně, jeho novým působištěm se tenkrát v roce 1925 stal DFC Prag. pic.twitter.com/1mV4YRjKxX

— Lubos Brabec (@lbrabec) May 1, 2022

Pozsonyi Imréről szólt a december közepén a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Főépületében rendezett Hidak a magyar és a nemzetközi labdarúgás között című egész napos konferencia. Felszólalt történész, sporttörténész, sportújságíró, a labdarúgás elméleti megközelítésével, taktikai fejlődésével foglalkozó szakember és diplomata is, azaz a szervezők igyekeztek a lehető legtöbb irányból megközelíteni Pozsonyi Imre életét és munkásságát. Az ugyanakkor gyorsan kiderült, hogy Pozsonyi legyen bármilyen nagy hatással is bíró edző, nagyon keveset tudunk róla, beleértve azokat a kutatókat is, akik magyar és külföldi levéltárakban található források alapján igyekeznek feltárni a történteket. Nagyon kevés hitelt érdemlő forrás maradt fent, amelyek olykor egymásnak is ellentmondanak.

Ami biztos, hogy Pozsonyi Imre, 1882. február 26-án született Kisbéren, és ha ők maguk nem is volt jómódúak, attól a rokoni szálak - anyai ágon - még a Herendi Porcelánmanufaktúrát alapító farkasházi Fischer családhoz kötötték, ami azért csak jelentett valamit. A footballal a század végén találkozott először egy szerencsés véletlennek köszönhetően: egy évet abba a Markó utcai főreálba járt (itt végzett az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd, ahogy a világhírű fizikus, Gábor Dénes, vagy a halhatatlan sportriporter Szepesi György, hogy csak néhány nevet említsünk az iskola megannyi híres végzőse közül), amellyel szemben volt az 1901-ben az első magyar bajnokságot megnyerő BTC pályája.

Miután egyik tanára, dr. Ottó József megismertette őket az „új angol játékkal", melyben csak lábbal és fejjel volt szabad érinteni a labdát, Pozsonyi sorsa eldőlt.

Az építésznek tanuló fiú belehabarodott a fociba, amit annyira komolyan vett, hogy 1901-ben már az UTE, majd a MUE játékosa volt, a következő évben pedig már az MTK soraiban szerepelt, amelyikkel 1904-ben bajnokságot is nyert. Mi több, ő volt a csapatkapitány! 1902-ben szerepelt azon a bécsi osztrák-magyar válogatott meccsen, mely' mindkét csapat történetének első hivatalos mérkőzése volt, majd 1905-ben váratlanul visszavonult. Talán Amerikába ment (ezt egyelőre nem tudják 100 százalékos biztonsággal megerősíteni a források), ahol folytatta építésztanulmányait, majd hazatérve Kaposváron telepedett le, ahol 1911 és 13 között két szezonban még játékos-edzőként szerepelt, de emellett tanult szakmájában is dolgozott, nevéhez köthető a somogyi megyeszékhely egykori kórházának, valamint színházának tervezése.

A boldog békeévek után azonban a szörnyű I. világháború jött, Pozsonyi a frontra került, majd a galíciai hadszíntéren fogságba esett, és egészen 1922-ig nincs róla hír. Legalábbis Magyarországon. 1921-ben ugyanis ő lett az önálló Lengyelország első bajnokságában rajthoz álló, Cracovia futballcsapatának edzője. Ha már munkába állt, akkor komolyan is vette a dolgot: mindjárt megnyerte az első kiírást! A lengyel lapokban különféle neveken szereplő (Pozsonyi, Pozsony, Posony, hol Imre, hol Emmerich, ugyanúgy, ahogy a fentebb említett Kürschnernél is megfigyelhető) edzőt hatalmas tisztelet övezte, miután „megtanította az MTK stílusában játszani" a krakkói piros-fehéreket. A budapesti csapat sokpasszos, kombinatív, skót stílusa etalon volt ekkoriban a régióban. A legenda szerint Pozsonyi, ha kellett, akkor kocsmaasztalnál ülve sörhabbal rajzolta fel a taktikát az ámuló játékosoknak.

