Mezey György az Origónak: Elkápráztatott a falusi foci

Dr. Mezey György, az eddigi utolsó magyar szövetségi kapitány, akinek vezetésével Magyarország labdarúgó-válogatottja világbajnokságon járt 1986-ban, Mexikóban. A neves szakember nem olyan régen Békés vármegyébe látogatott, ahol falusi csapatok mérkőzéseit nézte meg. Erről írt az Origónak.

Tóth Marci, a legendás békéscsabai kapus invitált egyedi kezdeményezésére: torna olyan települések részvételével, ahol mintegy húsz évvel ezelőtt virágzó futballélet volt, remek megyei szintű kiscsapatokkal, - de mára nincs futballközösség a faluban.

Egyre több településen hal meg a futballélet

Sajnos ez nem csak Békés megye egyedi esete. Munkalehetőségek megszűntével, a családfenntartók - középkorú egykori futballisták - elmentek, a kevés fiatal inkább bulizik hétvégenként. A lélekszám drasztikusan csökkent, majd eltűnt a futballcsapat. Lehetne ragozni tovább, de fölösleges. A vármegyében 15-20 kistelepülés csapata is megszűnt.

Futballnélküli lett a falu? - lehetetlen, kétkedem.

Sajnos nem egyedi eset ez az ország peremén, másutt is hasonlókkal találkozunk. Tóth Marci, a vármegye futballinstruktora azonban nem adta fel. Így nem apadhat el a futballunk bázisa. Elkezdte az újjáépítést. Meghívott, hogy személyes tapasztalatokkal szembesüljek a helyzettel.

A falusi foci adja meg a magyar labdarúgás alapjait Fotó: Polyák Attila - Origo

Első utunk Mezőberénybe vezetett, - ahol egyébként iskoláséveimet kezdtem. Bozsik torna zajlott épp, óriási iskolás tömegekkel. Szervezett, hangulatos, felemelő rendezvény volt. Majd Békéscsabán folytattuk, ahol a Tóth Marci kezdeményezte program tornáit láttuk. Sérült fiatalok mérkőzésein vettünk részt. Tiszteletet parancsoló küzdelmeket láttunk. Ha tehetném, minden fiatal futballistát meginvitálnám, figyelni játékukat. A futball legnagyobb tiszteletététől vezérelve játszottak, ahol központban a rendkívüli odaadás, a játéköröm, az együttes és az egyéni teljesítmény összhangja vitte a főszerepet. Figyelmes, segítő szándékú értékes fiatalokat láthattunk, akik azon kívül, hogy tisztelték egymást, a futballt, odadásból és szerénységből példát mutattak,- jól is futballoztak! Felüdülés volt őket látni. A végén megköszöntem példát szolgáltató, őszinte futballjukat.

Másnap Biharugrán folytattuk, Geszt, Kőrösharsány és a helyi csapat tornáján, ahol a könnyem is kicsordult a látottaktól. Képzeljenek el egy Rózsa Sándor féle környezetet: hatalmas pusztaság, legelő "csüvesekkel", racka juhokkal. Mementóként a pusztaszélen két elárvult futballkapu úgy száz méterre egymástól. A húsz évvel ezelőtti futballvilág megmaradt jelképei. Kopott, sötét por lepte, rozsda nyűtte, fém téglalapok. Szinte ordítanak: élni akarunk!

A cikkben szereplő képek illusztrációk, nem Békés megyében készültek.

Az egyik elé beállítva az újjászületés első jele a kézilabda kapu, átellenben még egy a pusztán, kispályás futballra felvonalazva. A kapuk között nyírott terület, visszavéve a rengeteg legelőtől. Távolban egy bunkerszerű építmény áll magában: az egykori "öltöző"! A csapatok már melegítettek érkezésünkkor.

Jobbára középkorúak, közöttük a két falu polgármestere.

Az egyikük, remek küllemű, a hatvanas évei derekán, értékes tagja települése csapatának. A másik, jóképű fiatal, lelke falujának a pályán is. A kapuból irányít. Mindenre terjed gondos figyelme. Ugyan rutinos játékvezető őrizte a rendet a pályán, de ilyen példás fegyelmet még nem láttam. Testhezálló iramban folyt a mérkőzés, a legtisztább eszközökkel. Mindent beleadtak a játékosok, így érthetően olykor becsúszott egy - egy szabálytalanság, de egyetlen szándékosságot sem láttam. Ezek a remek szellemiségű egykori futballisták szinte maguk vezették a küzdelmet. Feltett kézzel jelezték saját hibáikat, azonnal kisegítették ellenfelüket az összecsapások után. Felemelő érzés volt látni őket! A tiszta, őszinte, színészkedéstől mentes futball örömét. Nem izgatott a játék szakmai háttere, mert ott nem ez volt a lényeg! Mégis, értékes megoldások, lehelet finom technikai próbálkozások a nyírott legelőn, a pusztában! Futballembernek meseszerű látvány.

Girbe-gurba felezővonal, de a lényeg a játék Fotó: Polyák Attila - Origo

És minden helyszínen a tornák végén, baráti vendéglátás. Remek pörkölt, ízletes lecsó,
friss kenyérrel, családi kiszolgálással, varázslatos háziasszonyi kedvességgel párosult. Felüdültünk ezeken a tornákon. És a szünetekben a falu apróságai, kislányok, virgonc srácok. Futballoztak. Csodás látványt nyújtottak, felszabadult játékörömükkel. És rengetek anyuka, testvér karon ülőkkel sétálgatva a pálya szélén. Volt, hogy a karon ülő nagyobb volt, mint cipelője.

Vasárnap Nagybánhegyesen zárult a heti program. Népszerű gyógyfürdő, kulturált szép környezetben a futballpálya. Sajnos csapat nélkül. A helyiek mellett Almáskamarás és Nagykamarás újonnan verbuvált csapatai vágtak bele a küzdelembe. Őszinte, nyílt küzdelmek, remek szórakozást nyújtottak. Az előző napihoz hasonló teljesítményt nyújtottak. Mindezt annak reményében, hogy hamarosan újra futballcsapata lehet falujuknak. Mint egykoron, úgy húsz éve, amikor négy-ötezren éltek településükön.

Most alig négyszázan vagyunk, de nem adjuk fel a küzdelmet és addig folytatjuk, mígújra bajnoki mérkőzéseket láthatnak a falu lakói" -

foglalta össze közös céljukat egy pesti étterem séfje, főszervező, aki, amikor teheti, hazarohan falujába. Mert az élet rendje Magyarországon az, hogy ahol élnek emberek faluban, ott futballpályának, futballcsapatnak kell lennie.

A magyar labdarúgás alapjait vidéken kell keresni Fotó: Polyák Attila - Origo

Mindaz, amit láttunk Békés vármegyében, a futball teljes kiteljesedését sugallta. Magam is azt hittem a csodás Puskás Aréna és a többi stadion újjászületése kapcsán, hogy ez futballunk teljes megújulásának záloga. Igen, de az előbb vázolt falusi futballvilág újra születésével együtt lehet csak teljes a kép, lehet a jövőbe mutatóan sikeres, döbbentem rá magam is. Így együtt lehet csak igaz, sportágam tartós felemelkedése, biztos jövője!