Október első napján sokakat meglepett a hír, hogy Gulácsi Péter nem került be Marco Rossi keretébe, így a Hollandia és a Bosznia-Hercegovina elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen biztosan nem az RB Leipzig játékosa lesz a magyar válogatott kapusa. Később a lipcsei focista megerősítette, hogy ez még nem a válogatottság végleges lemondását jelenti, csupán a súlyos sérülés okozta egyéves kihagyása óta most ősszel először van nagy sorozatterhelése, és 34 évesen fizikális és mentális regenerációra is szüksége van. A bejelentés után a szurkolók körében nagy vita folyt, egyesek megvédték Gulácsit, mások viszont a nem egészen egy évvel fiatalabb Dibusz Dénes támogatása mellett megtámadták a Leipzig kapusát.
Rengeteg kritika érte Gulácsi Pétert amiatt, hogy a lipcsei klubját előtérbe helyezi a válogatottal szemben, noha valószínűleg valóban a terhelés és a sérülésveszély miatt óvatosabb a 34 éves kapus. A szidalmazók többsége hozzátette, hogy ezzel Dibusz Dénes megkapja a megérdemeltnek vélt lehetőséget, ezzel pedig ismét visszatértünk egy immáron nyolc éve tárgyalt vitatémára. A magyar focidrukkerek nagyjából fele ugyanis
úgy gondolja, hogy Dibusz Dénes több játékpercet megérdemelt volna a válogatottban, mint amennyit kapott,
pláne az idei Európa-bajnokságon, miután az ő szereplésével sikerült kijutni a kontinenstornára a selejtezőből.
Az talán nem vitatható, hogy a válogatottban mindketten mutattak már be óriási bravúrokat, és alig kaptak úgynevezett potyagólokat, pláne fontos mérkőzést befolyásoló találatnál. (Gulácsinál sokszor az Izland elleni Eb-pótselejtezőn kapott gólját hozzák fel az ellendrukkerei, ám azt a meccset is sikerült végül megnyerni.) Hasonló dolgokat lehet elmondani a klubjaikban:
Dibusz a magyar bajnok Ferencvárosban, Gulácsi pedig a Bundesliga második helyén álló Leipzigben remekel.
A lipcseiek kapusa az eddigi hat bajnoki során ötször nem kapott gólt (a topligákat tekintve ez a legjobb mutató), többször pedig a forduló válogatottjába is bekerült. Így aztán inkább örülni kellene annak, hogy Magyarországon van két, ennyire kiváló képességekkel rendelkező kapus. Sőt, mint cikkünk későbbi részében kiderül, nem csupán kettő.
Az elmúlt években egyre több mérkőzést játszik egy-egy válogatott, Magyarország a 2024-es évben például 13-szor lép(ett) pályára. Pénteken este, Hollandia ellen a válogatott történetének 996. találkozója következik, és alighanem a Puskás Arénában Dibusz Dénes 38. alkalommal ölti magára a magyar címeres mezt. Az elmúlt 122 évben összesen 99 kapus tehette meg ezt legalább egyszer,
a Fradi játékosa pedig pénteken utolérheti az örökranglista ötödik helyén álló Petry Zsoltot a válogatottság számát tekintve.
A listát Király Gábor (108) vezeti Grosics Gyula (86), Gulácsi Péter (58) és Szabó Antal (42) előtt, őket követi a Petry-Dibusz páros.
A 2016-os Európa-bajnokságig Gulácsi 3-szoros, Dibusz 4-szeres válogatottnak mondhatta magát, azóta pedig összesen 86 mérkőzést játszott a magyar válogatott. Ezeken:
Az elmúlt bő nyolc évben lejátszott 86 találkozóból tehát 78-at Dibusz vagy Gulácsi végigvédett, de a maradék nyolcból is hat alkalommal legalább az egyikük a pályán volt.
A Rossi-érában pedig még nem volt olyan meccs, hogy valamelyikük ne játszott volna.