Imre Pozsonyi - trener. Pierwszy Mistrz Polski z Cracovią. Trenerem Pasów był od marca 1921 do lutego 1923. Doprowadził Pasy do Mistrzostwa Polski nie doznając porażki. Z ciekawostek w sezonie 1924/25 trenował słynną FC Barcelonę zdobył z nią PH i Mistrzostwo Katalonii. pic.twitter.com/U4FCimBx20

— Arkadiusz S (@AJabkowy) March 14, 2021

Ezek után nem csoda, ha a magyar szaktekintélyt kérték fel, hogy vezesse a lengyel válogatottat az első hivatalos mérkőzésén – Budapesten. Az 1921. december 18. mérkőzés előtt Pozsonyi a Cracoviával is játszott egy meccset, az MTK elleni 0-0-t pedig világraszóló sikerként magasztalták a lengyel lapok. Jogosan, hiszen úgy tűnt, hogy a tanítvány felnőtt a mesterhez. A történelmi válogatott meccsen aztán 1-0-ra nyertek a mieink a Hungária körúti MTK-pályán. A találkozó előtt készült lengyel csapatkép a kevés fotók egyike, melyen szerepel Pozsonyi Imre.

A lengyel válogatott első hivatalos mérkőzése előtt, az MTK-pályán készült fotó, a jobbszélen Pozsonyi Imrével Forrás: Przegląd Sportowy

A lengyel kezdőben hét Cracovia-játékos szerepelt, köztük az a Stanislaw Mielech, akihez a fenti sörhabos anekdota köthető.

Két dolog tény: egyrészt, hogy reálos képzettségének köszönhetően Pozsonyi remekül átlátta játékot, értette az összjáték, a kombinatív futball hatékonyságát. Másrészt, hogy krakkói ténykedése megnyitotta az utat a magyar edzők előtt Lengyelországban, akik

tucatszám mentek a lengyel ligába, és a következő évtizedekben a csapataikkal összesen 14 bajnoki címet nyertek.

Pozsonyi 1923-ban már az MTK-val, amolyan kísérőként utazott Spanyolországba, ahol a kék-fehérek sorra verték az ibériai csapatokat, Pozsonyi pedig a kapus Plattkó Ferenccel együtt az MTK-elnök Brüll Alfréd kapcsolatainak köszönhetően kint maradt Barcelonában. Plattkó a Barca történetének egyik legjobb kapusa lett, aki egészen 1930-ig védett a csapatban, amellyel 1929-ben megnyerte az első spanyol országos bajnokságot. Sőt, a Real Sociedad ellen 3-1-re megnyert 1928-as kupadöntő után a jeles költő, Rafael Albert még verset is írt a tiszteletére „Oda a Platko" címmel, így egy t-vel írva a kapus nevét.

#OnThisDay in 1898 - Former Barcelona player (1923-30) and coach (1934-35) Ferenc Plattkó is born. pic.twitter.com/keQljcfpRg

— Barça OTD (@barcaotd) December 2, 2021

Pozsonyi viszont nem, hogy hét, de két évet sem maradt Barcelonában. Az a 22 hónap (1923 januárjától 1924 decemberéig) ugyanakkor, amit töltött, korántsem volt terméketlen, sőt! Többnyire ugyan csak másodedző volt, mert, ha a katalánok tudtak, akkor angol edzőt ültettek a kispadra, akiket az Ibériai-félszigeten óriási becsben tartottak. Azonban ez nem mindig sikerült, és olyankor Pozsonyi volt a „mister", azaz az edző. A már játékosként is nagyon hangos, a pályán állandóan dirigáló, emiatt nem éppen közkedvelt edző Barcelonában sem változott meg. A Mundo Deportivóban egy alkalommal így emlékezett rá volt játékosa, Vicente Piera:

Nagyszerű ember volt, de flegmasága és száraz, barátságtalan jelleme nem tette népszerűvé. Ült a pálya szélén, és folyton szólt a sípja, Stop Úrnak nevezték a játékosai

– mondta az egykori focista arra utalva, hogy Pozsonyi, ha kellett, akkor százszor megismételtetett egy-egy gyakorlatot, egészen addig, amíg megfelelőnek nem ítélte. Szerinte ugyanis a spanyol játékosok nem voltak elég képzettek ahhoz a focihoz, amit ő szeretett volna viszontlátni.

