Előbb sokkot kapott, majd fantasztikus lett a Fradi

Hajnal Tamás immár több mint öt éve dolgozik a Ferencváros sportigazgatójaként, azaz testközelből látta és élte át a klub legnagyobb sikereit, amelyekből jócskán kivette a részét is. Az Olimpiakosz Pireusz elleni Európa Konferencia-liga-párharcot követően beszélgettünk, ami során szóba került a Ferencváros látványosan növekvő európai presztízse, a klub átigazolási stratégiája és Lisztes Krisztián története is.

Nem titok, hogy az Origo az előző idény óta rendre ott van a Ferencváros európai kupameccsein. Az utóbbi utazások során többször is próbáltuk elcsípni az ugyancsak mindig a csapattal tartó Hajnal Tamást, ám ez nem olyan egyszerű feladat, mint azt sokan gondolnák. Tárgyalások, találkozók, megbeszélések, kötelező programok, ezek mind-mind előbbre valók ilyenkor, mint az interjú, amire végül csak az Olimpiakosz elleni kiesést követően került sor. De így legalább egy újabb lezárt, kerek európai kupaidényt lehetett értékelni.

Az Olimpiakosz ellen lezárult egy újabb európai kupaidény. A Fradi sorozatban ötödször jutott csoportkörbe, ahonnan másodszor lépett tovább, de a következő lépést, ami egy tavaszi továbbjutás lehet, még nem sikerült megtennie. Ön hogy értékeli az idei kupaszereplést?

Nem egy egyszerű kérdés, de az biztos, hogy több oldalról kell megvizsgálni a szereplésünket, kicsit részletekre bontani. Ahogy kezdtünk, az természetes mindenki számára egy hatalmas sokk volt, hiszen a Klaksvíkkal szemben nem tudtunk továbbjutni a Bajnokok Ligája selejtezőjének első körében. 

Utána viszont egészen december végéig fantasztikus teljesítményt nyújtott a csapat a nemzetközi porondon. Magabiztosan értük el az immár lehetséges legmagasabb célunkat, azaz Konferencia-liga csoportkörébe jutást, majd egy nagyon erős, a tavalyi döntős Fiorentinát felvonultató, minimum Európa-liga erősségű négyesből veretlenül, pontrekordot felállítva vívtuk ki a továbbjutást.

Szerintem ez óriási siker. Ráadásul egymás után másodszor sikerült, mindkétszer nagyon színvonalas, nagyon erős csoportból. A folytatásban az már a sorsolás pillanatában egyértelmű volt, hogy az Olimpiakosz a párharc esélyese, hiszen minden szempontból egy erősebb, nagyobb lehetőségekkel bíró csapatról beszélünk. A célunk természetesen ettől még az volt, hogy borítsuk a papírformát, ami végül sajnos nem sikerült. Emiatt van is bennünk hiányérzet, különösen a hazai meccsen nyújtott teljesítmény miatt, mert tudjuk, hogy az nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, és ahogy terveztük. 

De összességében sok nagy csatát megvívva, sok koefficiens pontot szerezve nagyon sikeresen képviseltük a magyar labdarúgást a nemzetközi porondon.

Hajnal Tamás több mint öt éve dolgozik a Ferencváros sportigazgatójaként
Fotó: fradi.hu

A következő idényben már elvárásként lesz megfogalmazva a csapat felé a továbbjutás, mondjuk egy Európa-liga vagy egy Konferencia-liga-csoportból? Vagy ennek az elérése még mindig csak hab a tortán?

A Fradinál mindig a lehető legmagasabb célokat tűzzük ki magunk elé, de azért a realitást mindig szem előtt kell tartani. Egy-egy szereplés sokban függ a sorsolástól, mert, 

ha az látszik, hogy egy csoportban legalább két csapat gazdaságilag, játékosállományban előttünk van, akkor nem lehet elvárásként kommunikálni a továbbjutást.

De, ha csak egy minimális esélyünk is van, azt minden esetben igyekszünk megragadni. A Ferencváros minden meccsen így lép pályára.

Gyakran hallani, hogy a vereségekből még többet is lehet tanulni, mint a győzelmekből. Az Olimpiakosz elleni két meccsből mit lehetett tanulni, miben kell előre lépnie a Ferencvárosnak, hogy jövőre már meg tudjon nyerni egy ilyen párharcot?

Ha főleg a második mérkőzést vesszük alapul, akkor nagyon sok mindenben, mert ott minden szempontból egy rossz teljesítmény jött ki. Mert ez a csapat már többször is bizonyította, hogy sokkal jobb teljesítményre képes hasonlóan erős csapatok ellen is. Több szempontot figyelembe véve kell levonni a tanulságokat, akár a játékoskerettel, a taktikával, vagy éppen a mentális állapottal kapcsolatban. Sajnos előfordul a fociban, hogy rossz napot fog ki egy csapat, csak az nem jó, ha ez egy ilyen fontos meccsen történik meg, ami után már nincs javítási lehetőség.

