A szerdán a Karióka 2-es Arénában a tízfős, menekültstátuszú csapat két cselgáncsozója is tatamira lépett. A férfiak 90 kilogrammos mezőnyében (itt indult Tóth Krisztián is) a kongói Popole Misenga, míg a nők 70 kilós kategóriájában Yolande Bukasa Mabika volt érdekelt.
Misenga az első mérkőzésén legyőzte az indiai Avtar Singhet, a második találkozóján azonban már kikapott a később bronzérmet szerző dél-koreai Gwak Dong-hantól.
„Mikor már idősebb leszek, az emberek látják majd a nevemet a történelemkönyvekben” – mondta büszkén Misenga, aki abból a Bukavu nevű városból származik, ahol a legsúlyosabb harcok zajlottak az 1998-ban kezdődött második kongói háború idején. – Büszke vagyok rá, hogy olimpikon lehettem, ahogy arra is, hogy egy igazi bajnokkal küzdhettem meg.”
A kongói dzsúdós annak is örül, hogy „most már mindenki ismeri a menekültek csapatát, és a történetüket, hiszen az olimpiát a világon mindenhol követik az emberek".
Yolande Bukasa Mabika, aki Misengával együtt még a 2013-as brazíliai világbajnokságon döntött úgy, hogy menekültstátuszért folyamodik, az első mérkőzésén kikapott ugyan az izraeli Linda Boldertől, mégsem volt elégedetlen.
Számos nemzetet képviselhettem, és az én sikerem minden egyes menekült sikere a világon.
Most veszítettem ugyan, de itt voltam. És a harc nem ért véget. Ez a harc ugyanis nemcsak a dzsúdóról szól, hanem az életről is.”