Pozsonyi a kép jobbszélén öltönyben az FC Barcelona csapatával. A sapkás felöltős férfi a balszélen az angol edző, Jack Greenwell Forrás: BBC

Ez a foci persze az MTK-stílusra épülő kombinatív játék volt, ami idehaza ez nem volt egyedülálló, a Ferencvárosnál is hasonló rendszerrel próbálkoztak. Mindenesetre Holics Ödön és Mamusich Mihály az 1936-ban megjelent "Hogyan futballozzunk?" című könyvben ebből a rendszerből vezette le a visszavont center fogalmát. Amivel a szélesebb közvélemény világszerte először az 1950-es évek magyar válogatottját látva szembesült ezzel, ahol Hidegkuti Nándor játszotta a „hamis csatárt" a Bukovi Márton, Sebes Gusztáv és Mándi Gyula által kidolgozott rendszerben. A modern fociba pedig az FC Barcelona hozta vissza a hamis 9-est Pep Guardiola színre lépésével.

A Pozsonyi-kutatásban résztvevő spanyol újságíró köszönetnyilvánítása a Ludovikán tartott konferencia szervezőinek. A baloldali képen a Cracovia csapata mellett látható Pozsonyi a kép jobbszélén:

We would like to thank the @uni_nke, Tamás, Monika and @MilitarIvan9 for involving us in this beautiful initiative of recovery of a figure, that of Imre Pozsonyi, which is presumed ️ to understand, more than a century later, our current location game idea. Köszönöm Imre edző! pic.twitter.com/PuC593ORNJ

— Isaac Oriol Guerrero (@IsaacGuerreroH) December 16, 2022

Pozsonyi a maga edzői hitvallásáról könyvet is írt 1923-ban (miután az év januárjában került Spanyolországba, a mű ugyan spanyolul jelent meg, de valószínű, hogy valaki lefordította), amelyhez nem más, mint az FC Barcelona elnöke, Joan Gamper írta az előszót. Ennek súlyát jól jelzi, hogy a legendás klubelnök ezen kívül csupán egyetlen alkalommal, az első, 1914-ben megjelent spanyol futballszakkönyv első kiadása esetében volt erre hajlandó. A helyi lapokban (Mundo Deportivo, La Vanguardia) Gamper nevével hirdették a könyvet, ami igen jó reklám volt a magyar edző kötetének.

Pozsonyi Imre Az edző című könyvének egy példányát a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem könyvtára őrzi Forrás: Sz. Nagy Tamás

1924 végén aztán a klubon belüli hatalmi harcok (melyek éppen olyanok voltak, mint manapság) során Gamper meggyengült, lemondatták, így az általa támogatott személyek körül is gyorsan elfogyott a levegő, így a magyar edző egy katalán bajnoki címmel a zsebében búcsút intett Barcelonának.

Barcelonából való távozása után még az eddigieknél is kevesebbet tudunk Pozsonyi Imréről. Az biztos, hogy dolgozott Jugoszláviában (ahol szintén bajnok lett), Mexikóban és New Yorkban a Hakoah élén.

1932-ben idehaza híre ment, hogy meghalt, de kiderült, hogy a hír kacsa,

olyannyira, hogy 1961-ben az MLSZ alapításának 60. évfordulójára, ahol az első magyar válogatott utolsó élő tagjaként köszöntötték. Végül 1963-ban halt meg, sírja a Farkasréti temetőben van.