A Ferencvárosnak idén még túl nagy falat volt az Olimpiakosz
Fotó: Ladóczki Balázs - Origo / Ladóczki Balázs - Origo

Több mint tíz éve indult el a Ferencváros egy úton, amelyen már egész messzire jutott. Hogy látja, milyen messzire jutott a kitűzött célhoz képest, illetve hol lehet a határ egy olyan lehetőségekkel bíró klub, mint a Ferencváros számára?

Először is ki kell emelni Kubatov Gábor személyét, aki tizenhárom éve vette át a Ferencváros irányítását egy olyan időszakban, amikor nagyon nehéz helyzetben volt a klub. Perspektíva nélkül szinte a csőd szélén állt, ez az igazság. Azt az utat, amit a csapat azóta bejárt, szerintem nem lehet elég pozitívan értékelni, mert – én legalábbis úgy látom – minden várakozást felülmúlt, ahova elért a klub. Én picivel több mint öt éve csatlakoztam a vezetőséghez, és büszkévé tesz, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek, és minden erőmmel azon vagyunk, hogy tovább tudjunk fejlődni. 

Ha az elmúlt öt év eredményeit nézzük, öt bajnoki cím, öt csoportkör, két továbbjutás, jelentős nemzetközi transzferek, saját nevelésű játékos beépítése, értékesítése. Ezek mind-mind óriási lépések. A személyes találkozóink során pedig azt tapasztaljuk, hogy a Ferencváros egy komolyan jegyzett klub lett, így viszonyulnak hozzánk az ellenfelek a párharcok során.

Nyilvánvalóan szeretnénk továbblépni, de, hogy meddig lehet eljutni, az összetett kérdésre. A fociban is vannak hullámvölgyek, és ha körülnézünk a labdarúgás világában, akkor látni kell, hogy nagyon sok olyan klub, amelyik ugyanazokért a célokért küzd, mint a Ferencváros, és adott esetben jobb feltételekkel bírnak. Természetesen szeretnénk, ha minden évben sikerülne hasonlóan szerepelnünk, illetve szeretnénk ennek a régiónak az egyik legmeghatározóbb klubjává válni.

Említette, hogy érezhetően nőtt a klub elismertsége. Mióta tapasztalják ezt, illetve miben nyilvánul ez meg?

Ez is egy folyamat eredménye. Ugye nekünk még mindig nagyon hosszú utat kell megtennünk, hogy eljussunk egy csoportkörbe, ahol aztán olyan komoly, nemzetközileg sokkal magasabban csapatokkal találkozunk, mint a Monaco, a Trabzonspor, a Fiorentina vagy a Leverkusen. Ezeken a meccseken aztán a személyes találkozókon rengeteget beszélgetünk egy-egy klub felépítéséről, filozófiájáról, amiből nyilván sokat tudunk tanulni. 

De azt is látjuk, hogy oda figyelnek arra, amit mi mondunk a Ferencvárosnál végzett munkáról, folyamatokról, és adott esetben talán tőlünk is tudnak valamit tanulni ezek a nagy klubok.

A transzferek terén is látszanak az elmúlt évek eredményei? Gondolok itt arra, hogy könnyebb-e tárgyalni az ügynökökkel, illetve könnyebben mond-e igent egy-egy kiszemelt játékos a Ferencvárosnak?

A Fradi mint klub az eredményeinek, a láthatóságának, a legrangosabb kupasorozatokban való jelenlétének köszönhetően természetesen jelenthet egy érdekes kihívást egy-egy játékosnak. De nem titok, hogy mindig sok kétely is felmerül, például a magyar bajnokság kevésbé vonzó hatása miatt. Számunkra ez egy nagyon komoly kihívás, hogy olyan játékosokkal tudjuk megerősíteni a csapatot, akik a nemzetközi színtéren is erősítést jelentenek.

Daniel Podence és a hozzá hasonló szintű játékosok egyelőre elérhetetlenek a Fradi számára
Fotó: Ladóczki Balázs - Origo / Ladóczki Balázs - Origo

Hogy egy közeli példát mondjak: az Olimpiakosz olyan játékosokkal tudott erősíteni, akik a portugál vagy a francia bajnokságban játszottak, de Podence például a Premier League-ben szereplő Wolverhamptonból ment a görögökhöz. Az ilyen szintű játékosok a Ferencváros számára azért továbbra sem elérhetőek.

Ha már átigazolások: épül már a keret a következő idényre?