Nem sok babér termett tehát ebben az időszakban más kapusoknak a válogatottat illetően.
Adódik a kérdés, hogy Gulácsi és Dibusz után ki lehet a következő kapus? A válogatottsággal már rendelkező, de a visszavonulását hivatalosan még be nem jelentő játékosok közül Rózsa Dániel Pörgölényből, Bogdán Ádám pedig egy éve csapat nélkül aligha lesz ismét a keretben. A 33 éves Kovácsik a Paks jelenlegi cserekapusaként szintén nem reménykedhet már sokban, ahogy a 34 éves Megyeri is a válogatottság szempontjából alighanem hiába kezdőkapusa a Debrecennek. Maradt tehát Szappanos Péter, aki Gulácsi kimaradásával visszakerült a válogatott keretébe, a 33 éves játékos pedig a következő egy-két évben még akár lehetőséget is kaphat Marco Rossitól, de a távolabbi jövőt nem lehet rá alapozni. Szappanos a szaúd-arábiai al-Fateh első számú kapusává vált, az eddigi hét meccsén viszont tizennégy gólt kapott, és hatszor is vereséget szenvedett a tabellán utolsó csapata.
Az említett időszakban, tehát
a 2016-os foci-Eb óta további öt olyan kapus volt, aki kerettag volt, de pályára nem lépett egyetlen mérkőzésen sem.
Közülük a 36 éves Hegedüs Lajosnak tavaly nyár óta nincsen profi csapata, a 35 éves Gróf Dávid pedig a görög Levadiakoszban nem számít alapembernek, így aligha kerül még be bármelyikük valaha is a válogatott keretébe. A másik három játékossal kapcsolatban viszont már más a helyzet.
Azonban Marco Rossinak (vagy a leendő magyar szövetségi kapitánynak) ennél is jóval nehezebb feladata van, ha a magyar válogatott kapusát szeretné kijelölni a következő években, akár Gulácsi, Dibusz és Szappanos visszavonulása után, akár még az idejükben.
Az NB I-ben jelenleg négy olyan, legfeljebb 20 éves magyar kapus is van, aki alapembernek számít a csapatában, és hétről hétre mutat be szép védéseket.
A 19 éves Pécsi Ármin gyakran a Puskás Akadémia hőse, a Blackburn-játékossal névrokon Tóth Balázs 20 évesen beverekedte magát az újonc Nyíregyháza kezdőjébe, a fehérvári Dala Martin már (Pécsihez hasonlóan) az U21-es válogatottba is meghívót kapott Szélesi Zoltántól, a szintén 20 éves Simon Barnabás pedig a szezon elején Kovácsik Ádámot ültette a kispadra a Magyar Kupa-címvédő Paks csapatában.
Vannak még legfeljebb 26 éves magyar tehetségek a hazai bajnokságban: a Fradinak évek óta a már 25 éves Varga Ádám a cserekapusa, Gundel-Takács Bence (Zalaegerszeg, 26) és Gyurákovics Erik (Győr, 25) pedig alapemberek az élvonalbeli klubjukban. Az NB II-ben is találunk hasonló képességű, fiatal magyar kapusokat: az élvonalbeli tapasztalattal egyaránt rendelkező Kovács Marcell (Kisvárda, 21) és Dúzs Gellért (Honvéd, 22) is próbálja a védéseivel az első osztályba visszajuttatni a csapatát.
Külföldre is legalább ennyire érdemes azonban kitekinteni, mert két európai sztárcsapat utánpótlásánál is láthatunk magyar kapust.
Jól látszik tehát, hogy kapusposzton egyáltalán nincsen problémája Magyarországnak, a felnőtt válogatottat tekintve jelenleg főként két játékos között folyik a csata a kezdőcsapatba kerülésért, de Gulácsi és Dibusz visszavonulása esetén a következő években és évtizedekben sem kell attól tartani, hogy hiány lenne tehetséges magyar kapusból. Ez az elmúlt 122 évben is így volt, és örömteli, hogy úgy tűnik, a jövőben is így lesz.