Valószínűleg a patológus, Jan Botha lesz ma az első tanú. A helyszínről érkező hírek szerint csak hangközvetítés lesz, amikor ő beszél, az arcát nem fogják mutatni.

Pistoriust nagy tömeg fogadta a bíróság előtt.

Pistorius miután bement a tárgyalóterembe, a pszichológusával váltott néhány szót.

Mindenki elfoglalta a helyét, Pistorius ügyvédje, Barry Roux azt mondja, 14-17 tanút fog még hívni.

A patológus azt mondja, pályafutása során 25 ezer boncolást végzett, ebből 5-6 ezer lövöldözéses ügy volt.

A vád patológusa, Geert Saayman azt állította, hogy Reeva Steenkamp három órával a halála előtt még evett, a védelem patológusa, Botha nem ért egyet ezzel. Szerinte egyénfüggő az emésztes, és egy híres, 1963-as kanadai eset óta nem fogadják el egyértelmű bizonyítéknak a gyomor tartalmában lévő ételmaradékot.

Botha most Reeva sérüléseiről beszél, szerinte az első lövés a csípője jobb oldalán érte, majd megpróbált felállni és az ajtó felé menni. A második lövés a jobb karján, a harmadik a bal kezén érte, ez a golyó átment a testén. Ekkor ráesett az újságtartóra, majd jött az utolsó, végzetes lövés a fejbe.

A vádlott a hallottak után öklendezni kezdett, egy zöld vödröt tettek elé.

Botha szerint Reeva az egyik lövés után a jobb karját már nem tudta megemelni, hogy védje a fejét, a fejlövés kvöetkeztében pedig azonnal meghalt.

Botha szerint olyan gyorsan érkeztek egymás után a lövések, hogy a nőnek nem volt ideje arra, hogy kiszóljon, hogy ő van bent a vécében.

Gerrie Nel, a vád képviselője kérdezi Bothát, és egyből támadja. Kisebb szócsatába keverednek, majd a bíróságra behozott ajtóra, és azon a lövéseket A, B, C és D betűvel jelzett lyukakra mutatva az ügyévd arra kéri Bothát, hogy mutassa meg, milyen sorrendben jöttek a lövések.
"Én nem ballisztikai szakértő vagyok, hanem patológus" - jön az elutasító válasz.

Arról beszélnek, hogy a vécé előtti vértócsába melyik sebből folyhatott ki a vér.

Nel meglehetősen agresszív. "Furcsa, hogy minden kérdést háromszor kell feltennem, mielőtt válaszolna rá" - mondja a patológusnak.

Kivetítenek egy képet, ezen egy sebhely látható Reeva fején. Nel addig kérdezgeti Bothát, míg a patológus azt mondja, hogy elképzelhető, hogy az újságtartó okozta azt a sebet.

Rövid teaszünet következik.

Pistorius próbál felállni, támaszkodik, zokog, három családtagja megy oda hozzá, megöleli.

Folytatjuk. Továbbra is Nel kérdezi Bothát. Most azzal támadja a vád képviselője a védelem tanúját, hogy a bizonyítékai mind Pistorius mellett állnak.

"Nem azért vagyok itt, hogy megnyerjem az ügyet a védelemnek vagy a vádnak, csak azt mondom el, amit gondolok" - jön a válasz.

Nel ismét arra kéri Bothát, hogy mutassa meg az ajtón bejelölt lövésnyomokon, hogy milyen sorrendben alakultak ki. Botha azt mondja, nem biztos benne.
"A vallomásában úgy fogalmazott, hogy 'minden bizonyossággal a lövések sorrendje úgy nézett ki, hogy...' " - támad Nel, mire Botha csak ismételni tudja magát: "Nem vagyok biztos a lövések sorrendjében."

Egy korábban meghallgatott patológus, Saayman professzor azt mondta, hogy meglepődött volna, ha Reeva nem sikoltozik, míg Botha azt mondja, hogy csodálkozna, ha a nő tudott volna sikoltozni, Nel ezzel szembesíti Bothát.

"Akkor tudott volna sikoltozni, ha több másodperc is eltelt volna a lövések között" - válaszol Botha.

Nel nem kérdezi tovább.

A vádlott leteszi az esküt, hogy az igazat mondja.

Pistorius elcsukló hangon beszél: "Szeretném megragadni az alkalmat, és bocsánatot kérni Mr és Mrs Steenkamptől, Reeva egész családjától és azoktól a jelenlévőktől, akik ismerték őt. A tragédia éjszakáján meg akartam védeni Reevát. Bizton állítom, hogy aznap éjszaka, amikor lefeküdt, szerelmesen feküdt le. Számtalanszor próbáltam elmondani, hogy mit érzek az eset óta, de képtelenség szavakba önteni."

A sportoló így folytatja: "Gyógyszereket szedek, antidepresszánsokat és altatókat. Folyamatosan rémálmaim vannak, vérző orral ébredek fel éjszakánként, az egyik éjjel a szekrénybe zárkóztam, és a húgomat hívtam fel, hogy jöjjön értem."

Pistorius a gyerekkoráról beszél, hogy a testvéreivel nagyon szoros volt a kapcsolatuk, hogy 15 éves volt, amikor meghalt az anyja. A sportolót a lábairól kérdezik. "Úgy születtem, hogy hiányzott a szárkapocscsontom, az orvosok epdig azt tanácsolták, hogy mind a két lábamat amputáljuk. Nem szenvedtem hiányt sok mindenben, a protéziseim kiegyenlítették a fogyatékosságomat."

Arról beszél, hogy az anyja miként kezelte őt. "Ugyanúgy bánt velem, mint a testvéreimmel. Ha elestem, nem segített, csak mondta, hogy álljak fel. Azt akarta, hogy ugyanolyan életet éljek, mint minden más gyerek. Nem volt egyszerű, nehezek voltak a protézisek, és nehéz volt őket használni is. Aztán egyre jobban belejöttem, és az embereknek is megváltozott a véleményük rólam, máshogy álltak már hozzám."

"Anyám azt mondta, hogy próbáljak ki minél több sportot, feszegessem a határaimat. Például kajakoztam és birkóztam is, sok sportot űztem, de egyikben sem voltam kifejezetten jó. Nem egy jó környéken nőttem fel, ráadásul az apám sokat volt távol a családtól. Az anyámnak volt egy pisztolya otthon."

"A gimnáziumban rögbiztem és vízilabdáztam is, utána kezdtem el atlétikázni" - mondja Pistorius, majd elmeséli, hogy hogyan jutott el a paralimpiáig, és kezdett el pénzt keresni a sporttal. Aztán az anyja haláláról beszél, hogy mennyire fontos tagja volt ő a családnak, és hogy a testvérei nem tudták, hogy az anyjuk halálos beteg, mert távolt tanultak tőlük, így őket teljesen váratlanul érte a tragédia.

Arról beszél, hogy hogyan versenyezhetett egy idő után az ép sportolók között, hogy milyen sok tesztet kellett megcsinálnia, mire a tudósok kimondták, hogy nem származik előnye a protézisek viselésével. "Amikor viszont nem tudtam kijutni a pekingi olimpiára, az pusztító hatású volt."

A jótékonykodásairól beszél, arról, hogy tagja egy mozambiki alapítványnak, és célja, hogy a fogyatékossággal élő embereknek bebizonyítsa, hogy lehet teljes életet élni. A saját protéziseiről elmondta: élete nagy részét azokon tölti, akkor veszi le őket, ha lefekszik, és egyből felteszi őket, amint felkel az ágyból.

Pistorius szerint amint híres lett, teljesen megváltoztak a baráti kapcsolatai, máshogy kezdtek hozzá viszonyulni az emberek. Beszél egy 2009-es hajóbalesetéről is, amikor elsüllyedt egy hajóval. "Emlékszem a motor hangjára, komoly sérüléseket szenvedtem" - mondja a sportoló, akit ezután napokig mesterséges kómában tartottak, négy-öt hétig volt rögzítve az állkapcsa, 170 öltéssel varrták össze az arcát és leépültek az izmai. A baleset nagy hatással volt rá, még jobban elkezdte félteni az életét, és eldöntötte, hogy még keményebben fog edzeni.

A bíró ebédszünetet rendel el.

Pistorius arcát nem mutatják, de az elcsukló hangját hallani lehet az alábbi videón 0.20-tól:

Visszatértünk. Továbbra is Pistoriust kérdezik, most az alkohol- és drogfogyasztásról. A sportoló közli, hogy szezonon kívül szokott inni alkoholt, de szezonban nem. Drogot soha nem használt.

A bűnözésről kérdezik, szerinte Dél-Afrikában az emberek többségét érte már bűntény, neki például 2005-ben betörtek a házába, amíg ő Manchesterben volt egy versenyen. Ellopták a tévéjét és a laptopját, és megrongálták az autóját.

"Számtalanszor követtek már hazáig, egyszer pedig rám is lőttek az autópályán" - mondja Pistorius, aki egyszer látta, hogy egy parkolóban két részeg férfi inzultál egy nőt, Reeva halála előtt egy hónappal, 2013 januárjában pedig látta, hogy néhány férfi betöri egy taxi ablakát, kirángat belőle valakit, majd elkezdi verni. Ekkor Pistorius elővette a fegyverét, hogy véget vessen az incidesnek.1

Pistorius arról beszél, hogy mennyire féltette a Johannesburgban vásárolt házát. Három házőrző kutyát is vett, egy bull terriert, egy pit bullt és egy jack russellt.

Pistorius azt mondja, Reeva rendkívül vallásos (keresztény) volt, sokat imádkozott érte a versenyek előtt, de a közös étkezések előtt is együtt imádkoztak. A sportoló közli, hogy nem aludt az előző éjjel, és nagyon fáradt, a bírónő berekeszti mára a tárgyalást. Folytatás kedden.