A keret folyamatosan változik, állandóan munkában vagyunk ezzel kapcsolatban. Optimalizáljuk, tökéletesítjük, ez a folyamat soha nem áll le. Az elmúlt öt évben szerintem nem volt egy olyan pillanatom, amikor ne ez lett volna a fejemben, de ugyanez igaz a háttércsapat minden tagjára is. 

Igen, dolgozunk a következő idény keretén, de azon a szinten, ahol az elmúlt években rendre megfordultunk, a vetélytársaink zöme jóval kedvezőbb feltételekkel tud versenybe szállni egy-egy olyan játékosért, aki valóban különbséget tud jelenteni.

Ettől függetlenül persze az a célunk, hogy a saját eszközeinkkel, szorgalmunkkal, kreativitásunkkal ezt tudjuk kompenzálni.

A Major ligák csapatainál sokszor elhangzik, hogy az adott klub kultúrájához illeszkedő játékost keresnek. A Ferencvárosnál is szerepet játszik az igazolásokban, hogy a kiszemelt focista milyen karakter, hogy ne csak jó játékos legyen, de illeszkedjen a klub filozófiájába is?

Természetesen igen, ez egy nagyon fontos szempont számunkra. Ugyanakkor az egyik legnehezebb pont is, hiszen erről nincsenek kielemezhető adatok. Persze próbálunk minden szükséges információt beszerezni különböző csatornákon, legyen szó mentalitásról, edzéshez való hozzáállásról, magánéleti dolgokról. De sokszor csak akkor ismerjük meg igazán a játékost, amikor már nálunk van. Azt talán mondhatom, hogy az elmúlt években azért nagy részt sikerült olyan játékosokat igazolnunk, akik passzolnak a Ferencvárosnak, hiszen különben aligha lehetett volna olyan sikereket elérni, mint az elmúlt években.

Van olyan transzfer, amelyikre sportigazgatóként különösen büszke? Olyan játékos, akinek a megszerzéséért extra erőfeszítéseket tettek és végül sikerrel jártak?

Nem szeretnék neveket említeni, de talán mondhatom, hogy igen, volt ilyen több is. Egyébként pedig minden játékos megszerzése erőfeszítésekbe kerül, egy hosszú folyamat végeredménye. És szerencsére a pályán már sokszor kiderült, hogy megérte harcolni.

Mohammed Abu Fani (középen) szerződtetése minden téren teli találat lett a Fradi számára
Fotó: Ladóczki Balázs - Origo / Ladóczki Balázs - Origo

A Magyar Kupában és a bajnokságban is a végső győzelemért harcol a Ferencváros, aligha tévedünk, hogy a duplázás a cél. De az NB I-ben a Paks személyében a vártnál talán sokkal komolyabb kihívója akadt a csapatnak. Elképzelhetőnek tartja, hogy nem lesz bajnok idén a Ferencváros?

A fociban minden elképzelhető, bármi megtörténhet, és a Paks eddig látott kiegyensúlyozott teljesítménye valóban tiszteletre méltó. De a sorsunk a mi kezünkben van, és csakis az lehet célunk, hogy sorozatban hatodik alkalommal is bajnokok legyünk. 

Én másra nem is tudok, és nem is szeretnék gondolni, csak arra, hogy ez így lesz.

Végezetül térjünk még ki egy kicsit Lisztes Krisztiánra. Igazi sikersztorink tűnik, hogy egy saját nevelésű játékost rögtön egy topligába sikerült eladni.

Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy sikerült ezt megvalósítanunk. Nagyon bízunk benne, hogy ez csak a kezdet, és Krisztián csak az első ilyen játékos volt. Tudjuk persze, hogy nem minden évben bukkan fel egy ilyen tehetség. De őt is megfelelően kellett menedzselni.

Lisztes Krisztián előtt nagy jövő állhat a Bundesligában is
Fotó: Ladoczki Balazs

Visszagondolva az elmúlt két-három évre, azért az ő útja sem nyílegyenesen vezetett előre és felfele, voltak nehézségek, amelyeket meg kellett oldani. A Soroksáron eltöltött időszak, az, hogy meg tudott ragadni az első csapatban, ez mind-mind nagy kihívás volt, amiben nagyon sokan játszottak szerepet, a szülőktől az utánpótlásban dolgozó edzőkön át a felnőtt csapat stábjáig. Ezért is vagyunk büszkék arra, amit végül sikerült elérni, és reméljük, hogy Krisztián nemzetközi szinten is komoly karriert fog befutni. Ehhez persze neki is rengeteget kell még dolgozni, alázatosnak és szorgalmasnak kell maradnia, ha érvényesülni akar.

Kapcsolódó cikkeink: