Búvárszafari a Vörös-tengeren

Hetek teltek már el hazaérkezésünk óta, és még mindig nem tudom elhinni, hogy mindez megtörtént velem. Sab el Erg, Szijul Kabira, Giannis D, Omm Oszk, Sabali Gota, Thistlegorm, Sabroor Omm, El Fanosz - csupa olyan helyszín és látványosság, amely örökre feledhetetlen lesz számomra, miközben 16 itteni merülésem is - talán - igazi búvárrá avatott. Sajnos szakszerű úti naplót nem várhatnak tőlem a magazin olvasói, de talán át tudom adni azt az érzést, amely azóta is mélyen munkál bennem.

Igazán még az indulást megelőző este sem fogtam föl, hova is készülődöm, s bizonyos közönnyel indultam a reptérre a hajnali gyülekezőre. A poggyászcsomagoló (fóliázó) szolgáltatást majd mindenki igénybe vette, így a magyar búvárok csomagjai olyanok lettek, mintha szövőlepkeraj indulna útnak. Hasznáról a kairói érkezéskor győződhettünk meg, mivel poggyászunkat hamarabb kiadták, mint ahogy mi átjutottunk az ellenőrzésen, s a megviselt csomaghalmokból ki-ki ízlése szerint válogathatott. Leginkább lámpáink és a - fentebb ismertetett egészségügyi megfontolások miatt magunkkal hozott - szeszes italok épsége izgatott bennünket. Igaz, remek ötleteket kaptam arra vonatkozóan is, hogyan lehet a széttört üveg tartalmát visszanyerni a neoprén búvárruhából és a hermetikusan fóliázott táskából.

A Nílus és Kairó

Níluspiramis

Hurghada

Hurghadába

A társaság búvártudásának szintje az óvatos kezdőtől a vakmerő haladón át az oktatók megnyugtató magabiztosságáig terjedt. Páronként, tudás és önkritika szerint kisebb csoportokban merültünk, a csoportokat Rafat, a "helyi erő" és a magyar oktatók vezették. Az első öltözködés, készülődés kissé vontatottra és kaotikusra sikerült, de néhány napon belül időeredményünk erőteljesen javult. Némi felebaráti emberszeretet is ösztönözte a lassabban készülőket, mivel a gyorsabbak közben már a hajó mögötti kötélen lógtak az áramlásban.